Sziasztok!
Tavaly egészen rákaptam Abby Jimenez könyveire - különösen nagy hatással volt rám az Átkozottul szeretlek című kötete -, így izgatottan várom minden új megjelenését. Nagyon köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! :)
Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 9789636830908
ISBN: 9789636830908
Oldalszám: 432
Fordító: Presér Ágnes
Eredeti cím: Say You'll Remember Me
Fülszöveg:
Lehet, hogy nem létezik tökéletes pasi, de Xavier Rush elképesztően közel áll hozzá. Jóképű állatorvos, aki olyan, mint egy görög isten, és egy apró cicát ölelget. Egyből igent mondanál, ugye? Legalábbis addig, amíg Xavier ki nem nyitja a száját, és be nem bizonyítja, hogy még a szoborszerű istenek is képesek totál baromságokat mondani. Persze Samantha semmit sem szeretne jobban, mint bebizonyítani, hogy a férfi téved…
…kivéve persze, ha be tudja ismeri, hogy hibázott.
Engesztelésül Xavier elhívja egy randevúra. Talán a világtörténelem valaha volt legjobb randija után Samanthát teljesen összezavarják az érzelmei. És arra is rádöbben, hogy mivel a családja válságban van, most szóba sem jöhet egy kapcsolat. Könyörög Xaviernek, felejtse el őt. Úgy emlékezzen az együtt töltött éjszakájukra, mint egyetlen tökéletes pillanatra. Bármennyire is fáj.
Csakhogy a távolság és az idő korántsem elég ahhoz, hogy elfelejtsék egymást, és azt, ami köztük van. És csak egyetlen dolog lehet jobb egy tökéletes emléknél; egy közös élet, amelyet szerelemben élnek le.
Abby Jimenez USA Today és New York Times bestsellerszerző regénye két össze tartozó lélek szerelméről mesél, amely olykor könnyeket csal a szemünkbe, máskor pedig örömteli mosollyal ajándékoz meg minket.
Véleményem a borítóról:
Szeretem az ehhez hasonló, aranyosan megrajzolt borítókat; szerintem sokkal jobb ez az irány a romantikus könyveknél, mint mikor mindegyiken modellek szerepeltek rettentő kellemetlen pózokban.
A történetről és a szereplőkről:
Abby Jimenez neve láttán a legtöbb olvasónak - ahogy nekem is - azonnal a szórakoztató, szívmelengető és humorral átszőtt romantikus történetek jutnak eszébe. Nekem is ez volt a benyomásom eddig, így amikor kézbe vettem a Sose felejts el engem című regényét közvetlenül a Tőlem, szeretettel után, arra számítottam, hogy hasonló hangulat vár majd, mint a korábbi könyveiben. Meglepő módon azonban itt kicsit mást kaptam; a történetet sokkal komolyabbnak éreztem, és inkább a sorscsapásokra, a küzdelmekre és a kitartásra épül. Ez az eltérés elsőre furi volt, de hamar rájöttem, hogy egyáltalán nem bánom – sőt, kifejezetten izgalmas volt az írónőt egy másik oldaláról megismerni, még ha olykor néha az idegeimen is táncolt.
A regény középpontjában két főszereplőnk, Samantha és Xavier állt, akiknek az élete rendkívül hányattatott. Ennyire nehéz sorsú karakterekkel még nem igazán találkoztam romantikus történetekben, és ez igencsak megpecsételte a könyv hangulatát. Mindketten tele vannak sebekkel és félelmekkel, amiken nem tudnak csak úgy túllendülni, de együtt egészen elképesztő dolgokra képesek a másikért. A legnagyobb bökkenő csak az, hogy a legrosszabb időpontban találkoztak...
Az egész könyv során azon agyaltam, hogy néha rossz időben találkozik két olyan ember, akiknek együtt kell lenniük. Samantha és Xavier története pontosan erről szólt számomra; két lélek, akik látszólag lehetetlen körülmények között ismerkednek meg, mégis minden egyes negatív eseménynél érződik, hogy egymásnak vannak teremtve. Tetszett, hogy Jimenez kicsit ilyen igazságtalanra alkotta meg a regényt, de nem tagadom, több ponton is azt éreztem már, hogy nekem ez sok. Néha elég egyoldalúnak éreztem Xavier törekvéseit, míg Samantha énközpontúbb volt, ezáltal nem mindig éreztem azt, hogy ez egy kiegyensúlyozott helyzet lenne köztük. Persze ez is hozzátett a történet életszerűségéhez, elvégre egy valós kapcsolatban sem mindig tesz ugyanannyi erőfeszítést mindkét fél, de ettől függetlenül nem éreztem fairnek ezeket a részeket Xavierrel szemben.
A szerző stílusát továbbra is nagyon-nagyon szeretem; nagyon ért a humoros jelenetek megalkotásához, amelyekkel ellensúlyozni tudja a nehezebb helyzeteket, a szellemessége vitathatatlan, azt pedig külön szeretem, hogy a saját életéből is ihletet merít, és valós dolgokat emel be a könyveibe. Sokszor nevettem, máskor viszont tényleg összeszorult a torkom olvasás közben, és ez az érzelmi hullámzás az, ami miatt a könyveit nehéz letenni.
Számomra a könyv igazi ereje az üzenetében rejlett. Abby Jimenez megint igazolta, hogy a szerelem tényleg képes áthidalni mindenféle akadályt és nehézséget. Samantha és Xavier története arra emlékeztetett, hogy a szeretet nemcsak romantikus értelemben, hanem emberi kapcsolatok szintjén is hatalmas erőt adhat a legnehezebb időkben. Szerintem ez a könyv reményt adhat mindenkinek, aki épp távkapcsolatban van, vagy valamilyen nehéz helyzetben próbál kapaszkodót találni, mert tényleg reménykeltő és arra ösztönöz, hogy kifogások helyett megoldásokat találjunk.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "A szerelem a legfényesebb szín egy szürke világban."
- "– Vannak dolgok, amikre érdemes emlékezni, Samantha. Nem számít, mennyire fájnak."
- "A kutyákat viszont szerettem. Minden állatot szerettem, de a kutyákat különösen. Nem érdemeltük meg őket – és egyesek még kevésbé érdemelték meg őket, mint mások."
Összességében: 4☆
Ez a könyv teljesen más volt, mint amit eddig az írónőtől megszoktam, de pont ettől volt különleges élmény. Ennyire hányattatott sorsú főszereplőkkel még aligha találkoztam romantikus regényben, és sokszor összeszorult a szívem miattuk. Néha azt éreztem, hogy Xavier sokkal jobban akarja ezt a kapcsolatot, mint Samantha, ami fájdalmas, de nagyon életszerű volt. A történet egyszerre tudott megnevettetni és könnyeket csalni a szemembe, és ugyan csak 4 csillagra értékelem, de mégis egy reménykeltő műnek tartom, ami megmutatja, hogy a szerelem minden akadályon - és távolságon - át tud törni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése