Gyönyörűséges kiadásban jelent meg hazánkban M. L. Wang méltán híres kötete, amit az Anassa Könyvek hozott el nekünk. Nagyon köszönöm a kiadónak a recenziós példányt! :)
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507594
ISBN: 9786156507594
Oldalszám: 448
Fordító: Bosnyák Edit
Eredeti cím: Blood Over Bright Haven
Fülszöveg:
A mágia ipari utópiává formálta Tiran városát – de komoly árért cserébe. És most eljött a törlesztés ideje.
Sciona négyéves korában vesztette el a szüleit, ezért egész életében úgy érezte, hogy többet kell bizonyítania a diáktársainál. Az azóta eltelt húsz évben minden idejét és energiáját a mágia tanulmányozásának szentelte, azon eszelős vágytól hajtva, hogy teljesítse a lehetetlent, és ő legyen az első nő, akit felvesznek a Legfőbb Magisztrátusba. De amikor felküzdi magát a főmágusi rangra, rájön arra, hogy a valódi kihívások csak most várják. Ráadásul új kollégái hamar az értésére adják, hogy nem látják szívesen, és asszisztensként egy egyszerű takarítót osztanak be mellé.
Csakhogy sem Sciona, sem a többi mágus nem sejti, ki is az új segéd valójában. Thomil egykor nem takarító volt: a várost körülvevő mágikus határon túlról származik, egy nomád vadász törzsből. Tíz éve élte túl azt a veszélyes átkelést, amely a családját elpusztította. Most pedig, hogy egy főmágus mellett dolgozik, végre lehetősége nyílik megérteni azokat az erőket, amelyek elpusztították a törzsét, száműzték szülőföldjéről és a tiraniakat hatalmon tartották.
Ellentmondásokkal terhelt szövetségük során Sciona és Thomil egy olyan ősi titok nyomára bukkannak, amely örökre megváltoztathatja a mágiat – ha előbb bele nem pusztulnak. Sciona egész életét az igazság keresésének szentelte… de vajon mennyit ér egyetlen igazság, ha a civilizáció jövője a tét?
Véleményem a borítóról:
Hihetetlenül igényes lett kívül-belül ez a kötet, az élfestés és a kemény borító pedig csak még vonzóbbá teszi.
A történetről és a szereplőkről:
Szeretem az olyan könyveket, amelyek újat mutatnak, és többek, mint a zsánerük nagy része - a Vér a fényes égbolton pedig pontosan ilyen. Nem kifejezetten állt a kívánságlistám élén ez a regény, mindig csak a "majd megveszem"-kategóriába esett, míg meg nem jelent magyarul. Tudtam, hogy az Anassa Könyvek kiadótól csak minőségi munkát várhatok, így kapva kaptam az alkalmon, és végre nem tologattam magam előtt tovább ezt a történetet. Köszönöm szépen a recenziós példányt! :)
Több, mint 90.000 értékelés alapján 4,4 csillagos átlagon áll a könyv angol nyelvű kiadványa a GoodReads-en a bejegyzés megírásának pillanatában, és úgy gondolom, ez nem véletlen. Kiemelkedő átlagnak számít ez a zsánerében, és őszintén, minden méltatást megérdemel ez az utópikus történet, ami képes a bőröd alá férkőzni. Ugyan egy abszolút fiktív világban, Tiranban játszódik a cselekmény, sajnos vagy sem, rengeteg párhuzamot véltem felfedezni a mi valóságunkkal...
Főszereplőnk egy Sciona nevű, 20-as éveiben lévő nő, aki korának egyik legfényesebb elméje. Mindent tud a mágiáról, amit csak lehet, így elérte a lehetetlent és bekerült a Legfőbb Magisztrátusba, amire korábban nőként még nem volt példa. Ez hatalmas eredmény és nagy mérföldkő a tirani nők életében, hiszen a Magisztrátusban dolgozó férfiak java része úgy gondolja, hogy a nőknek a helye a konyhában, meg a gyerekek mellett van - ismerős valahonnan ez az elcsépelt szöveg, nem? Bicskanyitogató már önmagában ez a részlete is a könyvnek, ami tulajdonképpen végigkíséri Scionát a magisztrátusi karrierje során, és mindezt a téves szemléletet arra alapozzák, hogy a nők túl gyengék, kevésbé okosak és túl érzelmesek egy ilyen álláshoz... Szerencsére Sciona erre újra és újra rácáfol, elégtételt adva ezzel a "gyengébbik" nemnek. :)
Hasonló kegyetlen előítélet övezi a Tiranba betelepedett kwen embereket, akik egy úgynevezett Métely elől menekültek Tiranba. A Métely szinte szó szerint felfalja az élőlényeket, amelyek Tiran határán túl élnek, és rendkívüli szerencse vagy menekülési ösztön kell ahhoz, hogy az ember ne essen áldozatául - ez egyébként elég részletesen és naturalista módon ki is van fejtve a regény során, számomra elég gyomorforgató volt. A kwenekre visszatérve, felfedezhetjük a saját valóságunkban is aktuális előítéletet, miszerint aki "idegen", az rossz is egyben, és csak az alantas munkákra való. Ennek céfolatára tökéletes példa Thomil, aki Sciona segédjeként egyre több és több tudást halmoz magára, és nem mellesleg egy sokkal szimpatikusabb, érzőbb karakter, mint maga a főhősnőnk. Ők ketten, együttes erővel alaposan a mágia mélyére ásnak, és olyan borzalmas titkokat találnak, amelyeknek nem kellene létezniük...
A legkevésbé sem mondanám cselekménycentrikusnak ezt a regényt, sokkal inkább az eszmék, a vallási, politikai és társadalmi nehézségek a mozgatórugói. Rengeteg benne a leírás, ami kell is ahhoz, hogy megértsük a mágiarendszer és a fiktív világ lényegét, ugyanakkor én ezt azért is nehezményeztem, mert jobb lett volna, ha nem egy kötetben dobja rá a szerző ezeket az információkat az olvasókra. Nem ártott volna több eseményt és tényleges cselekményt pakolni bele, egy-két szálat még jobban kibonthatott volna, de így elég sűrű és néhol elhamarkodott lett. Ettől függetlenül értékelem M. L. Wang kreativitását, és azt is, hogy ennyi különböző témát és problémát vonultatott fel a művében, amin tényleg el lehet gondolkodni. Sajnos az írásstílusa nekem nem jött be igazán, Thomil kivételével nem került közel a szívemhez senki, Sciona pedig egyenesen ellenszenves volt, amit nehezen éltem meg tekintve, hogy ő volt a történet középpontjában.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– Mióta belekóstoltam a varázslásba, képtelen vagyok leszokni róla. Másoknak az alkohollal van hasonló problémájuk."
- "– Könnyebb elhitetni magunkkal, hogy jó emberek vagyunk, mint annak lenni."
- "– Tudod, hogy nem a feledés elől menekülünk, hanem a remény felé futunk."
Összességében: 4☆
Hű, de borzasztóan kemény, mély és elgondolkodtató ez a könyv. Amikor belekezdtem, nem számítottam ilyen mértékű morális vitákra, amelyekben értékrendek feszülnek egymásnak, mindennek az ára pedig számos emberélet. Ugyan egy igazán utópikus világ fiktív cselekményéről olvashatunk ebben a regényben, mégis számos hasonlóságot mutat a mi valóságunkkal, amivel nem egyszerű szembesülni. Sajnos az írásmód nem fogott meg igazán, és a cselekmény tempójáról ellentétes érzelmeim vannak, mégis egy rendkívül fontos műnek gondolom a Vér a fényes égboltont, ami a komoly témái ellenére nem való mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése