Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről {Értékelés}

Sziasztok!

Régóta izgatta a fantáziámat Lionel Shriver ezen műve, ami még Orange-díjat is nyert, ezért nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy a GABO Kiadónál már újra elérhető a regény. Innen is nagyon köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: GABO Kiadó
ISBN: 9789635664856

Oldalszám: 440

Fordító: Komló Zoltán

Eredeti cím: We Need To Talk About Kevin

Megjelenési dátum: 2023
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt.
Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával.

A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik.

Véleményem a borítóról:
Nagyon ötletes és figyelemfelkeltő ez a borító, pláne ezzel az élénk alapszínnel. Plusz érdekesség, hogy a kötet keményborítós, és a védőborító alatt más minta van, ami különösen elnyerte a tetszésemet.

A történetről és a szereplőkről:
A Beszélnünk kell Kevinről már jó ideje, évek óta izgatta a fantáziámat, de azt hiszem, már egyáltalán nem bánom, hogy nem kerítettem sorra hamarabb, sőt! Erre az olvasmányélményre sehogy sem lehet megfelelően felkészülni. Na persze nem azért, mert rossz - bár tény és való, hogy nem egy szívmelengető könyv -, hanem mert annyira kegyetlen, szókimondó és tabukat feszegető regény.

Igyekeztem elkerülni az értékeléseket és a spoilereket a könyv elolvasása előtt, szerencsére valamennyire sikerült is. Az összes előismeretem magába foglalta a fülszövegben leírtakat, és utólag belátom, hogy ez így volt jól, de ahogy már korábban is említettem, semmilyen vélemény vagy elhintett gondolat nem tudott volna felvértezni erre a szörnyen tragikus történetre.

A gyermekvállalás nem egyszerű, hovatovább talán ez az egyik legnehezebb és legrögösebb út az életben. Nem fenékig tejfel még egy olyan embernek sem, aki egész életében szülőnek készült, hát még egy olyan nőnek, mint Eva, aki a háta közepére sem kívánta a gyermekvállalással járó terhet és felelősséget.

Eva egy igazi szabad szellem volt Kevin előtt, aki nem tudott megülni egy helyben még a megállapodása után sem. Hajtotta a kíváncsiság, a felfedezésvágy, az utazásokkal járó élvezet, és erről még a párja, Franklin sem igazán tudta leszoktatni. Mondhatjuk úgy is, hogy Eva életmódja nem igazán gyerekkompatibilis, pláne úgy, hogy ő maga sem volt kifejezetten oda egy gyerkőc gondolatáért.

A cím ne tévesszen meg senkit, ez a könyv sokkal inkább Eva, semmint Kevin történetét meséli el, de a szülő-gyerek kapcsolatot tekintve a sorsuk összefonódott. A cselekmény és az események levelek formájában bontakoznak ki, és ezeknek a leveleknek a szerzője Eva. A főszereplő felidézi a Kevin előtti boldogabb időket is, valamint beszámol a jelenről és arról, hogy Kevinnek milyen sorsa van a börtönben. Elég csavaros és ugrálgatós az idővonal, de ez is nagyobbá teszi a csattanót - nem mintha az önmagában nem lenne elég.

Hozzám még nem áll közel a családalapítás gondolata - nyilván tudom, hogy majd egyszer, valamikor szeretnék, de még nem jött el az ideje -, ezért nem tudtam igazán átérezni, hogy Eva min is ment keresztül, ennek ellenére a nővel együtt szenvedtem, és a könyv végére az én szívemből is csak egy csonka kis darab maradt, ahogy neki is. Nem elég egy gonosz gyerekkel megküzdenie, még ki is kell állnia a társadalom kritikáját, hiszen kit is lehetne okolni egy fiatalkorú tinédzser tetteiért, ha nem a szüleit?! Azt azonban sokan elfelejtik, hogy már egészen kiskorunk óta folyamatosan fejlődőben van a személyiségünk, nem mellesleg tizenévesen azért már észnél van az ember annyira, hogy felmérje a tetteinek a következményeit.

Lionel Shriver regénye hihetetlenül eredeti, borzasztóan őszinte és nincs jobb szó rá: brutális. Bevallom, engem a vártnál kevésbé rántott magával, nem tetszett maximálisan az írói stílus, sőt, túl töménynek találtam a szöveget, de ezzel nem azt mondom, hogy nem jó regény, szimplán nem ehhez vagyok szokva. Nem tudom, hogy merjem-e ajánlani bárkinek is, az én szívemet darabokra szaggatta és utána jól megtaposta, de úgy vélem, hogy muszáj erről írni és muszáj erről olvasni, már csak edukáció céljából is.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Több könyv létezik a világon, mint amennyit valaha is lenne időd elolvasni, úgyhogy soha nem fogysz ki belőlük."
2. "Csak mert megszokok valamit, még nem jelenti azt, hogy szeretem is."
3. "Csak olyanokat lehet szenvedésnek kitenni, akiknek van lelkiismeretük. Csak olyanokat lehet büntetni, akiknek meghiúsítható reményeik vagy eltéphető kötelékeik vannak, akiket érdekel, hogy mások mit gondolnak róluk. Igazából csakis azok büntethetők, akik egy kicsit már jók."

Összességében:
Számomra hihetetlenül felkavaró és frusztráló volt ez a regény, már maga a cselekmény miatt is, de az írónő stílusa csak fokozta bennem ezeket az érzéseket. Nagyon szemléletesen és már-már émelyítően valóságszerűen mutatja be egy gyermekre nem vágyó anya érzelmeit, akinek a fia akár maga az ördög is lehetne. Brutálisan őszinte és kegyetlen a Beszélnünk kell Kevinről, amit szívem szerint senkinek sem ajánlanék, mégis fontos beszélni a benne felmerülő témákról.