Sziasztok!
Freida McFadden az egyik kedvenc írómmá vált az elmúlt egy évben, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném az új regényét is. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt! :)
Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 9789636830687
ISBN: 9789636830687
Oldalszám: 400
Fordító: Nagy Boldizsár
Eredeti cím: The Crash
Fülszöveg:
Az a rémálom, amely elől menekül, semmi ahhoz képest, amely felé tart…
Tegan nyolc hónapos terhes, magára maradt, és kétségbeesetten szeretné végre maga mögött hagyni széthulló életét; ezért útnak indul bátyjához. Ott szeretné magát meghúzni amíg kitalálja, mi legyen a következő lépés. Ám nem sejti, hogy egy hóvihar közepébe tart.
És soha nem ér célba.
Egy elhagyatott, vidéki úton reked Maine-ben, lerobbant autóval és törött bokával. Tegan úgy érzi, óriási hibát követett el. Aztán csoda történik: egy kedves pár megmenti, és a meleg, hegyi kabinjukba viszik, ahol meghúzhatja magát, amíg el nem áll a havazás.
Csakhogy valami nem stimmel. Ez a menedék korántsem az, aminek hitte, és az, hogy odament, talán élete legvégzetesebb döntése volt.
Most mindent meg kell tennie, hogy megmentse magát – és a még meg nem született gyermekét.
Freida McFadden New York Times, USA Today, Wall Street Journal és #1 Amazon bestsellerszerző zsigerbe vágó regénye az anyaságról, a túlélésről és a torz elvárásokról szól. Egy hóviharba zárt thriller, amely egészen a csontodig hatol.
Véleményem a borítóról:
Szerintem a borító tökéletesen illeszkedik a történethez és a hangulatához, nem változtatnék rajta semmit.
A történetről és a szereplőkről:
Ezen a ponton örök hűséget fogadok Freida McFaddennek. Az elmúlt egy évben teljesen rápörögtem az írónő thrillerjeire, és ugyan nem mindegyik hibátlan, számomra A törés most az volt. Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!
Ahogy az írónőtől már megszokhattam, ez a történet is két szálon mozog, amelyek aztán a végére elválaszthatatlanul összefonódnak. Két narrátort ismerhetünk meg, az egyiket a várandós Tegan személyében, aki egy autóbalesetnek köszönhetően az ijesztő Hanknél és feleségénél, a visszahúzódó Pollynál köt ki. A házaspár életét és nehézségeit Polly szemszögéből ismerhetjük meg, így tulajdonképpen két női főszereplőt is kapunk, akik eltérőbbek nem is lehetnének, egy azonban közös bennük: mindketten azt szeretnék, ha Tegan egy egészséges kisbabának adna életet. Bármi áron.
Ha olvastad Stephen King Tortúra című művét, akkor valószínűleg hozzám hasonlóan te is fel fogsz fedezni pár párhuzamot eközött a két regény között; én ugyan csak színdarabként ismerem a horrorok királyának méltán híres művét, mégis szembetűnő volt a hasonlóság. Azt hittem, zavaróbb lesz ez az egyezés, de McFadden egészen más aspektusát fogta meg a fogvatartásnak, így el tudtam vonatkoztatni King történetétől.
Sok-sok fájdalmas témát érint A törés, kezdve a nemi erőszaktól, át a kiszolgáltatottságon egészen a meddőségig. Ezek az események mind mély nyomot hagytak a főszereplőinken, amelyek előbb-utóbb ki is ütköznek, így csak azoknak ajánlom a regényt, akiknek a lelke elbírja ezeknek a nehézségeknek a súlyát. Ezeknek tükrében döbbentem rá, hogy ugyan ez csak egy fikció, mégsem olyan elképzelhetetlen történést ábrázolt az írónő...
Vannak mozdulatok a cselekményben, amelyek szerintem teljesen kiszámíthatóak, mégsem tudtam letenni a könyvet, és kifejezetten sokat járt az eszemben. Nagyon érdekesnek tartottam azt, hogy Polly és Tegan is milyen feltételezésekbe bocsájtkoznak egymást illetően, amelyek alapján ítélkeznek a másik felett; McFadden ezzel is érzékeltette, hogy a valóság nem mindig az, amit látunk egy emberből, mégis könnyen be tudunk skatulyázni számunkra teljesen idegen személyeket is - igazságtalanul. A regény ezen vonala rávilágított arra, hogy minden éremnek két oldala van, és az ítélkezés helyett érdemes inkább a megismerést választani.
Összességében: 5☆
Ki merem jelenteni, hogy Freida McFadden nem tud olyat írni, ami nekem nem tetszene. Igen, kicsit kiszámítható, igen, hajaz Stephen King Tortúrájára, mégis megvan benne az a "mcfaddenes" stílus, aminek nem tudok, és nem is akarok ellenállni. Olvastatja magát a kegyetlenebb jelenetek ellenére is, az pedig külön rémisztő és elgondolkodtató, hogy egyébként nem is olyan elképzelhetetlen az, amit az írónő felvázolt ebben a regényében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése