Róbert Katalin: 6 hét a világ

Halihó, kedves olvasók!

Belevetettem magam a magyar írók világába, és elolvastam Róbert Katalin könyvét. Régóta tervezgettem olvasni az írónőtől, úgyhogy ahogy megláttam a színház világával kapcsolatos művét, egyből ugrott a kívánságlistámra. Viszonylag bennfentesként közel áll hozzám ez a téma, úgyhogy nem is kell mondanom, hogy mennyire vártam már, hogy a kezemben tarthassam ezt a szépséget. Figyelem, a színházszeretők körében függőséget okoz!

Fülszöveg:

"Te ​mit tennél meg, hogy elnyerd a kamaszkori bálványod szerelmét?

Nelli évek óta álmodozik a nagy Őről, akit még a gimnáziumi színjátszókörben ismert meg. Az iskolában vonzalom ébred köztük, de K.M. leérettségizett és elballagott, a kapcsolatuknak vége szakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Az egykori tehetséges fiúból mostanra körberajongott színész lett, aki estéről estére a színházban kápráztatja el a közönséget.
Nelli csak távolról sóvároghat K.M. után, de a lelke mélyén biztos benne, hogy egyszer újra összehozza őket a sors. Amikor színház gyakornoki programot hirdet, a lány tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Belecsöppen a színészek, rendezők, ügyelők, súgók titokzatos világába. Megismeri az extravagáns, csupaszív Dittát, a gyönyörű és ravasz Biát, aki nemcsak az álompasit kész lenyúlni, de talán még az állását is. Na és még valakit, aki valahogy mindig ott van a közelében…
Ám az apja ultimátumot ad: Nelli csak hat hetet tölthet el a színházban, utána a cégénél kell elhelyezkednie.
Mire elég ez a néhány hét? Megtalálja a helyét a színházban?
Vajon lángot szíthat abból a szikrából, ami kamaszként olyan sokat jelentett?"

Véleményem a borítóról:

A Könyvmolyképző mindig ügyel a szép borítókra, és ez most sincs másként. A borítón Nelli látható egy rejtélyes pasi társaságában, de az olvasók csak sejthetik, hogy ki lehet az a borostás úriember, aki főszereplőnket nagy bőszen karolgatja. Az pedig más kérdés, hogy a sejtésük beigazolódik-e. 

A történetről és a szereplőkről:

Bevallom, tavaly év végén, illetve idén kezdtem el nyitni a magyar írók könyvei felé, ezáltal ez az első könyv, ami a kezembe került Róbert Katalin irományai közül. Abszolút nem bántam meg, hogy ezt a művet választottam kezdetnek, mivel a témáját imádom, és közel érzem magamhoz az elsőtől a legutolsó oldalig. Diákmunka gyanánt egy színházban dolgozom, és így könnyen azonosulni tudtam a szereplők munkájával, illetve a nagy pörgéssel, ami a premier közeledtével egyre csak fokozódott. Természetesen nekem nincs akkora betekintésem a kulisszák mögé, mint Nellinek, de pont ezért volt még izgalmasabb a lány tapasztalatait és élményeit olvasni. Az már csak hab a tortán, hogy az egyik kedvenc Shakespeare drámámat dolgozták fel a könyvben.

Adott egy frissen diplomázott lány, Nelli, akinek a családi háttere nem a legfényesebb azt leszámítva, hogy anyagilag elég jól állnak. Az apját nem érdekli más, csak hogy a lányát egy multi céghez tudja betuszkolni, és szájhúzva ment bele ebbe a színházas, gyakornoki munkába. Természetesen az "ultimátumba" adott 6 hét alatt is próbálja görcsben tartani a lányt, és folyton hangoztatja, hogy ez milyen szörnyű ötlet, és nem erre kellene elpazarolnia a drága idejét - pláne úgy, hogy nem is fizetnek érte. Nelli persze nem hallgat a zsarnok apjára, és elkezd azzal foglalkozni, ami igazán fontos a bizonyos 6 hét alatt: ismerkedik, tapasztalatot és barátokat szerez, illetve belefog egy egyedülálló projektbe, ami rengeteg ember tetszését elnyeri, ezáltal fontosnak érzi magát. Azonban nem megy olyan gördülékenyen K.M. elcsábítása, mint ahogy gondolta, de ez nem tántorítja el a lányt, és gőzerővel teper a srácért - legalábbis próbálkozik.

Annak ellenére, hogy a történet tetszett, nem tudtam megkedvelni senkit. Távol éreztem magamtól a szereplőket, de legfőképp Nellit, hiszen annyi butaságot tett, hogy néhány helyzet már nekem volt kellemetlen. Ezen pedig az sem javított, hogy K.M. egy megtestesült Adonisznak volt beállítva, egy igazi álompasinak, akiről minden egyes lány ábrándozik, mégis úgy viselkedett, mint egy hormontúltengéses, nagyra nőtt gyerek, aki el van szállva magától, és még tuskó is. A színházban sok embert megismerünk, többek között a minden lében kanál Biát, a jelmeztervező Dittát, és Mátét, aki mindig mindenhol ott van, és jobban ismeri Nellit, mint a lány saját magát. Talán az összes szereplő közül Máté tetszett a legjobban, mivel egy sejtelmes, szókimondó karakter, aki nem mellesleg realisztikusan van ábrázolva.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. " – Mert jó akarok lenni – ismerte be. 
   – Jó is vagy. Mégis állandóan azon kattogsz, hogy ezt mások elismerik-e. 
   – Mert azt akarom érezni, hogy elég jó vagyok…"
2. " – A várakozás a legtöbb szerelmet megfojtja, nem erősíti – mondta a nagyi."
3. " – Hiszek abban, hogy akivel kell, amivel kell, újra összetalálkozunk."

Összességében:

Nem mondom, hogy kedvencet avattam, de Róbert Katalin új könyve kellemes időtöltés lehet mindenki számára, főleg azoknak, akik szeretik a színház világát. Az írónő egyedülállót alkotott, ugyanis nem volt még olyan Magyarországon játszódó könyv, ami ezzel a témával foglalkozna. Az olvasók betekinthetnek a kulisszák mögé, és barangolhatnak a Molnár Ferenc Színházban, ami sajnos csak kitalált, de úgy érzem, közülünk sokan szívesen ellátogatnánk oda egy (vagy több) előadás erejéig. Azt viszont nem értem, hogy miért Vörös Pöttyös könyv lett, hiszen szerintem ez már bőven a NA történetek közé tartozik.

A szereplők érdekesek, jól kidolgozottak, de nem tagadom, Nellit egyszerűen nem tudtam megszeretni.. Ennek leginkább az az oka, hogy 21 évesen sokszor gyerekesen viselkedett, és egy olyan célt tűzött ki maga elé, ami nevetséges. 6 hét alatt meghódítani egy olyan pasit, akit utoljára évekkel ezelőtt látott testközelből? Nem mondom, merész gondolat, pláne úgy, hogy K.M.-en kívül szinte senki mással nem törődik... És mégis mi van ezzel a Mátéval? Miért tud ő mindig mindent, és mit akarhat Nellitől?

Ti szoktatok színházba járni? Ha igen, melyik a kedvenc előadásotok?
Köszönöm, hogy velem tartottatok, találkozunk a következő bejegyzésnél!
Fanni