Mogyorósi Vivien: Miután meghaltatok nélkülem

Sziasztok!

Tudom, tudom, kicsit el vagyok tűnve, még a Cinder értékelésével is el vagyok maradva, de gondoltam ugrok egyet, és újabb magyar írót hozok nektek. Mogyorósi Vivien 2018-ban megnyert egy ifjúsági regénypályázatot, ennek eredménye pedig a fájdalmas, és mégis a maga módján csodás könyve, a Miután meghaltatok nélkülem.

Fülszöveg:

"Hat ​év – hosszú idő, pláne ha magányosan töltöd. Pontosan ennyi évvel ezelőtt Sev élete szilánkokra hullott, miközben ő megpróbálta felvenni a harcot egyre súlyosbodó drogfüggőségével. A barátai meghaltak, szerelmének nyoma veszett, az apja pedig magára hagyta. Azóta magányosan vergődik az emlékek és az őt kísértő rémálmok és hallucinációk között. Képtelen továbblépni, és legyűrni a depresszióját, mert nem tudja elengedni a múltat. Nem tudja elengedni őket. 

Egészen addig, míg fel nem bukkan egy ismerős arc. Ő beindítja az eseményeket, Sev pedig kénytelen belátni, hogy menekülnie kell a múlt kísérteteitől, a gyötrelmes magánytól.
Sev tudja, hogy jól dönt, mikor végre hátat fordít a múltnak.
Az élet viszont nem egészen ezt a sorsot szánta a lánynak.

A történeten keresztül megismerkedhetünk a drogokkal való harccal, azoknak hosszan tartó káros hatásaival, az örök, maradandó sebbel, amit a barátok elvesztése ejt, és az olyan sötét mentális betegséggel, mint a depresszió. És persze a soha el nem múló szerelemmel."

Véleményem a borítóról:

A borító bennem olyan érzést keltett, mintha valaki pont most kapna erőre, és épp a felszínre küzdené magát, ami tulajdonképpen igaz is a cselekményre. Természetesen nem maradhatnak ki azok a bizonyos pirulák sem, és ez a sötét háttér még jobban kiemeli őket. Szerintem hangulatában illik a történethez, tetszik, hogy ilyen részletes lett, viszont van egy negatívum, mégpedig a papír minősége, ugyanis egy olvasás után úgy néz ki a könyv, mintha a kutya szájából lett volna kirángatva.

A történetről és a szereplőkről:

Huzamosabb ideje beszélgetek Viviennel, és bevallom, már január óta húztam-vontam a könyvének az olvasását, mert egyszerűen olvasási válságban szenvedtem, és nem mertem hosszabb könyvet a kezembe venni. Ennek ellenére úgy határoztam, hogy megtáltosodom, és végre belevetem magam egy ilyen komoly témába, ami nem tagadom, néha lehúzta a hangulatomat, de ez is pont azt bizonyítja, hogy az írónő milyen ügyesen bánik a szavakkal. Bizakodó vagyok Vivien további könyveivel kapcsolatban, hiszen nem lehetett kis munka egy ilyen kemény témába belevágni, ráadásul nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az első publikált műve! Persze, mindenkinek vannak apróbb hibái - még a profiknak is -, de szerintem lenyűgöző, hogy mit hozott össze.

A főszereplőnk Sevelena Nilsson (ismertebb nevén csak Sev), aki egy Budapesten élő, depressziós és ex-drogfüggő lány. Antiszociális, nem mozdul ki, nem dolgozik, nem él, csak menekül a lakása egyik pontjából a másikba, hogy elkerülje az esetleges látomásait, hallucinációit, amikben a halott barátait látja. Nem volt még szerencsém olyan történethez, ami a drog hatásait írná le hosszútávon, de igazából ha idáig nem lettem volna meggyőződve róla, hogy káros, akkor most sikítva rohannék már a szó elől is. Úgyhogy, kedves olvasó, a drog rossz, értem? A drog káros. Elvesz tőlünk mindent, miközben nem csak az emberi kapcsolatainkat, de saját magunkat is elveszítjük, amíg nem marad belőlünk más, csak egy üres porhüvely, amiből az elménk nem tud kiszabadulni, és nem tudunk elmenekülni a következmények elől.

A függőség, az elzüllés tönkretette Sev életét, de nem vehetett el tőle egy dolgot: az emlékeit. A lány szemén keresztül követhetjük végig a jelen és a múlt eseményeit váltakozva, és nem olyan tragikus az élete, mint amilyennek elsőre tűnik. Habár a családja egy katyvasz (az anyja inkább utálja, mint szereti, és a húgával, Larával sincs jó viszonyban), a barátai mégis tartották benne a lelket. Az már más kérdés, hogy hogyan. Seven kívül 4 főbb karakterrel, a legjobb barátaival ismerkedhetünk meg közelebbről: Valentin, Félix, Niko és Matt, de az utóbbi két fiú volt a legnagyobb hatással a lány életére. Igazából ez a társaság vezette be Sevet a drogok és egyéb káros szenvedélyek világába, de ne higgyétek, hogy csupa rossz dolog történt csak velük. Rengeteg kalandon mentek keresztül, sok dolgot együtt éltek meg, köztük például az első nagy szerelmet. Azonban, ahogy már a cím is elárulja, Sev barátai meghalnak, a lány magára marad, és depressziós lesz, amiből majd egy svédországi utazás fogja kirángatni - többé-kevésbé. Idő közben új karakterek jönnek és mennek, valaki közelebb kerül a főszereplőnkhöz, valaki távolabb, és lesz olyan is, akit a pokolba kívánnánk legszívesebben. Viszont a fiúkon kívül kiemelném Larát, akiről az ember első benyomása az, hogy egy elkényeztetett kis csitri, de valójában egy végtelenül intelligens és aranyos lányról van szó, aki egy üde színfolt Sev szürke világában.

Annak ellenére, hogy összességében tetszett a történet, nem értettem mindenben egyet Sevvel, ugyanis néha kiszámíthatatlanul vagy logikátlanul viselkedett, ez pedig az agyamra ment. Viszont hatalmas piros pont Vivinek azért, hogy úgy csűrte-csavarta a szálakat, hogy véletlenül se jöjjek rá a történet végére, ugyanis nem erre számítottam, habár lehet, hogy csak én voltam olvasás közben ilyen figyelmetlen.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. " – A legtöbben megfeledkeznek róla, hogy akkor kell valakit a legjobban szeretni, amikor a legkevésbé sincs mit szeretni benne. Pedig nincs ebben semmi bonyolult, szimpla logika. A rosszból a rossztól sosem lesz jó. A rosszal jót kell tenni ahhoz, hogy megjavuljon."
2. " – Szerelmes lettél belé? 
   – Még mindig az vagyok."
3. " – Egy igazi kincsért érdemes küzdeni, nemde?"

Összességében:
Egy történet a csalódásról, az elmúlásról, a bennünk lakozó démonokról, a függőségről, és persze a nagy szerelemről. Sev élete korántsem egyszerű a barátai elvesztése után, depressziója pedig csak felteszi azt a bizonyos pontot az i-re. Begubózik, nem mozdul ki, kommunikációról meg aztán ne is álmodjon az olvasó, ugyanis főszereplőnk a saját, belső kísérteteivel küszködik napról napra. A drog megtette hosszútávú hatását, tönkretette a lány életét, nem mellesleg elvette tőle a barátait, és mégis nehezen tudja megállni, hogy ne nyúljon újra hozzá, ezzel is érzékeltetve, hogy a függők alig tudnak leszokni, pláne egy ilyen kilátástalan helyzetben. De vajon Sev megtalálja a boldogságát, és egyáltalán tovább tud valaha lépni a veszteségein? 

Nem értettem mindenben egyet Sevvel, és persze mindenkinek vannak hibái, de emelem kalapom Vivien előtt, hogy ennyi dolgot össze tudott egyeztetni már az első könyvében, és bizakodva várom további műveit. A jelen és múlt váltakozása sokszor még feszültebbé tette a hangulatot, és arra sarkallt, hogy haladjak és haladjak és haladjak, míg egyszer csak elfogytak a lapok, én pedig ültem a könyv felett tágra nyílt szemmel, és egy "mi vaaan?"-nézéssel.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, találkozunk a következő bejegyzésnél, amit remélem, minél hamarabb tudok nektek hozni. :)

Fanni