John Marrs: A hazugság ára {Értékelés}

Sziasztok!

Ha egy csavaros, sokkoló és agytornáztatós művet akarok olvasni egy férfi írótól, már tudom, kihez forduljak: John Marrshoz. Köszönöm a Maxim Kiadónak a recenziós példányt és a borzongató élményt!

Adatok:

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634995067

Oldalszám: 384

Fordító: Ipacs Tibor

Eredeti cím: What Lies Between Us

Megjelenési dátum: 2023. 06. 08.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Nina már sosem tud megbocsátani Maggie-nek azért, amit tett. És sosem tudja őt elengedni. Azt mondják, minden háznak megvannak a maga titkai – ez alól az sem kivétel, melyen Maggie és Nina oly régóta osztozik. Csakhogy ezeket a titkokat nem temette el a múlt. Maggie és Nina minden második este együtt vacsorázik. Amikor befejezik, Nina felkíséri Maggie-t a padlásszobájába, ahol nehéz láncok kerülnek rá, hogy sehová se mehessen onnan. Maggie ugyanis megbocsáthatatlan bűnöket követett el Ninával szemben, és most megfizet értük. De Nina sok mindenről nem tud, ami a múltban történt, és ha Maggie-n múlik, ez így is marad – még akkor is, ha belehal. Mert ebben a házban az igazság sokkal veszélyesebb a hazugságoknál.

Véleményem a borítóról:
Egyszerű, ötletes és sokatmondó ez a borító, személy szerint nagyon tetszik, hogy nem a megszokott vonalon mozog. Kellőképpen sejtelmes és a sötét színek kihangsúlyozzák az ablakokat, amiknek nem mellesleg nagy jelentőségük van a mű során.

A történetről és a szereplőkről:
John Marrs korábban már bebizonyította nekem, hogy nagyon is tud írni; évekkel ezelőtt, még 2020-ban olvastam A tökéletes pár című kötetét (a véleményemet >>itt<< olvashatod róla), ami nagyon elnyerte a tetszésemet, de azóta valamiért nem akadt a kezembe másik Marrs-könyv - egészen eddig. Nagyon köszönöm a Maxim Kiadónak a recenziós példányt!

Sokat nem szeretnék elárulni a cselekményről, elvégre ennek a könyvnek pont az a lényege, hogy az olvasó kezdetben semmit sem tud. Az alapszituáció szerint két főszereplőnk van, Maggie és Nina, akik egy anya-lánya páros, de nem a szokványos formában. Maggie a világtól elzárva él az emeletes házuk felső szintjén láncra verve - a szó szoros értelmében -, és Nina aktuális kedélyállapotától függ az idős asszony sorsa. Mondanom sem kell, ez meg sem közelíti az egészséges családi dinamikát, és hihetetlenül elborult ötlet volt ez a fiatal nő részéről.

Azonban nem mindig volt ez így; korábban Nina és Maggie egy egységet, egy szövetséget alkotott, amelyet aztán bizonyos külső hatások befolyásoltak. A két szemszögnek köszönhetően mindkét fél érzelmeit és emlékeit láthatjuk, még Nina gyermekkorába is betekintést nyerünk, ahol szemtanúi lehetünk annak, hogyan is vadult el a lány az édesapja távozása után. Tinédzserként egy igazi lázadó volt, aki nem vetette meg az italt, a cigit és a férfiakat - mindezt tizennégy évesen! Erről már alapvetően is borzasztó volt olvasni, de az még inkább bosszantott, hogy Maggie nem lépett fel határozottan a saját lánya ellen, pedig ebben az esetben egészen máshogy is alakulhattak volna az események.

A narrátorok kiszámíthatatlanok, sosem lehet tudni, hogy az olvasó éppen kinek hihet. Tekintve, hogy két teljesen különböző személyről beszélünk, ebből adódóan számíthatunk arra, hogy másképpen élték meg az adott időszakokat és nem ugyanolyan emlékeik vannak akár egy adott eseményről sem. Ez a bizonytalanság is fokozta bennem az olvasási kedvet, egyszerűen addig nem tudtam megnyugodni, amíg a végére nem jártam a múltban történt rejtélyes töréspontoknak.

Véleményem szerint szuper lett a cselekmény felépítése, Marrs igazán ért a történetvezetéshez. Apránként, kis adagokban vezette fel a traumákat és tragédiákat, hagyott időt arra, hogy az olvasó megemésszen egy-egy nehezebb fejezetet, de aztán még nagyobb arculcsapás következett. A fejezetek rövidek, ami szintén hozzátesz a mű olvasmányosságához, én legalábbis csak faltam az oldalakat.

Ez a könyv minden, csak nem gyaloggalopp. Borzasztó nehéz témákat dolgoz fel, amelyek megterhelhetik az olvasót minden tekintetben. A brutális jelenetekben sincs hiány, amelyek bevallom, még engem is nyugtalanítottak, pedig már egészen kezdek hozzájuk szokni. Igaz, kicsit nehezen indult be szerintem a cselekmény, de utána már nem volt megállás, és úgy éreztem magam, mintha egy hátborzongató hullámvasútra ültem volna, ami éppenséggel csak lefelé, a pokol bugyrai közé megy. A kötet hozza a thriller műfajától elvárt sajátosságokat, a nyomasztó érzés pedig már az első oldalaktól velem maradt olvasás közben. Szerintem ez egy kiemelkedően jó történet lett, az élményt pedig fokozta Ipacs Tibor szuper fordítása, aki a meglátásaim szerint tökéletesen átadta Marrs stílusát. Nem mondom, hogy a közeljövőben újraolvasom A hazugság árát, mivel ahhoz túlságosan is megterhelőnek tartom, de az biztos, hogy a nehezebb művek kedvelőinek kivétel nélkül ajánlani fogom.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Ha nem reménykedhetek, semmim sincs. És addig még nem jutottam el. Még nem adtam fel."
2. "Az egyedüllétnél semmi sem rémít meg jobban."
3. "Hogy kérhetnék bocsánatot, amikor igazából úgy hiszem, hogy helyesen cselekedtem?"

Összességében:
Én nem akartam elolvasni ezt a könyvet kevesebb, mint egy nap alatt, tényleg nem... de addig nem tudtam álomra hajtani a fejemet, amíg be nem fejeztem. Ez már önmagában is jelent valamit, nem?

Hihetetlenül felkavaró olvasmány A hazugság ára, tele nyomasztó és már-már brutális jelenetekkel. John Marrs korábban már A tökéletes párban is bebizonyította nekem, hogy nagyon tud csavarni a cselekményen, ezért azt hittem, felkészülten kezdek bele ebbe a történetébe - hogy én mekkorát tévedtem!

A rövid fejezeteknek köszönhetően ha lehet, még inkább élveztem az olvasást. Mindig csak egy kicsivel többet akartam kapni, még mielőtt lerakom a könyvet, aztán már csak arra eszméltem, hogy hoppá, már a könyv felénél tartok. Pedig nem tagadom, többször is szünetet kellett tartanom, mélyen megrázott és sokszor elborzasztottak a történtek. Lenyűgöző és egyben félelmetes mű arról, hogy az ember meddig menne el a szeretteiért, valamint arról is, hogy a traumák mire késztetnek egy személyt, és az agyunk mikre képes. Talán a legborzasztóbb az egészben, hogy nem is túl elképzelhetetlen egy ilyen szituáció, ez pedig egy plusz sokk-faktor volt számomra olvasás közben. Bármennyire is letaglózott, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, sőt, azt hiszem, az idei évem egyik legkiemelkedőbb élménye lett. Annak pedig külön örülök, hogy Ipacs Tibor fordította a kötetet, szerintem tökéletesen átadta az író stílusát.