Rupi Kaur, az "instaköltő"

Sziasztok!

Ebben a posztban kicsit kilépek a komfortzónámból, és nem egy könyvet, hanem egy írót fogok bemutatni nektek, aki nem más, mint Rupi Kaur (aki szereti kisbetűkkel írni a nevét). Két műve jelent meg eddig, a leghíresebb a milk and honey, amit már magyarul is megrendelhettek ezen a linken.

Az életéről, munkásságáról röviden:

Rupi Indiában született, viszont 4 éves korában emigrált Kanadába. Mivel ekkor még nem tudott angolul beszélni, az édesanyja biztatására elkezdett rajzolni. Később a rajzolás szenvedélyét felváltotta az írás, és kezdetben Instagramon osztotta meg a gondolatait a nagyközönséggel - ezért is hívják instaköltőnek. Az irományai rövidek, tömörek, és a saját életéből idéz fel emlékeket. 2014-ben ezeket a gondolatait papírra is vetette pár rajzzal egyetemben, így született meg a milk and honey, ami hihetetlen sikert aratott. Témája a női sors, a szenvedés, amit egy nőnek át kell élnie, illetve egy nagy adag önsajnálat. Nyelvtan-náciknak nem ajánlanám, hiszen ahogy láthatjátok, már a cím is kisbetűkkel van írva, és ez belül sem változik. 2017-ben újabb könyve jelent meg the sun and her flowers címen. Az előzőhöz hasonlóan ebben sem találunk nagybetűket, és ez is minimalista rajzokkal tarkított. A milk and honey kötetről itt láthatjátok a rövid értékelésemet, amit igazából utólag már máshogy látok, de ezt mindjárt ki is fejtem bővebben a másik könyve kapcsán.

the sun and her flowers:
Mielőtt fejest ugranánk ebbe a művébe, elmondanék pár szót úgy összességében az írási stílusáról, ami igencsak megosztó az olvasók körében.  Bevallom, az elején magába szippantott a rövid gondolatok sokasága, már-már érdekesnek tartottam, aztán rájöttem, hogy ez olyan, mint egy tizenéves, kamudepis kislány Tumblr oldala, csak papírra vetve. Szerintem Rupi egy végtelenül elkeseredett, megszomorodott nő, aki a külvilágnak azt mutatja, hogy erős, és hű, ő túl tud lépni a sebein, gyógyul, de ez valójában nem így van, és ez látszik is mindkét könyvén. Csöpög az önsajnálattól, a nyers megfogalmazástól, és sok helyen általánosít, hiszen ha ő átélt valamit, akkor azt valószínűleg a nők 90%-a is... Hát nem. Rupi szerint a férfiak kihasználnak, fájdalmat okoznak, az apák megerőszakolnak, és a társadalom elítél minket még a menstruáció miatt is.

A the sun and her flowers folytatja a milk and honey által elkezdett vonalat annyi plusszal kiegészítve, hogy ebben már a migrációról is szó van, és nem csak a "megcsaltál-utállak" szokásos kombóját kapjuk. A bevándorlásról szóló részek tényleg tetszettek, de sajnos ezek csak elvétve jelentek meg, és a könyv nagy részében még mindig ott vagyunk leragadva, hogy nők vagyunk, van mellünk és hátsónk, de ha mutogatjuk, akkor utcalánynak néznek minket, ha nem mutogatjuk, akkor meg prűdek vagyunk, és így tovább. Emellett persze kihagyhatatlan, hogy szóba hozzuk AZT a bizonyos férfiembert, aki csalódást okozott Rupinak, és habár a mi nagyvonalú írónőnk éjszakákat bőgött át miatta, de mégis megbocsájt neki. Természetesen számos kis vers foglalkozik azzal, hogy a bizonyos pasi új párja van-e olyan jó, mint Rupi, gondol-e még rá az említett ex, és így tovább. Ez mind szép és jó lenne, de ezt nem lenne egyszerűbb elmondani egy pszichológusnak, mint ország-világ elé papírra vetni, aztán váltig állítani, hogy de bizony, ő má
r a gyógyulás útjára lépett? Ugyan már. Vannak bizonyos részek, amik tényleg elgondolkodtatnak, de a nagyobb felét a könyvnek szimplán azzal lehetne jellemezni, hogy "sajnáljatokengemmerténannyitszenvedtem".

Pár említésre méltó idézet:

• "a 
  kedvesség 
  erő"
• "money comes and goes
  a mother is once in a lifetime"
• "yes 
  it is possible 
  to hate and love someone 
  at the same time 
  i do it to myself 
  every day"
• "you do not just wake up and become the butterfly
  – growth is a process"

Összességében:

Régen engem is megfogott az a fajta írásmód, amit Rupi képvisel, habár akkor még nem tudtam, hogy ezek a gondolatok tőle származnak. Aztán telt az idő, és ahogy felnőttem valamint tapasztalatot szereztem rájöttem, hogy a kis versek terápiaként hatnak - de nem az olvasóra, hanem az íróra. Utólag visszagondolva nem értem, miért értékeltem olyan jóra a milk and honey-t, de már látom az írónő hibáit, és ennek fényében gondolkodom a the sun and her flowers című művéről. Hiába papolunk nőiességről és feminizmusról, ha a másik pillanatban rácáfolunk a gondolatainkra - márpedig ebben Rupi tökéletes. Nem tesz hozzá kulcsfontosságú gondolatokat az olvasó életéhez, a nyers megfogalmazásával pedig néha komolyan sem lehet venni. Illetve szörnyű dolog a csalódás, de ne kergessük magunkat ábrándokba, szinte minden ember csalódott már az életébe, nem a kedves írónő lesz ebben sem az első, sem az utolsó, mégis úgy gondolkodik/nyilvánul meg, mintha összedőlne a világ egy kudarctól.

Nektek mi a véleményetek az írónőről? Természetesen megértem, ha ti másképp látjátok a munkásságát, úgyhogy meséljetek! :)

Találkozunk a következő bejegyzésnél! 

Fanni