Tavaly lépten-nyomon ódákat zengtem a Sárkányok nyelvéről, így aztán nem meglepő, hogy azonnal nekiveselkedtem a folytatásának, amint kézhez kaptam. Hálásan köszönöm a recenziós példányt az Anassa Könyveknek! :)
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507860
ISBN: 9786156507860
Oldalszám: 400
Fordító: Kéri Andrea
Eredeti cím: A War of Wyverns
Fülszöveg:
Vivien Featherswallow megfejtette a sárkányok titkos nyelvét. De vajon a tudásával képes lesz véget vetni a háborúnak?
Polgárháború tombol egész Nagy-Britanniában, sárkányok és emberek harcolnak mindkét oldalon. Vivien pedig Wyvernmire miniszterelnök legyőzésével akaratlanul is a lázadás jelképévé, valamint az ország első számú ellenségévé vált. Csakhogy mit ér egy forradalmár, ha bujkálnia kell, és tehetetlenül nézi, ahogy a barátai harcolnak?
Vivien bizonytalanul, kételyek között indul a távoli skót szigetekre, hogy felkutasson egy különös, rég elfeledett sárkányfajt, amely talán a kulcsot jelentheti a háború befejezéséhez egyszer s mindenkorra.
Véleményem a borítóról:
Tetszik ez a borító is, főleg a színek harmóniája fogott meg, az élfestésről nem is beszélve! Azt az egyet sajnálom csak, hogy az első részhez képest az élek elég eltérőek, pedig biztosan jól mutatna egy folytatólagos élfestés is a sorozatnál.
A történetről és a szereplőkről:
Ha van folytatás, amit elmondhatatlanul vártam, akkor ez az. Tavaly a Sárkányok nyelvén váratlanul talált rám, nem számítottam az érzelmekre, amiket kiváltott belőlem, de ténylegesen olyan volt olvasni azt a könyvet, mintha hazatértem volna. Történelmi fantasy, sárkányok, romantika és nyelvészet? Maga a megtestesült álom volt (az értékelésemet >>itt<< olvashatjátok róla). Így, gondolom, már nem csodálkoztok azon, hogy mennyire magaménak akartam tudni a Sárkányok háborúját, amivel szemben akarva-akaratlanul magas elvárásokat állítottam. Még egyszer hálásan köszönöm a kiadónak a recenziós példányt! :)
A Sárkányok nyelvén egyszerre volt ízig-vérig fantasy és intellektuális kihívás szerintem, így hát hasonló "előítéletekkel" fogtam bele a Sárkányok háborújába. Nagyon vártam, hogy Vivien mélyebbre ássa magát a sárkányok ekholokációjának felderítésében, és ezt félig-meddig meg is kaptam, de a cselekményben nem erre helyeződött a hangsúly.
Az előző részt is izgalmasnak mondanám, de a Sárkányok háborúja ebben a tekintetben vitte a prímet; sosem lehetett megjósolni, mikor jön éppen egy harcjelenet, mikor találkozunk árulóval, vagy melyik lesz az a pont, ahol egy szeretett karaktertől búcsúzhatunk. Egy szó, mint száz, adrenalinban nem volt hiány, ezt pedig rendkívül értékelem a kötetben. Néhol talán túlzsúfolt érzetet keltett egy-két jelenet, de arra tényleg nem panaszkodhatok, hogy unatkoztam volna.
Vivien karaktere áll még mindig központban, és ugyan azt hittem, hogy az első rész után szimpatikusabb lesz, ez nem történt meg. Ezzel párhuzamosan azonban nagyon megérintett az útkeresése, és az is, hogy rádöbbent, az ember nemcsak egyetlen egy dolog lehet élete során, sőt, nem a foglalkozása határozza meg, hogy ki is valójában. Szerintem ez minden útkereső személy számára fontos gondolat lehet, hiszen S. F. Williamson rámutat arra, hogy nem szabad egy szerepbe beskatulyázni magunkat, és sosem késő új célt találnunk. Ezt mindenképp magammal viszem a könyvből.
És akkor jöjjön az, amire nem számítottam: az inspirálódás. Mérget mernék arra venni, hogy a szerző szereti Az éhezők viadalát, mert ennyi véletlen egybeesés lehetetlennek tűnik. Még egy-egy motívumot csak meg tudnék magyarázni, de amennyivel a könyvben találkoztam, már nem. Ne értsetek félre, szeretem a fandomot, csak nem koppintás formájában. A világ, a hatalmi berendezkedés, Vivien karaktere és háttérsztorija mind-mind elkezdett Katniss történetére és harcára hasonlítani, ez pedig nekem nagyon fájó pont volt, hiszen az első részt pont az egyedisége miatt szerettem meg. Ettől függetlenül érdeklődve várom a folytatást, de az biztos, hogy elvárások nélkül fogok belevágni.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– Nincs nyelv, amely tiszta és érintetlen lenne – válaszolom. – A nyelv élő organizmus, amely folyamatosan változik a beszélői által, és más nyelvek által, amelyekkel kapcsolatba kerül."
- "– Olykor elvész a jelentés – bólogatok. – De minden fordítás áldozatot követel, nem igaz?
– Miért kellene áldozatot hoznunk?" - "– […] A madár az emberi éneket kezdi utánozni, ha túl sokáig senyved ketrecben."
Összességében: 4☆
Ha van valami, amiben biztos vagyok, az a következő: S. F. Williamson szereti a sárkányokat, a nyelveket, és Az éhezők viadalát.
Annyi párhuzamot lehet felfedezni Katniss és Vivien sorsa között, hogy ezek már nem lehetnek puszta véletlenek - és igen, bevallom, ez rontott az olvasmányélményemen. Nem titok, oda- és vissza voltam a Sárkányok nyelvénért, imádtam a nyelvészeti szálat benne, ahogy az ötlet újdonságát és érdekességét is, viszont a Sárkányok háborújából nekem hiányzott az az esszencia és egyediség, ami az első részben megvolt. Kíváncsian, ugyanakkor szkeptikusan várom a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése