A Central Könyvek gondozásában jelennek meg hazánkban Emily Henry romkomjai, a legújabb kötet A boldogság otthona. Főszerepben Harriet és Wyn, akik ugyan szakítottak, de barátaik kedvéért az éves közös utazáson el kell játszaniuk, hogy mégis együtt vannak. Vajon az együtt töltött idő befolyásolja a viszonyukat? Olvasd el és megtudod, sőt, ha most bloggereinkkel tartasz, akkor a kiadó jóvoltából nyerhetsz egy példányt a könyvből.
Kiadó: Central Könyvek
ISBN: 9789636144951
ISBN: 9789636144951
Oldalszám: 472
Fordító: Szieberth Ádám
Eredeti cím: Happy Place
Megjelenési dátum: 2024. 05. 17.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Harriet és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták.
És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak.
Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket.
Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Harriet és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták.
És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak.
Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket.
Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…
Véleményem a borítóról:
Barátságos és igazán jókedélyű ez a borító, különösen tetszenek a színei, pedig általában szeretem a visszafogottabb dizájnokat. Az élfestés is aranyos lett.
A történetről és a szereplőkről:
Néhány szerzővel szemben elég nagy elvárásaim vannak (sajnos), és ez Emily Henry esetében is így volt. Korábban már olvastam tőle egy regényt (A könyvek szerelmesei - értékelés >>itt<<), ami akkoriban levett a lábamról, ezzel akarva-akaratlanul megalapoztam a kritikus szemléletemet minden további műve kapcsán. Hát, hiába akartam szeretni A boldogság otthonát, sajnos a legkevésbé sem sikerült.
Ne értsetek félre, nem csak negatívumot tudok mondani a könyvről. Vannak gondolatok, amiket igenis magammal viszek az olvasmányból - többek között a barátságok életbentartásának fontosságát, ahogy azt is, hogy nem szabad megfelelési kényszerből olyan életet élnünk, ami nekünk egyáltalán nem megfelelő. Ezeket a szerző nagyon részletesen és jól átrágta és megfogalmazta, sok ember tanulhatna belőle.
Különösen tetszett még Emily Henry stílusa. Több olyan bekezdése is van, ami akár szépirodalomként is megállná a helyét - igaz, ehhez jön az, hogy a fordítás szerintem most nem lett jó. Rengeteg olyan szó és kifejezés kapott helyet a könyvben, ami magyar szakosként hihetetlenül szúrta a csőröm, és még csak esztétikusak sem voltak. Alapvetően már ezen is felhúztam magam olvasás közben, szóval már ez is megalapozta az olvasási kedvemet.
A történet egy jelentős része a három lány - Harriet, Sabrina és Cleo - barátságáról szól, de mintha ezek hárman azt sem tudnák, hogyan kell barátokként viselkedni. A párhuzamos idővonalaknak köszönhetően látható, hogy egyetemista korukban valóban mennyire jól működtek együtt, ehhez képest felnőttként titkolóznak egymás előtt és kerülgetik a problémákat. Herótom van attól, ha a szereplők nem tudnak megfelelően kommunikálni egymással, márpedig körülbelül a könyv háromnegyed része erről szól, hiába felnőtt emberek állnak a középpontban. Szerintem ez nagyon életszerűtlen volt, és inkább az agyamra ment, minthogy empátiát váltson ki belőlem.
Ha azt hinnéd, hogy ezután a szerelmi szál csak jobb lehet, el kell keserítenem: nem az. Jó, talán valamennyivel közelebb éreztem magamhoz ezt a részt, de úgy gondolom, ez is egy káosz. Wyn és Harriet külön-külön jók voltak, na de együtt... A legkevésbé sem. Nem éreztem közöttük a kémiát, ráadásul az ő száluk is csak a könyv legvégén kapott megoldást, addig pedig csak a szenvedés és az ellenszenveskedés ment. Nem túl felnőttes viselkedés.
Szokták mondani, hogy minden jó, ha a vége jó, és szerencsére egy viszonylag jó lezárást kapunk, amire nagy szükségem volt már a négyszáz oldalon át húzódó depresszió után. Őszintén nem tudom, hogy ezek után olvasok-e még Emily Henrytől, hiszen többen is úgy hivatkoznak erre a kötetére, mint a karrierjének a fénypontja, és ha ez nem tetszett, akkor mégis mi lesz velem később? Lehet, hogy adok neki még egy utolsó esélyt (három a magyar igazság), de az biztos, hogy nem mostanában.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– Attól, hogy boldog akarsz lenni, még nem vagy önző, Harriet."
- "Mintha az egymás iránti szeretetünk egy hely lenne, ahova mindig visszatérhetünk. Amely mindig várni fog, és mindig olyan lesz, amilyen volt. És mindig azt súgja, hogy:
Itt a helyed." - "Megtanultam, hogy létezik másfajta, békét, nyugalmat árasztó csönd is. Az egymást jól ismerő emberek csöndje, akiknek már nem kell kitölteniük a beszéd helyén tátongó űrt."
Sajnos beleestem abba a hibába, hogy túl nagy elvárásokkal indultam neki ennek a könyvnek, és akárhogy nézem, sem a történet, sem a magyar kiadás minősége nem indokolja ezt. A szöveg tele van helyesírási- és félrefordítási bakikkal, ami nekem már önmagában könnyen el tudja venni a kedvemet az olvasástól, na, de hogy még a történet is ennyire érvágós mellé... Erre nem számítottam. Abban bíztam, hogy egy mély mondanivalójú kis nyári limonádét kapok, de meg sem tudom számolni, hányszor ment el a kedvem még az élettől is a könyv során. Voltak benne jó és értékes gondolatok, amikből magammal is viszek párat, így nem mondanám teljes tragédiának, de A könyvek szerelmesei után abszolút érthetetlen számomra ez a regény.
Nyereményjáték:
A mostani játékhoz nincs szükség másra, csak arra, hogy elolvassátok a beleolvasót a kiadó oldalán és válaszoljatok az egyes állomásokon feltett kérdésekre. A helyes választ írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A kérdés: Milyen parfümöt használ Sabrina? Elég a márka!
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
07.24. This is my (book) universe
07.26. Fanni’s Library
07.28. Hagyjatok! Olvasok!
07.30. Csak olvass!
08.01. Olvasónapló
07.26. Fanni’s Library
07.28. Hagyjatok! Olvasok!
07.30. Csak olvass!
08.01. Olvasónapló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése