Sziasztok!
Büszkén kijelenthetem, hogy eltelt egy hónap, 5 bejegyzéssel és több, mint 1000 megtekintéssel gazdagodtam. Nagyon hálás vagyok nektek, és remélem, velem maradtok a továbbiakban is!
A mostani bejegyzésben A Royal család harmadik részét, azaz a Cifra palotát értékelem, ami nemrég jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál.
Fülszöveg:
Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.
Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.
Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.
Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.
Talán igazuk van.
Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában."
Véleményem a borítóról:
Akárhogy is nézem, a borító remekül illik mind a sorozathoz, mind a többi kötet borítójához, viszont itt megjegyezném a névválasztást. Sokan nem értünk egyet a "Cifra palota" verzióval, mert az embernek egy gyerekmese jut az eszébe róla, ez pedig egyértelműen nem mondható annak. Ez egy mínusz pont, de legalább a történet kárpótolt érte.
A történetről és a szereplőkről:
Mivel ez a trilógia befejező része (ezután Easton története jön), már többnyire képben vagyunk a szereplőkkel, és a lehetséges kimenetelekkel. A második rész egy tragédiával ér véget, és megvan az esély arra is, hogy az egész harmadik rész kudarcba fullad. Brooke halála mindenkit megrázott, különösképpen Dinah-t, akinek van elég problémája a barátnője elvesztésén kívül, ugyanis felbukkant a halottnak hitt férje, Steve O'Halloran, azaz Ella apja. Mondanom sem kell, ez felbolygatja az összes Royal életét, legfőképpen Elláét, de rajta kívül Reed lesz a másik "áldozat". Egy fordulatos, rejtélyes részt kapunk, amiben a szerelemnek is helye van, és félelmetes, hogy mennyi dolog változhat pár hónap alatt.
Ella-t, mint főszereplőt mindig is kedveltem, mert kitartó volt, kellőképpen furfangos, és nem hagyta magát az orránál fogva vezetni, azonban úgy éreztem, ebben a részben egy gyengébb oldalát ismertem meg. Mi tagadás, nem könnyű hátrahagyni a múltat, akármilyen keserű is, aztán új életet kezdeni, hogy utána belerángassanak egy még újabb élethelyzetbe - mert Steve ezt tette szerencsétlen lánnyal. Ennek ellenére szerintem lehetett volna talpraesettebb és kicsivel akadékoskodóbb, ugyanis az első két részben inkább ezeket a tulajdonságait mutatta meg, itt viszont már-már az összeomlás határán egyensúlyozott. Habár elég valószerűtlen ez a történet, de belegondolva nem tudom, én hogy reagáltam volna ilyen esetben, szóval kis mértékben meg lehet érteni Ella döntéseit és cselekedeteit.
Ne kövezzetek meg, de nekem Reed a második részben végtelenül unszimpatikussá vált, és nem is gondoltam volna, hogy valaha ki tudja javítani a hibáit. Kellemeset csalódtam, ugyanis itt egy teljesen más arcát mutatta: egy nyugodtabb, kevésbé szemét Reed-et. Végre úgy bánt Ellával, ahogy megérdemeli, ennek ellenére még mindig Easton a kedvenc Royal fiúm mind közül.
Steve számomra egy rejtély. Egyetlen haszna volt: pörgősebbé tette az eseményeket, ezzel párhuzamosan pedig feszegette a tűrőképességem határát, és feldöntötte az amúgy is ingatag lábakon álló idegrendszeremet egy-egy megnyilvánulásával. Egyszerűen nevetséges szabályokat akart betartatni Ellával, úgyhogy a lány helyében biztos, hogy nem törődtem volna bele ilyen könnyen a sorsomba. Plusz pont, hogy Dinah most több szerephez jutott, közelebbről megismerve nem is tűnik olyan szörnyűnek. És amint kiderült, senki sem olyan szent a Royal palotában, ahogy azt elsőre gondolnánk...
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Mögöttünk a fájdalmas és szörnyű múlt. Előttünk pedig a makulátlan jövő. Soha többé nem fogok hátranézni."
- " - Te meg én. Örökre."
- "Azért harcolj, ami fontos."
Összességében:
Egy végtelenül fordulatos és rejtélyes szerelmi történetet kaptam a harmadik részben, megspékelve pár új szereplővel, köztük egy olyan hajmeresztően irracionális apával, akit legszívesebben néha jól helyre raktam volna. Mikor végre kezd megjavulni a Royal család, minden felborul, és az egyik rossz hírt követi a másik. A kérdés csak az, hogy hogyan tudnak túllépni szörnyű múltjukon, és mégis makulátlan lesz-e az a bizonyos jövő...
Méltó befejezése ez a trilógiának, és remélem, hogy Easton részei is legalább ilyen jók lesznek. Ellát és a Royal fiúkat minden hibájuk ellenére szívembe zártam, és könnyes búcsút veszek tőlük addig, amíg meg nem jelenik itthon is a Fallen Heir.
Köszönöm, hogy velem tartottatok, találkozunk a következő bejegyzésnél!
Fanni
Fanni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése