Mostanában meglehetősen kevés időm volt a blogra, de végre elérkezett az a könyv, ami ténylegesen megér egy értékelő bejegyzést. Ugyan nem vagyok egy memoár-olvasó típus, Tom Felton élettörténete mégis nagyon megérintett, és remélem, ennek az értékelésnek köszönhetően nektek is meghozom a kedveteket az elolvasásához, ha eddig még nem volt szerencsétek hozzá.
Kiadó: HVG Könyvek
ISBN: 9789635653102
ISBN: 9789635653102
Oldalszám: 270
Fordító: Pétersz Tamás
Eredeti cím: Beyond the Wand
Fülszöveg:
Az esetlen kis „csenő manóból” karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét.
Tom őszintén és a védjegyévé vált humorral most először vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. Mindent elmesél a nagy áttörésről, magáról a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után.
Készüljünk fel, mert egy hús-vér varázslóval fogunk találkozni!
Véleményem a borítóról:
Nem egy túlcsicsázott borítót kapott a kötet, így, ha egy boltban nézelődve rápillantunk, máris egyértelmű, hogy kinek a memoárját tartalmazza. Tetszik, hogy a szerző neve és a cím kitűnik a szürkeségből a színeknek köszönhetően.
A kötetről:
Ha valaki hosszabb ideje olvassa a blogomat, annak feltűnhet, hogy nem igazán szoktam memoárokat olvasni. Igazából ennek nincs semmilyen különösebb oka, szimplán úgy érzem, nem kötnek le, bár ezalól kivételt képez Jennette McCurdy Örülök, hogy meghalt az anyám című könyve (értékelésem >>itt<< olvasható) - és most már a Túl a varázslaton is.
Tom Felton sosem tartozott a kedvenc színészeim közé, sőt, Dracot sem kifejezetten szerettem tinédzserkoromban, így hát joggal jöhet a kérdés, hogy "akkor mégis miért vettem a kezembe a könyvet?". Mostanában a férjemmel újranéztük a Harry Potter-filmeket, és igazából elkezdtem más perspektívából látni Dracot, ami szerintem annak is köszönhető, hogy jóval kritikusabb gondolkodással rendelkezem, mint mikor évekkel ezelőtt olvastam/utoljára néztem a filmeket. Kíváncsi voltam, hogy van-e bárminemű hasonlóság a színész és a szerepe között, de ettől sokkal többet kaptam a memoártól.
Nem túl hosszú ez a könyv, és kifejezetten könnyű az írásmódja; hamar bele lehet rázódni Felton gondolataiba. Már-már meg is feledkeztem arról, hogy olvasok, annyira részletekbe menően írt le egy-egy jelenetet az életéből, ez persze nem hátrány például akkor, ha az ember soha az életében nem járt forgatáson, és ötlete sincs, hogyan kell elképzelni egy ilyen helyzetet. :)
Ami elsőként megfogott, az Tom alázata és mély szeretete az őket körülvevő emberek irányába. Minden egyes mondatából érezni lehetett az őszinte csodálatot és tiszteletet a hozzátartozói, barátai és munkatársai iránt, sőt, ami abszolút becsülendő, hogy a volt párjáról is olyan szépen írt, amire kevesen lennének képesek. Számomra ez igazán emberi és szimpatikus volt, de mondanom sem kell, leginkább az Emma Watsonnal kötött barátságának mélysége és története érintett meg.
Tom meglepően közel engedi magához az olvasót. Nem kertel, kimondja kerek perec azt, ami történt, még ha saját magára nézve sértő is. Nem egy megkoreografált, mesterségesen felépített, tökéletesre csiszolt őstehetséget tár elénk, hanem az esendő, hibákat elkövető embert, aki a ballépései és rossz döntései ellenére is képes volt felállni és példát mutatni másoknak. Kendőzetlenül beszél a függőségeiről, az elvonóról, a családi hajlamukról a mentális problémákat tekintve, márpedig egy ilyen celebtől, egy ekkora névtől szerintem ez ritka. Ebből is látszik, hogy a rajongóira nem "letekint", hanem önmagával egyenrangúnak kezeli őket, és ez igazán szívmelengető érzés, még úgy is, hogy egészen eddig nem mondtam magam a rajongójának.
A 270 oldal legnagyobb része a Harry Potter forgatásáról szól, pontosabban inkább az ott megismert emberekről, és az indokokról, amik miatt hálás lehet nekik. A fandom rajongójaként különleges volt ilyen módon belátni a színfalak mögé, de nagyon élveztem, ahogy azt is, hogy Tom megmutatta a többi színész emberi arcát a tapasztalásai által. Különböző fun factekkel tarkította a mesélését, így rajta kívül több személy is "megfogható" közelségbe került olvasás során.
Nagyon örültem volna, ha nem fogynak el ilyen hamar a lapok! Szívesen olvastam volna még Tomtól, Tomról, ahogy tetszik. Élvezetes és olvasmányos a stílusa, de ez természetesen a fordítás minőségének is köszönhető. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesznek rám a színész szavai, de őszintén megkedveltem őt is, és a gondolatait is.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Könnyű sütkérezni a napon, de az esőt már nehezebb élvezni. Pedig az egyik nem létezhez a másik nélkül. Az időjárás folyton változik. A szomorúság és a boldogság érzése is ugyanannyi mentális képernyőidőt érdemel."
- "Én nem Draco vagyok, Draco pedig nem Tom Felton. A kettőnk közti határvonal azonban nem fekete-fehér. Sokkal inkább a szürke árnyalatai alkotják."
- "Az egyetlen igazi fizetőeszköz az életben a hatás, amit a körülöttünk lévőkre gyakorolunk."
Összességében: 5☆
Nem vagyok egy memoár-olvasó típus - közel sem. Mostanában viszont egyre többet szemeztem Tom Felton kötetével - kiváltképp, mert újra Harry Potter-lázban égek -, így random elkezdtem olvasni... aztán nem tudtam letenni.
Mélyen megérintettek Tom szavai. Talán nem is maga a története, hanem az, ahogy fogalmaz; árad a szeretet és az alázat a mondataiból, ilyen narrátorhoz pedig nem volt még szerencsém. Egy kíméletlenül őszinte és kitárulkozó oldalát ismerhettem meg olvasóként, ami a mai, tökéletesre csiszolt képek és történetek világában egyedülálló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése