A Holdkelte kétségkívül az egyik legjobban várt őszi megjelenésem volt; már alig vártam, hogy elmerülhessek egy újabb sárkányos fantasyban. Nagyon köszönöm a recenziós példányt az Anassa Könyveknek!
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507679
ISBN: 9786156507679
Oldalszám: 688
Fordító: Kopp Lukács
Eredeti cím: When the Moon Hatched
Fülszöveg:
A Teremtők sosem gondolták volna, hogy szeretett sárkányaik a haláluk után az égbe emelkednek, és gömbbé görnyedve, a gravitáció határán túl lebegnek, sírkövekként szórva tele az eget. Holdakként.
Arra pedig végképp nem számítottak, hogy egyszer majd le is hullanak.
Raeve, a Fíur du Ath lázadó törzs megbecsült tagja, gyilkolásra született. Feladata: teljesíteni a parancsot lebukás nélkül. De amikor a Korona egy hírhedt fejvadászt bérel fel az Ath egyik tagjának elfogására, Raeve világa fenekestül felfordul. Vér ontatik, szívek szakadnak, és Raeve a Nemesek Testületének kezére kerül – azoknak a dupla gyöngyű elementáloknak, akik politikai jelképnek szánják őt. Csak a halál hozhat számára szabadulást.
Gyászának súlya alatt roskadozva Kaan Vaegor lesújtott egy királyra, majd fejére tette annak megolvadt koronáját. Azóta megállás nélkül kutat valami után, ami elcsitíthatná mellkasában az örök fájdalmat. Egy holdszilánk nyomában jut el Gorum hírhedt börtönébe, ahol olyasmire bukkan, ami darabokra szaggatja mindazt, amit valaha valóságnak hitt: egy bilincsbe vert csodára, akinek tekintetében csak düh lobog… és vér szennyezi a kezét.
A múlt visszhangjai ott vibrálnak közöttük.
Történetük jóval több annál, mint amit a felszín mutat – de vannak igazságok, amelyek túl mérgezők ahhoz, hogy kimondjuk őket.
Véleményem a borítóról:
Ennek a könyvnek a kivitelezése a szememben felér egy művészeti alkotással; kívül is, belül is végtelenül igényes és esztétikus, és ahogy azt már tudhatjátok, imádom az élfestéseket és a karakterrajzokat, így nem meglepő, hogy az előzék és hátzék is nagy kedvencem lett. Viccen kívül ez az egyik legszebb kötet a gyűjteményemben.
A történetről és a szereplőkről:
Korábban már megjegyeztem, de most is kénytelen vagyok ismételni magam, hogy ősszel imádok különböző fantasytörténetekben elmerülni, éppen ezért volt az egyik kiemelten kívánságlistás kötetem a szeptemberben magyarul is megjelent Holdkelte. Hatalmas köszönet az Anassa Könyveknek a recenziós példányért és a végtelenül igényes kiadásért!
A fülszöveg elég in medias res fogalmaz, a cselekmény tulajdonképpen korábban kezdődik, ezért volt egy kis zavar a fejemben a regény kezdésekor. Szerintem viszonylag hamar belerázódtam a történetbe, a könyv eleje kifejezetten sodró lendületű, bár ez a lendület nem maradt meg végig a regény egésze során.
Egyszerűen imádtam a Sarah A. Parker által megalkotott világot! Rendkívül sokszínű lényekkel, köztük sárkányokkal is találkozhatunk olvasás során a Holdkeltében, engem pedig mindig is vonzottak az ehhez hasonlatos fantasyk. Érdeklődéssel és izgalommal vártam a sárkányokról a különböző információkat, de véleményem szerint lehetett volna nagyobb szerepük ebben a részben. Már maga a sárkányfaj is változatos, rajtuk kívül pedig még számos varázslény került bemutatásra, amelyek tényleg egyedire sikerültek. Engem ez a vonal nagyon vitt magával, ahogy a különböző felségterületek bemutatása és különbségeik is. Kifejezetten jó húzásnak tartom, hogy elementális istenségek is be lettek vonva a történetbe, akik "suttognak" az őket halló emberek fülébe. Ilyesfajta mágiarendszerrel még nem találkoztam regényekben, eredeti és jó megoldásnak gondolom, aminek a bemutatása érthető és kielégítő lett.
Azt viszont el kell mondanom, hogy ezt a regényt kezdő fantasy-olvasóknak nem ajánlom. Rengeteg információ, számos faj és több vonal van ebben a regényben, amiben őszintén elvesztem volna, ha nem olvastam volna még hasonlót. Néha még így is nehezemre esett a karakterek közötti relációt megérteni, de nagy szerencsénkre a kötet végében van egy szolid 10+(!) oldalas összefoglaló a családi viszonyokról, a szavak magyarázatáról és a különböző lényekről. Szerintem ez hatalmas segítség még azoknak az olvasóknak is, akik hozzá vannak szokva a Holdkeltéhez hasonló, többrétegű művekhez.
Történetünk egyik központi szereplője Raeve, általa csöppenünk bele a cselekménybe és ebbe a véres, erőszakos világba. Nem, ez a könyv nem egy rózsaszín lányregény, ahol a herceg és a hercegnő boldogan él, míg meg nem halnak; ez a könyv lerágja a húst a csontodról, kínok közé taszít és megtapos legalább háromszor. Raeve története szomorú és sajnálatos, nagy mélység van a karakterében, bár ezt nem igazán sikerült megfelelően kibontania a szerzőnek, ami nekem sokat elvett az olvasásélményből. Egyszerre volt szimpatikus a karaktere a kitartása és céltudatossága miatt, de közben a személyiségének egyes jellemvonásaival taszított is. Férfi karakterünk, a hasonlóan hányattatott sorsú Kaan már szimpatikusabb volt, de teljesen ő sem győzött meg arról, hogy tökéletes pasas lenne.
Reménykedtem abban, hogy kapok egy mindent elemésztő, hatalmas lángon égő igaz szerelmet, ehelyett csak kiüresedett erotikus jeleneteket és totálisan diszfunkcionális kommunikációt tapasztaltam, ami elmondhatatlanul bosszantott. Nem tagadom, egy darabig humoros és meglepő volt az adok-kapok Kaan és Raeve között, de egy idő után már annyira toxikusnak éreztem a dinamikájukat, hogy már azon is elgondolkodtam, hogy Kaan ezerszer jobbat érdemelne női főhősünknél, márpedig én ritkán mondok ilyet.
Sarah A. Parker írásstílusa... érdekes. Kifejezetten sokat elmélkednek a szereplői, nagyobb arányban vannak monológok és helyzetleírások, mint párbeszédek, ami miatt nekem nem érződött olyan gördülékenynek a cselekmény. Szép képeket és tájakat fest le, még a legundorítóbb jeleneteket is érzékletesen ábrázolta, a nyelvezete pedig rendkívül választékos, amit a fordítás teljesen átadott. Azonban szerintem a konkrét cselekmény egy ilyen terjedelmű könyvhöz képest kevés történt, nagyon elment a leírások és szemléltetések irányába a szerző, amitől kapott egy bevezetés-jelleget ez a könyv. Ez valakinek vagy tetszik, vagy nem; én személy szerint jobban preferálom a pörgősebb cselekmény-kevesebb leírás kombót sorozatok első részében is.
Nagyon különleges és egyedülálló élményt adott a Holdkelte, amit nehéz lenne elfelejteni. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a továbbiakban Raeve, Kaan és a mellékszereplők sorsa - itt kiemelném, hogy a mellékszereplők többségével inkább szimpatizáltam, mint Raeve-vel. Nagyon remélem, hogy a második rész több választ és kevesebb toxikus kapcsolati mechanikát nyújt majd.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Elegem van abból, hogy úgy éljek, ahogy mások mondták nekem, és nem úgy, ahogy én akarok élni."
- "Kaan talán soha nem fogja megtudni, hogy ő a mindenem. Hogy elesnék, csak hogy lássam őt repülni."
- "De ha elég mélyre nézünk, minden fájdalomnak van nyoma. Olyan, mint a visszhang.A seb soha nem tűnik el teljesen."
Összességében: 4☆
Nagyon különleges könyv a Holdkelte, ami egyrészt többet adott, mint vártam, de valahol kevesebbet is. Reménykedtem benne, hogy hatalmas kedvencet avatok, elvégre minden adott volt hozzá - komoly, egyedi világépítés, érdekes karakterek, és persze sárkányok! -, valahogy mégis elég ambivalens viszony alakult ki közöttünk a könyvvel. Bő terjedelme ellenére sajnos nagyon azt éreztem, hogy bevezetésnek szánta ezt a részt a szerző, amitől személy szerint többet várok egy 688 oldalas kötettől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése