Sziasztok!
Habár már megszoktam, hogy a Dream Válogatás köteteivel sosem tudok mellélőni, mégis meglepődtem, hogy A tökéletes pár mennyire lekötött és haladásra késztetett. Ebben a bejegyzésben el is olvashatjátok a véleményemet róla.
Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632619316
ISBN: 9789632619316
Oldalszám: 416
Fordító: Ipacs Tibor
Eredeti cím: The One
Megjelenési dátum: 2018. 05. 07.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Meddig mennél el, hogy megtaláld az igazit?
Nem kell hozzá más, csak egy egyszerű DNS-teszt. Gyorsan mintát vesz az ember, és már össze is párosítják a DNS-párjával – azzal, aki genetikailag neki rendeltetett.
Ezt ígéri egy DNSPárod nevű alkalmazás. Egy évtizeddel ezelőtt egy nagyvállalat bejelentette, hogy megtalálták azt a gént, ami párosítja az embereket a lelki társukkal. Azóta világszerte emberek milliói találták meg a DNS-párjukat. Azonban ennek a felfedezésnek megvannak az árnyoldalai: a teszteredmények miatt számtalan párkapcsolat bomlott fel, és a feje tetejére állították a klasszikus értelemben vett románcot, randevúzást és szerelemet. Öt nagyon különböző ember kap értesítés arról, hogy megtalálták a DNS-párjukat. Mindegyikük hamarosan találkozni fog az igaz szerelmével. De nem mindenki fog „boldogan élni, amíg meg nem hal.” Mert még a lelki társaknak is vannak titkaik. És némelyik bizony sokkolóbb, mint azt bárki sejtené…Ez a lebilincselő regény bemutatja, hogy még a legtökéletesebb felfedezéseknek is lehetnek súlyos következményei.
Véleményem a borítóról:
Mikor megvettem ezt a könyvet, abszolúte a borítóra és a molyos százalékra hagyatkoztam, nem tudtam semmit arról, hogy mi a tartalma. Szerintem ez elárulja, hogy már a könyvesboltban megtetszett, habár egy kicsit romantikusabb történetet képzeltem el hozzá.
A történetről és a szereplőkről:
Ahogy a borítónál is említettem, egészen az olvasásig fogalmam sem volt arról, hogy mégis miről szólhat a könyv. Az Akiknek két anyja van után szerettem volna egy cuki, érdekes, de kikapcsoló olvasmányt, ehhez képest megkaptam A tökéletes párt, ami mellett egy perc nyugalmam nem volt.
Ebben a disztópikus világban elég csupán egy alkalmazás és egy kis szájból vett DNS-minta ahhoz, hogy az ember megtalálja élete szerelmét, akit még a gének is neki rendeltek el, az igazit. A DNSPárod lehetővé teszi, hogy különösebb kutakodás nélkül egy valódi love story részese legyél. Ez eddig elég kecsegtetőnek hangzik, hiszen ki ne akarná megismerni a másik felét, akit neki szánt a sors?! Az ügy azonban nem ilyen egyszerű, tekintve, hogy a világon bárki számára elérhető ez a szolgáltatás, legyen az egyén 15 vagy 75 éves, és a legtöbb randi apphoz hasonlóan itt sem lehet elkerülni a komolytalanokat, a hazugokat, de még a sorozatgyilkosokat sem. Hiszen a szerelem mindenkinek jár... vagy mégsem?
A történetet öt különböző ember szemszögéből olvashatjuk, ami számomra első nekifutásra nagy falatnak tűnt, párszor bele is kavarodtam az eseményekbe és a nevekbe. A fejezetek rövidek voltak, és a főszereplők (Christopher, Ellie, Jade, Mandy és Nick) folyamatosan váltakozva bukkantak fel. A félreértések elkerülése érdekében fontosnak tartom tisztázni, hogy ők nem találkoznak, mindenkihez másik történet tartozik, de a maguk módján érdekesek. Nehéz kedvencet választani közülük, hiszen John Marrs volt olyan kedves, hogy az összes szereplő vonalát érdekfeszítőre írta meg, de sok gondolkodás után Ellie nyerte meg a kedvencem szerepét, ugyanis ő a DNSPárod feltalálója. Tekintve, hogy ő a világ egyik legismertebb - és leggazdagabb - embere, kicsit istenként viselkedik, mondhatni egy igazi utálatos főnök kezdetben. Azonban nagy meglepetésére rámosolygott a szerencse, és a saját találmánya neki is megtalálta az igazit Tim személyében, aki egy talán túlságosan is tenyérbemászó fickó. Érdekes volt látni, hogy a zárkózott Ellie hogy megnyílik ettől a férfitől, és ha hatalmas karakterfejlődésről nem is beszélhetünk, egy kis változás mindenképp felfedezhető az esetében.
Habár Ellie megkapta a kedvenc szereplőm címet, Christopher esete tetszett leginkább. Az ő vonala nagyon alapos, kidolgozott, és egyben beteg is volt. Christopher egy sorozatgyilkos - micsoda szerencse, hogy ma már minden pszichopata hozzáférhet az internethez -, akinek a DNSPárja egy rendőrnő, Amy. Chris célja, hogy elkövessen 30 gyilkosságot úgy, hogy senki sem jön rá arra, ki tette őket. A célpontjai az egyedülálló nők, akikkel előzőleg már beszélgetett, és le is nyomozta őket. Azonban ez a kis "hobbi" egyre terhesebbé válik Amy felbukkanásával, és habár eleinte izgatja a férfit ez a kettős élet, az idő múlásával (és az áldozatok halmozásával) már nem elégíti ki őt a gyilkolás. Chris alapvetően egy beteg elméjű ember, és - egyébként teljesen sablonos módon - Amy olyan érzéseket vált ki belőle, amilyeneket még sosem érzett. De mint tudjuk, nem minden titok tűnik el a süllyesztőben...
A másik három szereplő története is megható és tragikus. Nick esküvőre készül a menyasszonyával, mikor kiderül, hogy a DNSPárja szintén egy férfi, így egy igencsak érdekes szituációba kerül az alapjáraton heteró férfi, mikor meglátja Alexet, aki szintén heteró. Maguk sem gondolták volna, de a pillangók feléledtek a gyomrukban, és egy szépen felépülő LGBTQ-szálat is csempészett az író a történetek közé. Eközben Jade átutazza a világot az Ausztráliában élő párjáért, akiről kiderül, hogy halálos beteg, így megpróbálja szebbé tenni Kevin napjait, miközben megmagyarázhatatlan vonzalmat érez a férfi bátyja iránt. Az ötödik szereplőnk, Mandy pedig a halott DNSPárja után sóvárog olyannyira, hogy egy olyan férfi gyerekét akarja a szíve alatt hordani, akit még csak nem is látott.
Kalandos és érdekfeszítő volt ez a kötet, egy pillanatra sem bánom, hogy elolvastam. Az író képes volt mind az öt embernél különböző stílust alkalmazni, és nem pakolta tele felesleges részletekkel az amúgy elég rövid fejezeteket. A tökéletes párban mindennek van jelentősége és szerepe, valamint semmi sem az, aminek látszik. Alapvetően lehetett volna a történetekben egy kicsivel több romantika, mivel így sokkal inkább a krimi/thriller vonalt éreztem kiemelkedőnek, de ez árnyékolja be az olvasásélményemet.
Top 3 kedvenc idézetem:
Ez egy tipikusan "lerágom a tíz körmömet"-könyv, amit le sem tudtam tenni. Hajnalig olvastam, és még így is csak a homályos látásom tudott rávenni arra, hogy reggel fejezzem be a könyvet.
Néha még a két szereplős váltott szemszöggel is problémám van, így nagy kihívás elé állított az öt főszereplő. Öt teljesen különböző embert öt teljesen különböző élethelyzetben ismerünk meg a történet elején; vannak itt házasodni készülők vagy éppen válásból felépülők, milliárdosok és épphogy megélők. Viszont egy közös dolog van bennük, mégpedig az, hogy elvégezték a DNSPárod tesztet. Rajtuk keresztül kísérhetjük figyelemmel, hogy milyen hatásai lehetnek "az igazi" megtalálásának, legyen az a hatás jó vagy rossz. De persze mindenkinek vannak mocskos titkai, és nem biztos, hogy minden ember olyan, mint amilyennek mutatja magát...
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Meddig mennél el, hogy megtaláld az igazit?
Nem kell hozzá más, csak egy egyszerű DNS-teszt. Gyorsan mintát vesz az ember, és már össze is párosítják a DNS-párjával – azzal, aki genetikailag neki rendeltetett.
Ezt ígéri egy DNSPárod nevű alkalmazás. Egy évtizeddel ezelőtt egy nagyvállalat bejelentette, hogy megtalálták azt a gént, ami párosítja az embereket a lelki társukkal. Azóta világszerte emberek milliói találták meg a DNS-párjukat. Azonban ennek a felfedezésnek megvannak az árnyoldalai: a teszteredmények miatt számtalan párkapcsolat bomlott fel, és a feje tetejére állították a klasszikus értelemben vett románcot, randevúzást és szerelemet. Öt nagyon különböző ember kap értesítés arról, hogy megtalálták a DNS-párjukat. Mindegyikük hamarosan találkozni fog az igaz szerelmével. De nem mindenki fog „boldogan élni, amíg meg nem hal.” Mert még a lelki társaknak is vannak titkaik. És némelyik bizony sokkolóbb, mint azt bárki sejtené…Ez a lebilincselő regény bemutatja, hogy még a legtökéletesebb felfedezéseknek is lehetnek súlyos következményei.
Mikor megvettem ezt a könyvet, abszolúte a borítóra és a molyos százalékra hagyatkoztam, nem tudtam semmit arról, hogy mi a tartalma. Szerintem ez elárulja, hogy már a könyvesboltban megtetszett, habár egy kicsit romantikusabb történetet képzeltem el hozzá.
A történetről és a szereplőkről:
Ahogy a borítónál is említettem, egészen az olvasásig fogalmam sem volt arról, hogy mégis miről szólhat a könyv. Az Akiknek két anyja van után szerettem volna egy cuki, érdekes, de kikapcsoló olvasmányt, ehhez képest megkaptam A tökéletes párt, ami mellett egy perc nyugalmam nem volt.
Ebben a disztópikus világban elég csupán egy alkalmazás és egy kis szájból vett DNS-minta ahhoz, hogy az ember megtalálja élete szerelmét, akit még a gének is neki rendeltek el, az igazit. A DNSPárod lehetővé teszi, hogy különösebb kutakodás nélkül egy valódi love story részese legyél. Ez eddig elég kecsegtetőnek hangzik, hiszen ki ne akarná megismerni a másik felét, akit neki szánt a sors?! Az ügy azonban nem ilyen egyszerű, tekintve, hogy a világon bárki számára elérhető ez a szolgáltatás, legyen az egyén 15 vagy 75 éves, és a legtöbb randi apphoz hasonlóan itt sem lehet elkerülni a komolytalanokat, a hazugokat, de még a sorozatgyilkosokat sem. Hiszen a szerelem mindenkinek jár... vagy mégsem?
A történetet öt különböző ember szemszögéből olvashatjuk, ami számomra első nekifutásra nagy falatnak tűnt, párszor bele is kavarodtam az eseményekbe és a nevekbe. A fejezetek rövidek voltak, és a főszereplők (Christopher, Ellie, Jade, Mandy és Nick) folyamatosan váltakozva bukkantak fel. A félreértések elkerülése érdekében fontosnak tartom tisztázni, hogy ők nem találkoznak, mindenkihez másik történet tartozik, de a maguk módján érdekesek. Nehéz kedvencet választani közülük, hiszen John Marrs volt olyan kedves, hogy az összes szereplő vonalát érdekfeszítőre írta meg, de sok gondolkodás után Ellie nyerte meg a kedvencem szerepét, ugyanis ő a DNSPárod feltalálója. Tekintve, hogy ő a világ egyik legismertebb - és leggazdagabb - embere, kicsit istenként viselkedik, mondhatni egy igazi utálatos főnök kezdetben. Azonban nagy meglepetésére rámosolygott a szerencse, és a saját találmánya neki is megtalálta az igazit Tim személyében, aki egy talán túlságosan is tenyérbemászó fickó. Érdekes volt látni, hogy a zárkózott Ellie hogy megnyílik ettől a férfitől, és ha hatalmas karakterfejlődésről nem is beszélhetünk, egy kis változás mindenképp felfedezhető az esetében.
Habár Ellie megkapta a kedvenc szereplőm címet, Christopher esete tetszett leginkább. Az ő vonala nagyon alapos, kidolgozott, és egyben beteg is volt. Christopher egy sorozatgyilkos - micsoda szerencse, hogy ma már minden pszichopata hozzáférhet az internethez -, akinek a DNSPárja egy rendőrnő, Amy. Chris célja, hogy elkövessen 30 gyilkosságot úgy, hogy senki sem jön rá arra, ki tette őket. A célpontjai az egyedülálló nők, akikkel előzőleg már beszélgetett, és le is nyomozta őket. Azonban ez a kis "hobbi" egyre terhesebbé válik Amy felbukkanásával, és habár eleinte izgatja a férfit ez a kettős élet, az idő múlásával (és az áldozatok halmozásával) már nem elégíti ki őt a gyilkolás. Chris alapvetően egy beteg elméjű ember, és - egyébként teljesen sablonos módon - Amy olyan érzéseket vált ki belőle, amilyeneket még sosem érzett. De mint tudjuk, nem minden titok tűnik el a süllyesztőben...
A másik három szereplő története is megható és tragikus. Nick esküvőre készül a menyasszonyával, mikor kiderül, hogy a DNSPárja szintén egy férfi, így egy igencsak érdekes szituációba kerül az alapjáraton heteró férfi, mikor meglátja Alexet, aki szintén heteró. Maguk sem gondolták volna, de a pillangók feléledtek a gyomrukban, és egy szépen felépülő LGBTQ-szálat is csempészett az író a történetek közé. Eközben Jade átutazza a világot az Ausztráliában élő párjáért, akiről kiderül, hogy halálos beteg, így megpróbálja szebbé tenni Kevin napjait, miközben megmagyarázhatatlan vonzalmat érez a férfi bátyja iránt. Az ötödik szereplőnk, Mandy pedig a halott DNSPárja után sóvárog olyannyira, hogy egy olyan férfi gyerekét akarja a szíve alatt hordani, akit még csak nem is látott.
Kalandos és érdekfeszítő volt ez a kötet, egy pillanatra sem bánom, hogy elolvastam. Az író képes volt mind az öt embernél különböző stílust alkalmazni, és nem pakolta tele felesleges részletekkel az amúgy elég rövid fejezeteket. A tökéletes párban mindennek van jelentősége és szerepe, valamint semmi sem az, aminek látszik. Alapvetően lehetett volna a történetekben egy kicsivel több romantika, mivel így sokkal inkább a krimi/thriller vonalt éreztem kiemelkedőnek, de ez árnyékolja be az olvasásélményemet.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Azt mondják, hogy az embernek nem hiányozhat az, ami sohasem volt az övé, de ez nem igaz."
- "(…) az életet élni kell, nem pedig a távolból figyelni."
- "– (…) Ha lehetőséged nyílik úgy szeretni valakit, ahogy ő szeret téged, akkor azt ragadd meg két kézzel, és el ne ereszd!"
Ez egy tipikusan "lerágom a tíz körmömet"-könyv, amit le sem tudtam tenni. Hajnalig olvastam, és még így is csak a homályos látásom tudott rávenni arra, hogy reggel fejezzem be a könyvet.
Néha még a két szereplős váltott szemszöggel is problémám van, így nagy kihívás elé állított az öt főszereplő. Öt teljesen különböző embert öt teljesen különböző élethelyzetben ismerünk meg a történet elején; vannak itt házasodni készülők vagy éppen válásból felépülők, milliárdosok és épphogy megélők. Viszont egy közös dolog van bennük, mégpedig az, hogy elvégezték a DNSPárod tesztet. Rajtuk keresztül kísérhetjük figyelemmel, hogy milyen hatásai lehetnek "az igazi" megtalálásának, legyen az a hatás jó vagy rossz. De persze mindenkinek vannak mocskos titkai, és nem biztos, hogy minden ember olyan, mint amilyennek mutatja magát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése