Veronica Roth: A vég és más kezdetek {Értékelés}

Sziasztok!

Veronica Roth neve nem ismeretlen számomra, tavaly volt szerencsém a Kiválasztottak című kötetéhez, és még most is azt mondom, hogy igenis több embernek kellene olvasnia azt a könyvet. Ennek apropóján nagyon örültem, mikor megláttam, hogy egy novelláskötettel készült az írónő, egyértelmű volt, hogy ezt is el kell olvasnom. Innen is nagyon köszönöm a lehetőséget a kiadónak!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789635662777

Oldalszám: 288

Fordító: Márton Zsófia

Eredeti cím: The End and Other Beginnings

Megjelenési dátum: 2022. 05. 27.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
A beavatott és A kiválasztottak nagy sikerű szerzőjétől.

Veronica Roth novelláskötetének minden egyes novellája különös és csodálatos világba vezet, amelyben szokatlan technológiák és lények találhatók. Legyen azonban bármilyen fejlett a jövő, a történetek szereplői mélyen emberi gondokkal küzdenek. Az ismeretlenbe vezető út ismerős dilemmák és döntések között vezet.

Véleményem a borítóról:

Annyira jó, annyira sejtelmes ez a borító, a színek pedig egyszerűen mesések! Örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredeti kinézetét a könyvnek, szerintem keresve sem találhattak volna jobbat hozzá. És ha már kinézet, muszáj elmondanom, hogy a kötetben szereplő illusztrációk csodásak. Változatosak, minden novella és szereplő egyedi megjelenést kapott, ez pedig sokat dob a köteten.

A történetről és a szereplőkről:
Viszonylag ritkán találok kedvemre való novelláskötetet, pedig nem vagyok ellenük, sőt. Kifejezetten jólesik egy hosszú nap után pár rövid történet, amelyek nincsenek túlbonyolítva és nem kell több száz oldalt várni a végkifejletre. Szerencsére most a GABO Kiadónak hála két novelláskötetet is magaménak tudhatok, melyek közül az egyik A vég és más kezdetek (a másik kötet Moskát Anita újdonsága, erről később olvashattok majd bejegyzést).

A szóban forgó kötetben hat novella kapott helyet. Közös bennük, hogy valamilyen sci-fi, olykor disztópikus világban játszódnak, és a szereplőik teljesen emberiek, még a környezetük ellenére is. Teljesen reális problémákkal küzdenek, legyen szó érzelmekről vagy morális válságról. Meg kell jegyeznem, hogy nem éreztem mindegyiket egyaránt ugyanolyan jónak, de azt gondolom, hogy ezzel nincs semmi baj, hiszen az egy írótól származó könyvek sem tetszhetnek mindig ugyanannyira.

A hat novella közül négyre tudnám azt mondani, hogy olvastam volna még tovább, egyre azt, hogy pont elég volt, a maradék egyre pedig azt, hogy sok is volt. A legérdekesebb, hogy az utolsó kategóriába tartozó novella, a Páncélosok az írónő egy, már megjelent duológiájához kapcsolódik. Sejtettem, hogy ez egy kiragadott részlet egy, már meglévő műből, mert nagyon in medias res volt, és érezhetően vitt volna tovább a történet - már, ha megfogott volna, mert nem különösebben tetszett. Legalább rájöttem, hogy az a duológia nem nekem való.

A következő négy novella nőtt nagyon a szívemhez: Tehetetlenség, Halljátok hát!, Fitt és Forte, A transzformáció-hívők. A legfurcsább, hogy a címekből ítélve tartottam attól, hogy milyen történetek is lesznek ezek, de később értelmet nyert még a legérdekesebb címválasztás is. Ezekben a rövid történetekben mutatkozott meg leginkább a karakterek emberi mivolta, így váltak ők a kedvenceimmé. Többnyire olyan problémákkal kellett megküzdeniük a szereplőknek, amelyek teljesen evilágiak, mint például a depresszió vagy egy szeretett személy elvesztése. Ezek önmagukban is olyan témák, amelyekről rengeteg mű szól, Roth mégis tudott valami újat mutatni, pláne ilyen változatos térben.

A mélyenszántó gondolatok, a megfelelő témaválasztások és a kellőképpen kidolgozott karakterek mellett fontosnak tartom kiemelni a reprezentativitást. Roth különleges világaiban helyet kaptak az LGBTQ-szereplők is, ami úgy gondolom, hogy kifejezetten jó döntés volt az írónő részéről, ezzel is érezteti, hogy nemcsak a történetei, de a benne élők is ugyanolyan változatosak és sokszínűek. Lehet, hogy van, akinek ez nem értékelendő szempont, ennek ellenére nekem igazán tetszett ez benne.

Egy szó, mint száz: ajánlom. Habár eredetileg úgy terveztem ezt a bejegyzést, hogy mindegyik novelláról írok egy kicsit, most így, a befejezéshez közeledve úgy érzem, nem lett volna jó döntés. Azt hiszem, ez egy olyan kötet, ahol hagyni kell, hogy mindenki maga fedezze fel a műveket, amelyekből levonhatja saját magának a tanulságokat. Én megtettem, és nagyon örülök, amiért a kezembe akadt ez a kívül-belül szépséges könyv, még akkor is, ha nem mindegyik történetben találtam meg magam.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Tudta, hogy rettenetes lesz emlékezni, de néha a jó és a rettenetes együttesen is létezhet, nem? Muszáj, hogy így legyen. Hiszen az ember is érezhet egyszerre örömöt és szomorúságot."
2. "– A művészet – mondtam neki, amikor elvált egymástól az ajkunk – egyszerre feltárulkozás és merészség."
3. "Bizonyos szokások éppúgy bevésődnek egy barátságba, mint a megszokott mozdulatok az izmokba, és akkor is kitartanak, amikor már minden más megváltozott."

Összességében:
Egy olyan időszakomat élem, mikor a hosszabb távú koncentrálás nehézséget okoz, ezért most tökéletes választásnak bizonyult A vég és más kezdetek. Roth munkásságával tavaly ismerkedtem meg, teljesen magába szippantott a stílusa, és ez most is hasonlóképpen volt. Bár voltak novellák, amelyek kevésbé tetszettek, szerencsére túlsúlyban voltak azok, amelyekben megtaláltam azt a plusz értéket, amit a jó olvasmányokban keresek. A számomra kedves novellák túl rövidek, a nem kifejezetten nekem való novellák pedig túl hosszúnak érződtek, de nyilván ízlések és pofonok. :)

Ha egy olyan kötetet keresel, ami nem igényel magasfokú koncentrációt, mégis érdekfeszítő és teljesen emberi érzéseket dolgoz fel még a nem evilági környezetben is, akkor teljes szívből tudom ajánlani ezt! Remélem, téged is magával ragad majd.