Nemrég olvastam az első könyvemet Cora Reilly-tól, amivel nem voltam maradéktalanul elégedett, de úgy éreztem, adnék még egy esélyt a szerzőnek, mielőtt eldöntöm, hogy nekem ír-e vagy sem. Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! :)
Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 9789635709113
ISBN: 9789635709113
Oldalszám: 320
Fordító: Medgyesi Csilla
Eredeti cím: Bound By Duty
Fülszöveg:
Két özvegy, egy új szerelem
Dante Cavallaro felesége négy éve halt meg, de emléke még mindig szívében él. Azonban a chicagói maffia történetének legfiatalabb vezetőjeként nem tűnhet gyengének, ezért kötelességének érzi, hogy újraházasodjon.
Valentinát választják ki neki. Ő is elvesztette a házastársát, de az ő frigye mindig is csak látszat volt. Elhunyt hitvese titkainak súlya a mai napig nyomja a vállát, de meg kell védenie halott férje becsületét és saját magát is.
Dantéval való esküvője miatt a hazugságok várát összeomlás fenyegeti… Csakhogy a férfi tudomást sem vesz róla, ezért félelme és zavarodottsága hamarosan dühvé válik.
A nő belefáradt abba, hogy semmibe veszik. Elhatározza, hogy elnyeri a maffiavezér figyelmét és vágyát, még akkor is, ha szívét nem tudja megszerezni, hiszen az örökké néhai kedveséért dobog. Vagy mégsem?
A USA Today bestsellerszerző Cora Reilly regényében összetört lelkek forrnak egybe a vágy és szenvedély tüzében.
Véleményem a borítóról:
Nem tudom, miért, de hihetetlenül megfogott ez a borító, legfőképp a színeivel és persze azzal, hogy nem modellek vannak rajta.
A történetről és a szereplőkről:
Áprilisban olvashattátok a véleményemet A maffia végzete sorozat első kötetéről (kattints >>ide<<, ha eddig lemaradtál róla), amitől nem voltam elájulva, de éreztem, hogy van még potenciál az írónőben. Akartam adni neki egy második esélyt, hogy kiderítsem, magával a műfajjal van-e a bajom, vagy csak szimplán Reilly munkássága nem nekem való. Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak! :)
A karakterek kidolgozottsága és a világépítés szempontjából a Kötelék egyértelműen túlszárnyalja az első részt. Dante és Valentina kapcsolatának alakulása, a közöttük lévő feszültség és a fokozatosan kibontakozó bizalom ábrázolása mélyebb és árnyaltabb, mint az első kötetben tapasztaltak. A mellékszereplők is több figyelmet kaptak, ezzel is hozzájárulva a történet gazdagabb szövetéhez. A kedvencem Bibi volt, akiért a cselekmény egésze alatt izgultam - talán még jobban is, mint a főszereplőinkért.
Dante zárkózott, kontrollmániás természetével szemben Valentina sokkal érzékenyebb és alkalmazkodóbb volt, de nem alárendelt. Bár alacsonyabb hatalmi pozícióból indult, erőssége lett a türelem és a belső tartás, amellyel Dante fokozatosan kénytelen számolni. Kettejük kapcsolata tehát nem egyenlő felek harca, hanem inkább egyfajta csendes kiegyensúlyozódás: Valentina nem próbálja megtörni Dante falait, hanem kivárja, míg ő maga dönt úgy, hogy lehúz belőlük egy-egy téglát.
A dinamikájukban különösen érdekes volt, ahogyan a múltjuk befolyásolta viselkedésüket. Dante elvesztette élete szerelmét, Valentina viszont sosem kapta meg – így egyikük a veszteség súlya, másikuk az üresség rutinja felől közelített a kapcsolatukhoz. Ez különösen érzékelhető a testiséghez való viszonyukban: míg Dante kezdetben rideg és célorientált, Valentina fokozatosan tanulja meg, hogy joga van vágyni, és ez a felismerés mindkettejüket változásra készteti.
Kapcsolatuk fejlődése nem drámai gesztusokon, hanem csendes határátkeléseken múlik: egy lemondott parancson, egy váratlan bocsánatkérésen, egy közösen megosztott emléken. Ez ad valódi hitelességet kettejük kapcsolatának. Reilly nem idealizálja a szerelmüket, nem a “szerelem első látásra” narratíváját írja újra, hanem azt mutatja meg, hogyan formálhatja át egymást két összetört ember, ha hagyják.
Ugyanakkor, bár a cselekmény izgalmas és a romantikus szál erőteljes, hiányoltam a mélyebb érzelmi rétegeket. A szereplők belső vívódásai és a múltjuk feldolgozása sokszor csak érintőlegesen jelent meg, ami miatt nehezebben tudtam azonosulni velük. A nagy pillanatok – például egy-egy akciójelenet vagy vallomás – nem mindig kapták meg azt az érzelmi súlyt, amit megérdemeltek volna. A történet gyakran a cselekmény hajszolása miatt nem engedte, hogy a szereplők – és az olvasó – igazán elmerengjenek a lelki következményeken. Nyilván a dark romance és a maffiarománc nem az a zsáner, amelyben a lelkiség olyan fontos, de ezzel sokkal mélyebb és több lehetett volna a történet.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– Köszönöm, hogy egy pillanatra sem mondtál le rólam, Val."
- "– Szerintem az őszinteség a működőképes házasság kulcsa."
- "Nem volt visszaút, de előremenni sem volt mindig könnyű, különösen, ha nem tudta az ember, hogy melyik utat válassza."
Összességében: 4☆
Ebben a sötéten szenvedélyes maffiarománcban két megtört múltú ember, Dante és Valentina érdekházassága váratlan mélységeket tár fel. Dante a múltjában él, Valentina pedig először tapasztalja meg, milyen valódi kapcsolatban lenni – de bizalom és hatalom kérdése mindvégig köztük áll. A Kötelék érettebb, feszesebb és érzelmileg intenzívebb folytatása az első résznek, még ha néhol kicsit felszínesnek is találtam a felmerülő témákhoz képest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése