Megjelenési dátum: 2022. 12. 13.Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:Huszonhét éve kelt utoljára a nap, így az éj lényei három évtizede prédálnak a halódó nap derengésében.
Saját örök birodalmuk építésével a miénk egyre satnyul. Immár csupán néhány kihunyó fénypetty küszködik a sötétség növekvő tengerében. Gabriel de León a birodalom és az egyház védelmére felesküdött rend, az ezüstszentek utolsó tagja. De a nap eltűnésével már az Ezüst Rend sem bír az áradattal.
Ősellenségei fogságában az utolsó ezüstszent kénytelen elmesélni a történetét. Legendás csaták és tiltott szerelem, elveszett hit és újjáéledő barátságok, a Vérháborúk és az Örök Király történetét, aminek végcélja az emberiség utolsó reménye:
A Szent Grál.
A Vámpírbirodalom illusztrált, epikus, dark fantasy; az Interjú a vámpírral, Az út és A szél neve törvénytelen gyereke. Az utóbbi évek legegyedibb vámpírregénye.
Véleményem a borítóról:Igazán érdekes ez a borító, mondhatni tökéletesen jellemzi a könyvet; elég sötét hangulatú, ráadásul a főszereplő és a vér motívum is megjelenik rajta.
A történetről és a szereplőkről:
Hölgyeim és Uraim, ez bizony A Könyv. Tulajdonképpen hagyhatnám ennyiben is az értékelést, mert ez az egy mondat kellőképpen összefoglalja az érzéseimet a történetet illetően, de szokásomhoz híven nyilván kifejtem, hogy miért is gondolom ezt. Annyit előre elárulhatok, hogy a Vámpírbirodalom után annyira magasak lettek az elvárásaim a fantasy könyveket illetően, hogy fogalmam sincs, van-e olyan történet, ami egyáltalán eléri, nemhogy megugorja ezt a szintet. Jay Kristoff egy zseni.
Korábban csak az Aurora Rising-ot olvastam az írótól, amit ehhez hasonlóan szerettem, de tekintve, hogy Amie Kaufman írónővel közösen írták, így nem tudtam, hogy pontosan mire számítsak ezen kötetet illetően. Kicsit vakon mentem neki a könyvnek, csak azzal voltam tisztában, hogy vámpíros - nem volt nehéz kitalálnom a címből -, és borzasztóan hosszú, ugyanakkor számos olyan szerző méltatta, akinek a véleményére adok. Nem mellesleg GoodReads-en is nagyon jó értékelést kapott, 4,39 csillagon áll harmincezer vélemény után, ami hajmeresztő.
Bevallom, legalább két hónapig nézegettem a polcon ezt a könyvet. Tisztában voltam vele, hogy vaskos, de nem voltam felkészülve arra, hogy ennyire. Nagyon ritkán olvasok négyszáz oldalnál hosszabb könyveket, ritkán teszek csak kivételt, ezért addig-addig húztam az elkezdését, amíg csak tudtam... aztán jött egy kezdetleges olvasási válság. Igyekeztem még idejében elcsípni, beleolvastam több könyvbe is, legyen szó olyanról, amit korábban már olvastam vagy teljesen újról. Ez ment konkrétan majdnem egy hétig, pedig még sosem volt velem ilyen. Ezen felbuzdulva február 26-án eldöntöttem, hogy bizony még abban a hónapban el kell olvasnom a Vámpírbirodalmat - ha sikerül, akkor örülök, ráadásul egy féltéglát is lehúzhatok a TBR-listámról, ha pedig valamiért mégsem csúszna le két nap alatt, akkor legalább lesz mivel foglalatoskodnom márciusban. Amikor hétfőn elkezdtem a könyvet, nem számítottam rá, hogy aznap estére már 400 oldalon túl leszek. Érdekességből egy reading vlog-ot is készítettem hozzá, amelyet >>itt<< megtekinthettek.
Nekem mindig is nehezebb volt olyan könyvekről írnom, amiket kirívó módon szeretek. Persze, a legtöbb olvasmányomat élvezem, elvégre már ismerem a stílusomat, de nagyon ritkán találok olyan könyvet, amiben nem találok akár egy apróságot, amiben jobb lehetett volna. Úgy tűnik, ez a több száz elolvasott regény következménye. Az viszont biztos, hogy ez a regény még feljebb emelte az igényeimet, és csak reménykedni tudok abban, hogy egyszer lesz valami, ami eléri ezt a szintet. De kit akarok áltatni, miért is akarnék egy ettől tökéletesebb kötetet?! Egy probléma van csak vele, mégpedig az, hogy borzalmas függőséget okoz, a folytatás pedig még angolul sem jelent meg.
Valójában kicsit becsapósnak érzem a Zafír pöttyös besorolást. A legtöbb embernek erről a pöttyről az ACOTAR és a From Blood and Ash juthat az eszébe, amelyek jóval romantikusabbak és erotikusabbak, ugyanakkor kevésbé epikusak és komolyak a Vámpírbirodalomhoz képest. Azért is lehet megtévesztő ez a pötty, mert míg az előbb említett két könyvet akár tinédzsereknek, leginkább 16 éves kor felett ajánlanám, nem biztos, hogy ez Jay Kristoff könyvére is igaz. Nagyon nehéz témákat boncolgat, a jó és a rossz nem határolódik el élesen sok esetben, több morális kérdés is felmerül benne, illetve véres, és nem az enyhe fajtából. Ó, és sok benne a káromkodás. Ezt alapvetően nem szeretem a könyvekben, de szerintem jelen esetben jól működött, hiteles volt, és ami még fontosabb, hogy jó lett a fordításuk - de egyébként ez a szöveg egészére igaz.
Ha jellemeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy ez a könyv olyan, mint a Trónok harca, a Witcher, és esetenként az Üvegtrón szerelemgyermeke, de ettől függetlenül a maga műnemében egy egyedülálló kötet, amihez hasonlót még garantáltan nem olvastál, hiába hiszed azt, hogy már túlvagy a vámpíros könyveken.
A történet maga egy keretbe van ágyazva és nagyobb szakaszokra van osztva. Külső szemlélőkként vagyunk jelen, mégis úgy érezzük, mintha egyek lennénk a főszereplővel, annyira szemléletesek az egyes élethelyzetek és események. Szakaszonként váltakozva ismerjük meg Gabriel múltját, a kezdeti és a végkifejlethez közeli cselekmények egymást váltják. Egyszerre lehetünk szemtanúi a férfi gyerekkorának és felnőtt, harcos létének, vele járjuk végig az ezüstszentté válás rögös útját, amely során sokkoló "élményekkel", de boldog pillanatokkal is gazdagodhatunk. A cselekmény egésze nagyon epikus, emellett szívszorító is. Ha elsőre nem is észlelhető, Gabrielt végig az érzelmei mozgatják, de ez leginkább a könyv vége felé körvonalazódik, amikor rájövünk, hogy miért is tart ott, ahol.
Egy ilyen terjedelmű könyv esetében egyértelműen sok szereplővel találkozunk. Vannak, akik mély nyomot hagytak Gabrielben - ezáltal bennem is -, akadnak olyanok, akiket a szívem minden egyes dobbanásával megvetek az első pillanattól fogva, de a legérdekesebb, hogy olyan karakterek is megjelennek, akik hatalmas meglepetést okoztak, olyan nagyot, hogy két másodperc alatt megváltoztatták a róluk kialakult képemet.
A könyv egyik nagyon fontos motívuma a vallás. Gabrielen keresztül egyszerre lehetünk szemtanúi annak, hogy milyen is tartozni egy vallási csoporthoz, milyen az, amikor hiszünk egy transzcendens jelenségben/személyben, de megtapasztaljuk ennek az árnyoldalát is: a vallás elhagyását, az Istentől való elfordulást, valamint a vallási fanatizmust is. Sosem olvastam még ilyen könyvet, alapjáraton engem hidegen hagy ez a téma, de jelen esetben Kristoff nagyon jól ábrázolta a komplexitását, ahogy azt is, hogy minden éremnek két oldala van, és több nézőpontból lehet megközelíteni ezt a kérdéskört is.
Ahogy említettem, tényleg komoly témák és eszmék jelennek meg a mű egészében. Érdekes és értékes gondolatokkal lehet gazdagodni olvasás során, amik megmozgatnak és adnak valamit a személyedhez. És habár alapjáraton tényleg nem egy egyszerű kis olvasmány, sokat segít az, hogy az író fantasztikus humorral van megáldva, amit beledolgozott ebbe a könyvébe is. Sokat nevettem rajta, de talán még többet sírtam, viszont nem bánom, mert abszolút így volt kerek ez az élmény.
Top 3 kedvenc idézetem:- "– A túlzott gyűlölet hamuvá égeti az embert, lovag."
- "– Mindenkiben tátong üresség – sóhajtott Gabriel. – Az ember betöltheti, amivel csak kedve szottyan. Bor. Nők. Munka. Attól még megmarad."
- "Egyetlen nap oroszlánként felér tízezer birkaként leélttel."
Összességében:Figyelem, előre szólok, ez egy erősen fangirl értékelés lesz! Két nap - ennyi kellett ahhoz, hogy elejétől a végéig elfogyasszam Jay Kristoff ezen történetét, pedig a maga 800 oldalával egy igazi monstrum.
Ha valaki pár hete azt mondja nekem, hogy ez a féltégla fog megmenteni a kezdetleges olvasási válságomtól, hát isten lássa lelkem, azt a személyt kinevetem.
Három hete minden nap elkezdtem egy-két könyvet, de egyik sem fogott meg. Csak haladtam a sorokkal és az oldalakkal, de olyan “meh” érzésem volt, semmi nem kötött le. Addig-addig agonizáltam, míg megfogadtam, hogy oké, ezért most erőt veszek magamon, és még februárban elolvasom a Vámpírbirodalmat. Ha sikerül, akkor szuper, ha nem, akkor pedig szenvedek tovább ezzel a kedvetlenséggel. Viszont amikor kinyitottam a könyvet, úgy éreztem, hazataláltam.
Te. Jó. Ég.
Már az első 100 oldal alatt úgy bőgtem, mint egy kisgyerek, a továbbiakról nem is beszélve. Egyszerűen képtelen voltam letenni, és mikor a könyv felénél abbahagytam este az olvasást, csak arra gondoltam, hogy minél hamarabb fel akarok kelni, hogy folytathassam. Konkrétan ráfüggtem.
Az nem kifejezés, hogy a lelkemet darabokra szedte. Kétség kívül ott lesz az idei top 5 olvasmányomban, már előre látom. Azóta sem találtam olyan történetet, ami ennyire magába szippantott volna, de talán csak azért, mert azt érzem, hogy jelenleg nálam a Vámpírbirodalom felülmúlhatatlan. A főszereplőben teljesen Geraltot láttam a Witcherből, pedig nem szoktam hasonlítgatni, szóval ha őt kedvelitek, akkor Gabriellel sem lesz bajotok. :)
Légyszilégyszi olvassátok el, annyira zseniális az egész! Tudom, a 800 oldal elrettentő lehet, de minden egyes sor megéri.❤️
Nyereményjáték:
Játékunk során kedvenc vámpírjainkra vadászunk! Persze csak képletesen, hiszen őket nem kiiktatni szeretnénk, olvasni róluk annál inkább! A feladat: minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megadott vámpírunk melyik könyvben szerepel. Mivel ők sorozatokban is szerepelnek, többféle megoldást elfogadunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A vámpír: Raphael Santiago
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése