Ruby Saw: Csak két lépés Észak

Sziasztok, drága könyvmolyok/ajánlókeresők/olvasók!

Ebben a bejegyzésben újfent egy magyar írónő művéről olvashattok. A Csak két lépés Észak recenzióként került hozzám, és habár nem egészen azt kaptam, amit vártam, Ruby stílusa mégis megnyerő volt. 

Fülszöveg:

"Észak-Korea. ​Egy földrész, aminek a puszta hallatán összeszorul az emberek gyomra. 

Hadley Hilson újságíró azonban nem így volt ezzel, és csatlakozott a volt egyeteme tanulmányi kirándulásához, ami Dél-Koreába indult, de érintőlegesen az északi határhoz is. Az újságíró élete nagy sztorijára készül, az Észak- és Dél-Korea közti különbségek bemutatásával. 

A drogok nem illegálisak északon, mégis elkülönítik a busznyi diákot a határnál, miután füvet találnak az egyik táskában. 

A csoportot kísérő professzor furcsán viselkedik. Amerika nem töri magát, hogy a dolgok után járjon. 

Hadley-t furcsa élmény éri: taszítja, de egyben vonzza is Jin Park ezredes, amire nem tud magyarázatot adni. 

Jin küzd a szívével és a józan eszével, de alul marad a harcban. 

Meddig megy el egy újságíró a tökéletes sztoriért? Vajon ott a katonák tényleg mindent megtehetnek? Ki áll az egésznek a hátterében? 

Korrupció, hatalom, élni akarás, vágy és szenvedély."

Véleményem a borítóról:

Egy sötétebb, erőszakra utaló borítót kaptunk, amiről lerí, hogy egy bántalmazott nőt láthatunk. Ez kulcsfontosságú a történet szempontjából, ugyanis ezáltal kapunk egy alapképet az eseményekről, illetve a téma fontosságáról. Érdekes és mindent elmond, habár nem tudom, hogy első pillantásra megakadna-e rajta a szemem a fülszöveg nélkül.

A történetről és a szereplőkről:

Megmondom őszintén, nagyon örültem, mikor Ruby felkeresett a recenzió lehetőségével. Előtte is beszélgettünk már - habár nem a könyvről -, és egy abszolút korrekt nőt ismertem meg benne. Le kell szögeznem, hogy ennek ellenére nem vagyok elfogult, a könyv hibáit leírtam neki is, és szerencsére ezt jól is fogadta - néhány másik íróval ellentétben. Tulajdonképpen anyukám előbb olvasta a könyvet, mint én, ráadásul egy délután alatt végzett vele, nekem viszont egyszerűen nem volt rá időm köszönöm érettségi időszak, úgyhogy sajnos egy hét alatt tudtam csak kivégezni ezt az amúgy egyáltalán nem hosszú történetet. A maga 240 oldalával egyszerűnek tűnhet, és nem is volt vele különösebb gondom, viszont olvasás közben jöttem rá, hogy ez valahogy nem az én zsánerem, vagy pedig rossz időszakomban vettem kézbe.

Köztudott, hogy az újságírás nem gyerekjáték, és nem a legvisszahúzódóbb embereknek találták ki, ezért Hadley Hilson, a fiatal újságírónő megragadja a lehetőséget, és elmegy Dél-Koreába egy egyetemi tanulmányi kirándulás keretein belül. Ezzel addig semmi baj sincs, amíg drogot nem találnak azon a buszon, amivel utaznak, ezáltal megállítják a csoportot - és itt kezdődik el minden szenvedés, illetve megpróbáltatás. Már az első pillanattól kezdve érezhetjük, hogy Északon nem szívélyes a fogadtatás, arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen mocskos módon bánnak a nőkkel a férfiak, azonban ha ez nem lenne elég, kapunk egy nagy adag korrupciót is kegyetlenséggel megspékelve. 

Számos szereplővel találkozunk, akik időről időre eltűnnek, vagy éppen újra felbukkannak, de mégsem érzem úgy, hogy valaki nagyon közel került volna hozzám Hadleyn kívül. A főszereplőnk kicsit öntörvényű, és persze szereti feszegetni a határokat - amit néha meg is bánt -, azonban nem engedi, hogy egy tragédia beárnyékolja az egész életét. Csak, hogy ne unatkozzunk, már a könyv elején kaptunk egy irritáló piócát, Aaront. Aaron a maga módján tuskó, és már az első pillanatban a gyanús személyek listájára tettem. Aztán persze ott van az a bizonyos Jin Park is, aki egy tipikusan olyan karakter, akiről keveset tudunk meg, de persze a főszereplő pont az ő társaságára vágyik, így hát mit csinál az ember lánya? Olvas és olvas tovább, hátha egyszer olvasás közben beleszeret a pasiba. Habár anyánál nem, nálam mégis elmaradt ez a szerelem, és annak ellenére, hogy az erotikus jelenetek ügyesen meg voltak írva, mégsem tudnám elképzelni Jint egy könyves álompasiként.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. " – Béke vagy a háborúban. "
2. " – Kockáztatni kell az életben maradáshoz. "
3. " Úgy éreztem, hogy valami belém költözik, és a szürke lelkemet elkezdi kiszínezni; ebben a pokolian elcseszett és reménytelen helyzetben napfény csillant a borús égen. "

Összességében:

Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert egy kicsit kiléptem a komfortzónámból. Egy korrupcióval és megátalkodottsággal teli világban találtam magam, amiről köztudott, hogy nem is kitaláció, hanem nagyon is valóságos. Azonban ahogy mindig, a szerelem és szenvedély utat tör magának, és ez egy halvány fénysugarat jelentett az újságíró Hadley számára. Ennek ellenére én nem tudtam beleszeretni Jin Park ezredesbe, aminek talán az az oka, hogy alig tudtam meg róla valamit. Sajnos a többi szereplő sem volt szimpatikus, habár a cselekmény így is haladt előre, és egy percig sem unatkoztam, ugyanis Hadley mindig beleütötte valamibe az orrát.

Ééés jöjjön is egy kis helyzetjelentés...
Mostanában eléggé el vagyok tűnve, aminek az érettségi és vizsgaszezon az oka. Sajnálom, hogy ilyen ritkán posztolok, pedig nagyon sok dologgal készülnék nektek. :( Remélem megértitek, hogy ez az időszak kicsit zűrös, de megígérem, hogy amint végzek mindennel, sűrűn fogok jelentkezni!

Köszönöm, hogy velem tartottatok, találkozunk a következő bejegyzésben, legyen szép napotok! :)
Fanni