Brian K. Vaughan: Újságoslányok 1. {Értékelés}

Sziasztok!

Újabb képregényt olvashattam el a Ciceró Könyvstúdió által - innen is nagyon köszönöm a recenziós példányt a kiadónak! Ha benneteket is érdekel a képregények világa, akkor tartsatok velem ebben a bejegyzésben, ugyanis úgy gondolom, hogy sikerült egy izgalmas kincsre bukkannom. :)

Adatok:

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
ISBN: 9789634321576

Oldalszám: 144

Fordító: Szép Eszter

Illusztrálta: Cliff Chiang

Eredeti cím: Paper Girls

Megjelenési dátum: 2021. 08. 31.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Megérkezett az új és egyedi kalandsorozat első kötete Brian K. Vaughantól, a New York Times eladási listáját vezető SAGA írójától és Cliff Chiangtól, a WONDER WOMAN legendás rajzolójától.
1988 halloweenjét követő reggelen négy tizenkét éves újságkihordó lány felgöngyölíti minden idők legfontosabb sztoriját.
Külvárosi dráma és természetfeletti rejtélyek találkoznak ebben a nosztalgiáról, diákmunkáról és a gyerekkor utolsó napjairól szóló sikersorozatban.

Véleményem a borítóról:
Kívül-belül zseniális a megjelenés, igazán minőségi alkotások szerepelnek a kötetben, és persze a borító is tökéletes.

A történetről és a szereplőkről:
Ritkán olvasok képregényeket, de ezen idén szeretnék változtatni, így elkezdtem kutatni a Ciceró Könyvstúdió kínálatát, ahol rábukkantam erre. A fülszöveg nem túl árulkodó, sőt, nem is tudtam tulajdonképpen, hogy mit várjak történet terén. Szerencsére Molyon találtam pár spoilermentes értékelést, ezek pedig meggyőztek arról, hogy tegyek vele egy próbát, és nem bántam meg, hogy így tettem.

Négy tinédzser lánnyal kezdődik a történet. Ők az újságoslányok, akik (nem meglepő módon) az egész környéket bejárják a biciklijükkel és szétosztogatják az aznapi újságot. Halloween másnapján azonban meghökkentő dolgokra lesznek figyelmesek: fura, dínószerű madarak lepik el az eget és találkoznak a jövőből és a múltból érkező személyekkel, akik között látszólag nagy konfliktus van.

Ebben a részben még nem sok dolog derül ki, nem tudjuk meg, hogy miért és hogyan kerültek a '80-as évek Amerikájába ezek az időutazók. Viszont egy biztos - miközben emberek tűnnek el nyom nélkül, a lányoknak menteniük kell az életüket, és erre csak úgy van esélyük, ha együtt maradnak és menedéket találnak. Csak hogy a helyzet nem ennyire egyszerű...

Kicsit megtévesztő, hogy állítólag 12 évesekről szól a történet. A lányok stílusa alapján a mai 12 éveseket össze sem lehet hasonlítani velük. Mind a négyen erős jellemként vannak ábrázolva, bátrak, nem riadnak meg, és nagyon erős a túlélési ösztönük. Meglepődtem, mikor ezt tapasztaltam, tőlük sokkal idősebbeknél tudom ezt elképzelni, de talán ez is egy erény a cselekmény tekintetében. Fontos kiemelnem, hogy habár tényleg ilyen fiatal lányok a főszereplők, a kortársaiknak nem ajánlanám még ezt a művet semmiképp.

A borítónál már említettem, de még egyszer hangsúlyozom, hogy nekem nagyon tetszenek az illusztrációk, de ami a leginkább megfogott, az a színek élénksége és erőteljessége. Az oldalak egyébként jól átláthatóak, ami nekem kifejezetten fontos szempont, hiszen még viszonylag tapasztalatlan vagyok képregények terén. Nemcsak a karakterekre, de a hátterekre is hangsúlyt fektetett az illusztrátor, ezért szerencsére nincs "félig kidolgozott" hatása a képkockáknak.

Nagy pluszt jelentett számomra a kódfejtés. Hogy mire is gondolok pontosan? A mű elején egy kódrendszer szerepel, amiben megtalálható, hogy az angol ábécé egyes betűit milyen hieroglifa-szerű alakzattal jelölnek a jövőből érkező emberek. Az ő szövegbuborékuk többnyire ilyen jelekkel van tele, ergo az olvasónak meg kell fejtenie, hogy mit is mondhatnak azok a szereplők. Mennyire király már? Kicsit időigényes, én eleinte leírogattam az egyes betűket egymás mellé, de amint belerázódtam, már nem volt erre szükség ahhoz, hogy dekódolni tudjam a szövegeket. Bevallom, az olvasás sokkal gyorsabban ment volna, ha ez nincs a kötetben, de élveztem, hogy így kicsit be lettem vonva a szereplők közé, úgyhogy egyáltalán nem nehezményezem ezt.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Egy kihaló faj utolsó példányai vagyunk."
2. "– Ugye nem fogunk tényleg szembeszállni a srácokkal, ugye?
   – Ha tönkretették Tiff CB-jét, meggyilkoljuk őket."
3. "Ha véged van, véged van, nincs mit tenni."

Összességében:
Csodás színvilág, megnyerő grafika, izgalmas sztori, időutazás, humor, kódfejtés, apokaliptikus világ... Mi más kell még egy jó sci-fi képregényhez?

Bevallom, nekem ez épp elég volt ahhoz, hogy a továbbiakban tűkön ülve várjam a folytatást. Érezhető rajta a bevezető jelleg, ahogy az is, hogy a következő részekben még több izgalom vár az olvasókra. Jó íve van ennek a kötetnek, bár kicsit bosszantó, hogy ilyen rövid, mert pont egy fontos résznél szakad félbe a történet. Alig várom, hogy folytathassam, remélhetőleg hamarosan érkezik a második rész. :)