Sziasztok!
Újabb McFadden-könyv került fordításra az Álomgyár Kiadó jóvoltából, aminek szerintem sok könyvmoly - természetesen köztük én is - örülni fog. Hálásan köszönöm a recenziós példányt a kiadónak! :)
Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 9789636832100
ISBN: 9789636832100
Oldalszám: 320
Fordító: Nagy Boldizsár
Eredeti cím: The Perfect Son
Fülszöveg:
„Mrs. Cass, szeretnénk feltenni néhány kérdést a fiának azzal a lánnyal kapcsolatban, aki tegnap éjjel eltűnt…”
Erika Cassnek tökéletes családja van. És tökéletes élete. Egészen addig, amíg egy este be nem csenget hozzájuk két nyomozó.
Egy középiskolás lány nyomtalanul eltűnt Erikáék csendes, kertvárosi környékéről. A rendőrség a legrosszabbtól tart – gyilkosság történt. És feltehetően Erika kamasz fia, Liam volt az utolsó, aki élve látta a lányt.
Erika mindig is érzett valami sötétet és nyugtalanítót a látszólag kifogástalan idősebb gyerekében. Szeretné azt hinni, hogy ártatlan. Ám ahogy a bizonyítékok egyre gyűlnek, már nem tudja tovább tagadni az igazságot: lehet, hogy Liam valami elképzelhetetlen dolgot követett el. Erikának fel kell tennie magának a kérdést: Meddig hajlandó elmenni egy anya, hogy megvédje a gyermekét?
Freida McFadden New York Times, USA Today, Wall Street Journal és Amazon bestsellerszerző regénye bemutatja, hogy a tökéletesség képe csak egy illúzió, és mindig több rejtőzik a mélyben, mint elsőre gondolnánk.
Véleményem a borítóról:
Sejtelmes és zsánerhez illő borítót kapott a történet, tetszenek a színei és a hangulata is borzongató.
A történetről és a szereplőkről:
Ennyi idő után szerintem már abszolút senki nem lepődik meg azon, hogy mániákus módon vártam A tökéletes fiú megjelenését magyarul; az elmúlt időszakban többször olvastam angolul is a szerzőtől, de magyarul azért mégis csak más élmény. Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! :)
Ahogy azt a fülszövegben olvashatjátok, elég borzongató és megterhelő eseménysorozatba cseppenünk A tökéletes fiú kezdetekor. Két elbeszélőnk van, amit Freidától már megszokhattunk, és jelen esetben ennél különbözőbb élethelyzetben nem is lehetnének a karaktereink. Adott Erika, aki két tinédzser teljesen átlagos édesanyja, mellette pedig megjelenik narrátorként Olivia, azaz a lány, akit elrabolnak.
Erika nem egy izgi karakter. Azon kívül, hogy imádja a fiát, és tessék-lássék módon kijön a lányával, sok érdekességet nem lehet róla elmondani egészen addig, amíg beindul a cselekmény, és az ő tökéletes fiát, Liamet meggyanúsítják Olivia eltűnésével. Itt azért már bővelkedünk izgalmakban, elvégre nem kerül egyszerű helyzetbe Erika sem. Kinek kellene hinnie: a nyomozóknak, akik szilárd alapokkal rendelkeznek a vádat illetően, vagy a fiának, aki akármennyire is éltanuló, mindig is lapult benne egy kis... sötétség?
Ezzel párhuzamosan természetesen Olivia vonaláról sem feledkezhetünk meg. Amíg Liamet próbálják vallomásra bírni, addig a lány egy sötét verembe zárva igyekszik túlélni ezt a megrázkódtatást. Borzasztó, hogy milyen körülmények közé taszították, és véleményem szerint az még ijesztőbb ebben az esetben, hogy a valóságban sem elképzelhetetlen az, hogy egy tinilánnyal valami hasonló történjen. Korábban is említettem már, hogy tisztában vagyok azzal, hogy McFadden csupán fiktív történeteket tár elénk, mégis vannak olyan jelenetek és cselekményszálak, amelyek már-már túl élethűek, én pedig ezért borzadok el rajtuk, Oliviánál pedig pont ezt éreztem.
Elgondolkodtató ez a regény több szempontból is. Ugyan nincs gyerekem, de Erika érzelmi és morális vívódását abszolút meg tudtam érteni, elvégre hogy lehet napirendre térni afelett, hogy a gyereked, akit szeretsz és tíz karommal óvnál, lehet, hogy gyilkos? Másrészről pedig durva belegondolni abba, hogy hiába alkotsz valakivel egy családot és ismered már évek óta, mégsem tudhatod biztosra, hogy mi jár a fejében.
Őszinte leszek, hasonló "csavarra" számítottam, a könyv háromnegyedénél már biztos voltam az elrabló személy kilétében. Korábban nem igazán voltam jó a tippelésekben, ha McFadden kötetekről volt szó, ezért kicsit csalódtam a cselekmény kiszámíthatóságában, így pedig nem is tudom 4 csillagnál jobbra értékelni. Bízom benne, hogy ez csak egy melléfogás volt a szerző részéről, és nem azzal van a probléma, hogy kezdek telítődni a könyveivel.
Összességében: 4☆
Szerintem azzal sokan egyet fognak érteni, hogy A tökéletes fiú nem McFadden legkiemelkedőbb regénye. Számos történetet olvastam már a szerzőtől; fordulatokban sosincs hiány, ha róla van szó, itt mégsem ütött akkorát a befejezés, mint ahogy azt vártam tőle, ráadásul a cselekmény is kiszámíthatóbb volt a megszokottnál. Nem tudom, hogy ez csak egy picit gyengébben sikerült mű lett, vagy kezdek túlságosan hozzászokni az írói stílushoz - remélhetőleg az első lehetőség áll fenn -, de nem nyűgözött le annyira, mint amiben reménykedtem.
A félreértések elkerülése érdekében megjegyezném, hogy így sem tartom rossz kötetnek, és örülök, hogy újabb történetet olvashattam magyarul Freidától. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése