Sziasztok!
Tavaly év végén jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában az Üvegtrón sorozat záró része, a Felperzselt királyság. Elérkeztünk a végső csatához, amelyben Aelinnek és barátainak a leggonoszabb erőkkel kell szembeszállniuk. Ha készen álltok az utolsó összecsapásra, tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634576174, 9789634577416
ISBN: 9789634576174, 9789634577416
Oldalszám: 696, 480
Fordító: Szabó Krisztina
Eredeti cím: Kingdom of Ash
Fülszöveg:
"Elérkezett a végső háború.
Aelin Galathynius rabszolgából a király orgyilkosává, majd egy birodalom királynőjévé vált. Útjának utolsó, szívbe markoló szakasza a háború kitörésével veszi kezdetét.
Aelin mindent kockára tett, hogy megmentse a népét – csakhogy hatalmas árat fizetett érte. A tündérkirálynő vaskoporsóba zárta, és most tüzes akaratának utolsó lobbanására is szüksége van, hogy elviselje a kínokat.
Ha megtörik, Maeve pusztulásra ítél mindenkit, akit szeret. Csakhogy Aelinnek fogytán az ereje…
Ha megtörik, Maeve pusztulásra ítél mindenkit, akit szeret. Csakhogy Aelinnek fogytán az ereje…
De hiába került ő fogságba, a barátainak mennie kell tovább. Bizonyos kötelékek elmélyülnek, míg mások örökre megszakadnak.
A tenger túlpartján Rowan, hű társaival foglyul ejtett hitvesét és királynőjét keresi – nehogy végleg elveszítse!
A sors fonalai végül összeérnek, és kénytelen mindenki összefogni, miközben Aelin a saját életéért és egy jobb világért küzd.
A tenger túlpartján Rowan, hű társaival foglyul ejtett hitvesét és királynőjét keresi – nehogy végleg elveszítse!
A sors fonalai végül összeérnek, és kénytelen mindenki összefogni, miközben Aelin a saját életéért és egy jobb világért küzd.
Sarah J. Maas kirobbanóan sikeres Üvegtrón sorozatának utolsó, döbbenetes felvonása!
Mélyedj el az élményében!"
Véleményem a borítóról:
Az összes borító csodálatos ebben a sorozatban, de úgy gondolom, hogy a Felperzselt királyságé különösen kiemelkedő. Engem az arany színű kiadás jobban megnyert magának, mint a fehér, mivel így szerintem méginkább kitűnik ez a kötet a többi közül.
A történetről és a szereplőkről:
Nagyon nehezen tudom összefoglalni az érzéseimet ezzel a kötettel, és úgy istenigazából az egész sorozattal kapcsolatban. Egy ajtó bezárult, a legeslegnagyobb kedvencem sorozatok terén befejeződött. Sarah J. Maas egy olyan világot tárt az olvasók elé, ami - számomra legalábbis - felülmúlhatatlan. Minden egyes kötetnél úgy gondoltam, hogy ettől már nem lehet jobb a következő rész, és mégis. Nem éreztem, hogy ismétlődne a cselekmény, mindig újat kaptam, de a Felperzselt királyságot becsukva úgy érzem, nekem ennyi nem elég. Nem tudom, vagy inkább nem akarom elengedni a kedvenc karaktereimet, mert ez a hét kötet sem volt elegendő belőlük. Viszont nem tehetek mást, így hát könnyekig hatódva megírom ezt a néhol kissé spoileres értékelést, és hálát adok az égnek, hogy pár évvel ezelőtt belefogtam ebbe a kalandba.
Aelin Galathynius élete sosem volt leányálom, minden egyes apró örömért százszorosan megfizetett. Mások adósságát is a vállára vette, és egy percig sem akarta hagyni, hogy a szerettei szenvedjenek. Azonban az elrablása minden tervét felülírta, és kénytelen volt eltűrni a mindennapos megaláztatást, kínzást és bizonytalanságot. Egyetlen hű társa ebben az időszakban Fenrys volt, igaz, őt is megtörték Maeve szívtelen cselekedetei, amiket Cairn társaságában vitt véghez. A királynő minden egyes törekvését annak érdekében tette, hogy megtudja, hova vannak elrejtve a rémkulcsok, ezért pedig bármilyen kínzást kész volt bevetni Aelinen. Eközben Rowan, Elide és Lorcan elindultak Aelin keresésére, és - nem árulok el nagy titkot - sikerül kiszabadítaniuk Fenrysszel együtt.
Ezzel párhuzamosan Lysandra Aelinként álcázza magát a nép és a nagyurak előtt, hogy mindenki megbizonyosodjon arról, hogy a tűzszívű királynő él. Ennek következményeként Aedion átverve érzi magát, és a köztük kialakuló románc veszni látszik. Az emberek hite is megremeg Aelinben - azaz Lysandrában -, hiszen nem varázsol, csak fegyverrel harcol a csatákban, amiket sorra elveszítenek Erawan hatalmas valg seregei ellen.
Dorian Manonnal és a boszorkányokkal próbálja felkutatni az utolsó rémkulcsot, hogy aztán Aelinnel meg tudják fizetni azt az adósságot, amit az istenek varrtak a nyakukba. Manont igaz, elüldözte a nagyanyja, de így is feltalálja magát, és boszorkánysereget kezd toborozni, hogy ők is segíteni tudjanak az Erawan elleni ütközetben. Eközben Chaol - Yrene-nel és a Torre gyógyítóival az oldalán - visszaérkezik a kontinensre Anticaból egy hatalmas hadsereggel és rengeteg ruklovassal, akiket Nesryn és Sartaq herceg vezet.
Ez egy fergeteges, észbontó, szívfacsaró, bonyodalmakkal teli utazás volt. Imádtam, hogy a fő szálak lassacskán összefonódtak, és az összeszokott csapat egymásra talált nagy nehézségek árán. Rengeteg fordulat van ebben a kötetben, de próbáltam a viszonylag egyértelmű cselekményeket megosztani veletek - bár Sarah esetében nehéz kijelenteni, hogy egyértelmű, mivel képes a legegyszerűbb helyzetben is egy olyan csavart hajítani az olvasó elé, hogy az eldobja a haját. Ezerszer jobb ez a befejező kötet, mint a Szárnyak és pusztulás udvara, pedig egymás mellé állítva a kettőt, elég sok hasonlóság van köztük (elrabolt főhősnő, végső csata, egymásra találások...). A csatajelenetek kidolgozottak, nincs letudva egy ütközet 5 mondatban, és habár nagyon fájt értük a szívem, itt vannak áldozatok. Kegyetlenségnek tűnhet kimondani, de igenis tetszett, hogy Sarah nem félt megölni szereplőket, mert a Szárnyak és pusztulás udvara számomra azon (is) csúszott meg, hogy túl szép befejezést hozott össze az írónő. Egy háborúban vannak áldozatok, és túl optimisták lennénk, ha elhinnénk, hogy akiket szeretünk, nem halhatnak meg, de az egyszer biztos, hogy áldozatuk nem hiábavaló, és az olvasók szívében tovább élnek.
Aelin Galathynius élete sosem volt leányálom, minden egyes apró örömért százszorosan megfizetett. Mások adósságát is a vállára vette, és egy percig sem akarta hagyni, hogy a szerettei szenvedjenek. Azonban az elrablása minden tervét felülírta, és kénytelen volt eltűrni a mindennapos megaláztatást, kínzást és bizonytalanságot. Egyetlen hű társa ebben az időszakban Fenrys volt, igaz, őt is megtörték Maeve szívtelen cselekedetei, amiket Cairn társaságában vitt véghez. A királynő minden egyes törekvését annak érdekében tette, hogy megtudja, hova vannak elrejtve a rémkulcsok, ezért pedig bármilyen kínzást kész volt bevetni Aelinen. Eközben Rowan, Elide és Lorcan elindultak Aelin keresésére, és - nem árulok el nagy titkot - sikerül kiszabadítaniuk Fenrysszel együtt.
Ezzel párhuzamosan Lysandra Aelinként álcázza magát a nép és a nagyurak előtt, hogy mindenki megbizonyosodjon arról, hogy a tűzszívű királynő él. Ennek következményeként Aedion átverve érzi magát, és a köztük kialakuló románc veszni látszik. Az emberek hite is megremeg Aelinben - azaz Lysandrában -, hiszen nem varázsol, csak fegyverrel harcol a csatákban, amiket sorra elveszítenek Erawan hatalmas valg seregei ellen.
Dorian Manonnal és a boszorkányokkal próbálja felkutatni az utolsó rémkulcsot, hogy aztán Aelinnel meg tudják fizetni azt az adósságot, amit az istenek varrtak a nyakukba. Manont igaz, elüldözte a nagyanyja, de így is feltalálja magát, és boszorkánysereget kezd toborozni, hogy ők is segíteni tudjanak az Erawan elleni ütközetben. Eközben Chaol - Yrene-nel és a Torre gyógyítóival az oldalán - visszaérkezik a kontinensre Anticaból egy hatalmas hadsereggel és rengeteg ruklovassal, akiket Nesryn és Sartaq herceg vezet.
Ez egy fergeteges, észbontó, szívfacsaró, bonyodalmakkal teli utazás volt. Imádtam, hogy a fő szálak lassacskán összefonódtak, és az összeszokott csapat egymásra talált nagy nehézségek árán. Rengeteg fordulat van ebben a kötetben, de próbáltam a viszonylag egyértelmű cselekményeket megosztani veletek - bár Sarah esetében nehéz kijelenteni, hogy egyértelmű, mivel képes a legegyszerűbb helyzetben is egy olyan csavart hajítani az olvasó elé, hogy az eldobja a haját. Ezerszer jobb ez a befejező kötet, mint a Szárnyak és pusztulás udvara, pedig egymás mellé állítva a kettőt, elég sok hasonlóság van köztük (elrabolt főhősnő, végső csata, egymásra találások...). A csatajelenetek kidolgozottak, nincs letudva egy ütközet 5 mondatban, és habár nagyon fájt értük a szívem, itt vannak áldozatok. Kegyetlenségnek tűnhet kimondani, de igenis tetszett, hogy Sarah nem félt megölni szereplőket, mert a Szárnyak és pusztulás udvara számomra azon (is) csúszott meg, hogy túl szép befejezést hozott össze az írónő. Egy háborúban vannak áldozatok, és túl optimisták lennénk, ha elhinnénk, hogy akiket szeretünk, nem halhatnak meg, de az egyszer biztos, hogy áldozatuk nem hiábavaló, és az olvasók szívében tovább élnek.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hely, ami már régen hamuvá égett, de valaha ott élt egy fiatal hercegnő, aki szerette a királyságát…"
- "– Azért jöttünk – jelentette ki Manon, elég hangosan ahhoz, hogy a városfalakon mindenki hallja a szavait –, hogy betartsuk az Aelin Galathyniusnak tett ígéretünket. Hogy megküzdjünk azért, amit ő ígért nekünk.
– És mi lenne az? – kérdezte Darrow halkan.
Manon ekkor elmosolyodott.
– Egy jobb világ." - "Rowan némán megfogta Aelin kezét, és az ujjára húzta a smaragdköves gyűrűt.
– A világ végéig – suttogta.
Ezüstös cseppek csillantak Aelin szemében.
– A világ végéig."
Összességében:
Sarah J. Maas képes megmelengetni az ember szívét, hogy utána csak úgy összetörhesse. Egy fantasztikus, fordulatokkal teli utazáson vehettem részt a sorozat által, és egy pillanatig sem bántam meg, hogy évekkel ezelőtt belekezdtem. Legszívesebben a végtelenségig húztam volna a befejezést, mert nem akartam, hogy vége legyen, de a kíváncsiság győzött, én pedig könnyek közt csuktam be ezt a csodát.
Nyereményjáték:
A játék során idézetekkel emlékezünk meg a korábbi kötetekről. Minden állomáson találni fogtok egy idézetet az Üvegtrón sorozat valamely részéből, a feladat pedig annyi, hogy beírjátok a könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az idézet:
“– Milyen barátom vagy, hogy nem viszel magaddal, vagy nem maradsz velem?
– Mi az, hogy barátod? – mordult fel a kapitány. A lány elpirult.
– Hát talán helyesebb volna, ha „duzzogó kísérőnek" neveznélek. Vagy „vonakodó ismerősnek", ha az jobban tetszik – töprengett, ám ekkor a legnagyobb meglepődésére a fiatalember elmosolyodott.”
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomások:
01.30. - Könyvvilág
02.01. - Fanni's Library
02.03. - Kelly és Lupi olvas
02.05. - Fanni's Library extra állomás
Szia, szeretnek részt venni a nyeremény játékban. A választ ide a megjegyzésekhez kell írni? (Nem vettem meg ilyenen részt.)
VálaszTörlésSzia!
TörlésA Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába kell beírni a megoldásokat, tehát az én idézetem megoldását a "Fanni's Library"-ba írd be. :)