Jay Kristoff: Empire of the Damned - Holtbirodalom {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

Elérkezett az idő, hogy a magyar olvasók is visszatérjenek Gabriel de León sötét, vámpírokkal és mágiával tarkított történetébe. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mennyire nyerte el a tetszésüket a nagysikerű Vámpírbirodalom folytatása, és ne felejtsetek el játszani a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789636750114

Oldalszám: 792

Fordító: Benkő Ferenc

Eredeti cím: Empire of the Damned

Megjelenési dátum: 2024. 11. 05.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Amikor az igazság minden rémálmot felülmúl…
Gabriel de León ugyan megmentette a Szent Grál életét, de ezzel elvesztette a lehetőséget, hogy megtalálja a gyógyírt az örök éjre. Kelletlen szövetségese, titokzatos, vámpírrá lett húga oldalán Gabriel kénytelen elvinni a Grált az Esani-vérvonal ősijeihez, hogy megtudja, miként vessen véget a naphalálnak.
De az utolsó ezüstszentnek kettős veszéllyel kell szembenéznie. A Voss-vérvonal szörnyei elől menekülve belekeveredik a Dyvok-vérvonal és a fagyos Felvidék irhatáncosainak háborújába. Azonban a külső ellenségek mellett saját tomboló vérszomjával is meg kell küzdenie. Vajon Gabriel megéri, hogy a Grál megtudhassa az igazságot?
Az igazságot, ami talán minden rémálmot felülmúl…
A kirobbanó nemzetközi sikert aratott Empire of the Vampire – Vámpírbirodalom folytatása.
TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
Kalandozz te is Gabriellel!

Véleményem a borítóról:
Nekem a UK cover sokkal inkább bejön, mint ez a verzió, de tekintve, hogy angolul azzal a borítóval szereztem be, magyarul pedig ezzel a karakteres változattal jelenik meg, így legalább mindkettőt a polcomon tudhatom. :D

A történetről és a szereplőkről:
Hű, hát nehéz bármit is mondani erről a könyvről úgy en bloc, pláne spoilerek nélkül, de még mielőtt belecsapnék a lecsóba, azt el kell mondanom, hogy újfent nem csalódtam Jay Kristoffban. Ugyan a Vámpírbirodalom (értékelésem >>itt<<) nekem egy hangyányit közelebb áll a szívemhez - olyannyira, hogy tetoválásom is van róla -, azért a Holtbirodalom miatt sincs okom panaszkodni.

Akik olvasták már a sorozat első részét, azok tudhatják, hogy Kristoff szinte megreformálta a vámpírokat; a kétezres évek elején feltűnt csillogó, túlromantizált lények ebben a könyvben olyan köntösben tűnnek fel, amelyeket valószínűleg nem szívesen nézne az ember egy romantikus filmben. A vérontás, az ész nélküli gyilkolászás és a kegyetlenség nem idegen számukra, sőt! A Twilight ehhez képest egy családbarát estimese. Persze, nem túl fair összehasonlítani a kettőt, elvégre a zsánerük nem egyezik, de valahogy muszáj érzékeltetni, hogy ez bizony nem egy gyenge olvasmány.

A történetünk konkrétan ott folytatódik, ahol az első résznél abbamaradt. Még mindig két idősíkban játszódik, elvégre Gabriel a jelenben próbálja feltárni az olvasók elé a múltban történt eseményeket, viszont az első részhez képest most nincs sok-sok ugrálás az idősíkban. Elbeszélőnk lineárisan halad, egyre közelebb és közelebb jutva a végkifejlethez, viszont még így sem volt egyszerű észben tartani és követni a cselekményt. Rendkívül epikus és fordulatos a Holtbirodalom, pedig már a Vámpírbirodalmat is annak tartottam. Miközben Gabriel mesél, Jean-François továbbra is csodálva hallgatja, történeteit lejegyzi az utókornak és még képeket is készít egy-egy ikonikus jelenetről. Mondanom sem kell, kettejük szócsatái igen izgalmasan alakulnak, jó párszor mosolyt csaltak az arcomra a feleseléseik. 

Azonban egy új elbeszélő, egy Gabrielhez hasonló másik rab elbeszélései által minden, amit a híres Fekete Oroszlán mondott, megkérdőjeleződik. Két narrátorunk sokszor teljesen ellentétesen számol be egy adott eseményről, ez pedig olyan váratlan és zavaró csavar, melynek hatására halvány lila gőzöm sem volt, hogy mégis kinek hihetek. Az első részben megszavazott bizalmam Gabriel felé megingott, ugyanakkor nem voltam biztos abban, hogy az újonnan csatlakozott elbeszélőnk szavának mennyire lehet hinni. Azt hiszem, a szerző most igazán próbára akarja tenni az olvasóit ezzel a húzással, de nem mondom, ezáltal csak fokozódnak az izgalmak.

Jay Kristoff stílusa számomra nagyon tetszetős. Aki ismer, az tudja, hogy többnyire kedvesebb és gyengédebb regényeket olvasok, de talán épp azért kattantam rá ennyire a Vámpírbirodalomra és a Holtbirodalomra, mert ezeknek közük sincs azokhoz a lányregényekhez, amikkel általában múlatom az időmet. Kevés olyan szerzőt tudnék felsorolni, akik tökéletesen ötvözik a sötétebb, baljósabb részleteket a szép, megható jelenetekkel, de ez Kristoffnak sikerül; az egyik pillanatban mosolygok, a másik pillanatban már a könnyeimet törölgetem, és nem örömömben.

Úgy érzem, a Holtbirodalomban a világépítés is nagyobb szerepet kapott, mint az első részben. Egy új vérvonal is bekerül a képbe, nem mellesleg alakváltókkal is találkozunk a lapok között megbújva, akik legalább annyira érdekesek és összetettek, mint a vámpírok és az ezüstszentek.

Kész szerencse, hogy a Holtbirodalom elején van egy összefoglaló a Vámpírbirodalom történéseiről, na de, hogy ezt a részt mégis hogy fogja összefoglalni a kedves szerző a harmadik részben, arról fogalmam sincs. Választ kaptam egy csomó kérdésre, ami felmerült bennem a sorozatkezdő kötet olvasása során, de tengernyi bizonytalanság és kérdőjel maradt bennem a Holtbirodalom után. Hol van már a következő rész?!

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Azt hittem, meghaltál, de León.
   – Betelt a mennyország. Az ördög pedig nem mert ajtót nyitni."
2. "– Ő sosem volt a gyereked.
   – A család nem ismer vért."
3. "– […] Egy jó könyv felér száz fegyverrel."

Összességében: 5☆
Egy iciripicirit gyengébbnek, ámbátor sokkal véresebbnek éreztem ezt a részt, mint a Vámpírbirodalmat. Végre választ kaptam azokra a kérdésekre, amelyek az első rész befejezése óta gyötörtek, és persze újabbak merültek fel bennem a Holtbirodalom brutális befejezése után. Most már abszolút nincs semmi fogalmam arról, hogy merre halad a történet, de tény, hogy ennek ellenére élvezem, még akkor is, ha Gabriel szenvedésekkel teli története újra és újra megtapossa a kis lelkemet.

Kristoff egyszerre zseni és szadista.

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban az első részben megismert karakterek nevét keressük. Minden állomáson találtok egy anagrammát, a ti feladatotok pedig nem más, mint kitalálni, hogy mégis melyik mellékszereplőre gondoltunk. Segítségként nagy betűkkel jelöljük a nevek kezdőbetűjét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az anagramma: AisnenRrdiert

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
11. 28. – Fanni’s Library
12. 01. – Kelly és Lupi olvas
12. 04. – Könyv és más