2022. május 28., szombat

Paige Toon: Ha bárhová mehetnél {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

Paige Toon ötödik magyarul megjelent kötete Olaszországba kalauzolja az olvasókat. Szép táj, egy ízig-vérig olasz család és egy kis szerelem… Kell ennél több egy jó kis kikapcsolódáshoz?
Tartsatok bloggereinkkel, hiszen most tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménykötet!

Adatok:
Kiadó: General Press Kiadó
ISBN: 9789634526063
Oldalszám: 376
Fordító: Pejkov Boján
Eredeti cím: If You Could Go Anywhere
Megjelenési dátum: 2022. 04. 12.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
…te ​hová utaznál?
Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia. Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg. Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?

A magyar olvasók Paige Toonról a moly.hu-n:
Vigyázat, olvasás közben néhány zsepi is elkelhet! – Mrs_Curran_Lennart
Amilyen fájdalmas, felőrlő, olyannyira gyönyörű volt, és a keserédes vég miatt lett csontig hatoló. – kocybaba
Egész végig 5 csillagot akartam adni, mert nevettem és sírtam rajta. – Violet_Finch_PMónika
Elvarázsolt. – Trudiz IMÁDTAM minden sorát! – Tünde_JLT

Véleményem a borítóról:
Nagyon olaszos és hangulatos kis borítóval látta el a kiadó a könyvet, de valamiért nem érzem, hogy ez lenne az igazi. Talán azért gondolom így, mert a leírások alapján nem így képzelem el a szereplőket.

A történetről és a szereplőkről:
Nem rossz, nem rossz, de nekem nem elég - ennyivel össze is tudnám foglalni az egész értékelésemet. Az Öt év múlva című kötet miatt hatalmas elvárásaim voltak ezzel a könyvvel (és az írónővel) szemben, és lehet, hogy pont ez okozott gondot. Nem egy tragikus rossz könyv ez, sőt, még kifejezetten rossznak sem mondanám, csupán én nem tudtam teljesen ráhangolódni még úgy sem, hogy alapvetően odáig voltam minden olasz dologért a könyv során.

A kiindulópontban megismerkedünk Angie-vel, aki egy fiatal nő, a húszas évei végén jár, és egészen a könyv kezdetéig egy apró ausztráliai városban élt nagymamájával, aki már jó ideje gondozásra szorult. A néni eltávozása után Angie nem igazán tud mit kezdeni magával; egész életében arra vágyott, hogy utazzon, de a körülmények nem engedték, most pedig teljes szabadsága van. Nem mellesleg egy rejtélyes üzenet lapul az egyik szekrény mélyén, amely a sosem ismert apjának van felcímezve a rég elhunyt édesanyja kézírásával. A levél alapján édesapja egy olasz pasi, és most végre esélye nyílt arra, hogy felvegye vele a kapcsolatot.

Angie rövidesen Olaszországba repül, ahol több is várja, mint az apja. A férfi mellé még társul az egész családja, a barátai, az alkalmazottai és az étterme is, ráadásul Rómában. No, meg persze, hogy tovább fokozzuk az izgalmakat, egy nagyon jó fej és páratlanul jóképű, ugyanakkor titokzatos olasz pasi is felbukkan. Már csak ebből kiindulva is adott minden az igazi chick lit hangulathoz, nemde?

Olvasás közben valóban olyan érzésem volt, mintha a szereplők szemén keresztül látnám Rómát, az épületeket, az embereket, az ételeket és igazából mindent. Nagyon hangulatos volt, az írónőnek sikerült papírra vetnie a valódi olaszos életérzést, pedig ezt elég nehéz megragadni. Többször is arra gondoltam a leírásokat olvasva, hogy Toon tuti Rómába költözött legalább egy fél évre ahhoz, hogy ilyen szuper leírásokat írjon a városról. Az viszont kicsit szúrta a szemem, hogy a városról szóló párbeszédek során konkrét Wikipedia cikkeket adott a szereplői szájába, mintha minden egyes lakos kívülről fújná az összes nevezetes épület történelmét és tulajdonságait. Oké, ez is azt mutatja, hogy valóban utánajárt a témának, de ezek a megszólalások a történet szempontjából teljes mértékben irrelevánsak voltak és személy szerint engem ki is zökkentettek.

Nagy hangsúlyt kapott a szerelmi szál kibontakozása - ha engem kérdeztek, nagyobbat is, mint kellett volna. Eleinte azt hittem, hogy a családé lesz a főszerep, de mellélőttem. Megjegyzem, nagyon lassan haladt a romantikus vonal, már-már vontatott volt, nem mellesleg Angie nem egy olyan női főszereplő, akinek a szerepébe bele tudtam képzelni magam. Végig ellenszenves volt, és hiába állította be őt Toon egy védőszentnek, aki mindenkit felkarol és ápolgat, ha egy fejezettel később teljesen önző módon és logikátlanul viselkedett a következményekre nem gondolva.

Szóval összegezve: a hangulat nagyon tetszett, a romantikus szál is amolyan "chisk lit-esen jó" volt, de a főszereplő sokat rontott az összképen. Nem tudom, hogy a korábban megjelent művei hasonlóak-e (leszámítva az Öt év múlvát, mert az zseniális, de tényleg), de ha csak ezt a könyvét nézném, akkor nem biztos, hogy a közeljövőben olvasnék még tőle.

Top 3 kedvenc idézetem:
  1. "– Nem tudod megígérni, hogy sohasem okozol fájdalmat – felelem szomorú mosollyal. – Lehetetlenség ilyet ígérni."
  2. "Idén együtt repülünk. Nincs többé zuhanás."
  3. "Ha bárhová mehetnél, hová utaznál?"
Összességében:
Kevésbé kötött le, mint ahogyan azt vártam. Két éve teljesen lenyűgözött Toon stílusa, azóta vártam, hogy új kötete jelenjen meg, és amint tudtam, belevetettem magam ebbe a könyvébe, de nem ragadott magával a hév, nem sodródtam úgy az árral, mint annak idején az Öt év múlva c. köteténél. Gyanítom, ennek a legnagyobb oka a főszereplő, Angie volt, akit nem tudtam megszeretni, nagyon bosszantott a karaktere.
Ami leginkább megfogott a könyvben, az a hangulata volt. Az utánozhatatlan olasz kultúra, életvitel, ételek, helyszínek, közösségek mind-mind hozzátettek a történethez. Számomra ez volt az igazi mozgatórugó. De persze nem lenne Toon könyv nehezebb témák nélkül; többek között előkerül benne a gyász, a megbocsátás és a traumákkal való megküzdés is.


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Róma nevezetességeit. Minden bloggernél találtok egy képet egy helyszínről, a ti feladatotok pedig beírni a hely nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A kép:


a Rafflecopter giveaway
Állomások:
05. 28. – Fanni’s Library
05. 30. – Csak olvass!
06. 01. – Kelly és Lupi olvas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése