Alessandra Torre: Hollywoodi mocsok

Halihó, kedves olvasó!

Egy ideje már el akartam olvasni a Hollywoodi mocsok című könyvet, de kicsit elbizonytalanodtam a sok negatív értékelést látva molyon. Viszont azt kell, hogy mondjam, jobb történetet kaptam, mint vártam.

Fülszöveg:

"Cole Masten. Hollywood Tökéletes Férjéből Hollywood Legszexibb Agglegénye lett, miután szupersztár felesége elhagyta. Most minden partiban benne van, és mindenkit megfektet, akit tud. Los Angeles, vigyázz: új rosszfiú van a városban!

Summer Jenkins. Ez én vagyok. Kisvárosi lány, aki a Georgia állambeli Quincyben ragadt. A csirkés kajáim mennyeiek, a pókerasztalnál ki tudok forgatni egy felnőtt férfit a vagyonából, és az érettségi évében közfelkiáltással választottak meg a Legbarátságosabbnak.

Más világban éltünk. Nem is lett volna szabad találkoznunk. Csakhogy Cole Masten elolvasott egy könyvet az én kis városomról. Hat hónappal később pedig leszállt a magángépével a poros kis repterünkön, és magával hozta Hollywoodot.

Azonnal tudtam, hogy ez bajt jelent. A városnak ‒ és nekem is. 

Néha az ellentéteknek nagyon nem kellene vonzania egymást."

Véleményem a borítóról:

Tudván, hogy hogy néz ki Summer, én nem így képzelném el őt, de tagadhatatlan, hogy Cole itt telitalálat. Ez egy egyszerű, édes kis borító, habár szerintem elbírt volna egy-két filmekre utaló motívumot, gondolok itt például kamerákra.

A történetről és a szereplőkről:

Ahogy említettem, a negatív kritikák nagyon elvették tőle a kedvem, hiába tettem a kosaramba egyből, ahogy előrendelhetővé vált. Nem egy nyáltenger a történet, viszont klisére van néhány példa, habár még így sem mondanám könnyed olvasmánynak. Úgy érzem, lehetett vona rövidebb is, hiszen tele van felesleges, töltelék fejezetekkel, valamint kevés volt a forgatásos jelenet, márpedig - szerintem - a többséget az érdekelné jobban ahelyett, hogy Ben és Summer mit és hol reggelizett. Többek között az ilyen "felesleges" információk miatt nem tudtam vele úgy haladni, ahogy akartam, mert az egyik pillanatban érdekfeszítő volt, hogy miben mesterkedik a mi szőkeségünk, a másikban pedig alig vártam, hogy a könyv limondé részének vége legyen. 

A déli nők erősek, függetlenek, csakúgy, mint Summer. Viszont ahogy az meg van írva a nagykönyvben is, adott egy fiatal, független nő, aki találkozik egy két lábon járó szexistennel - jelen esetben Cole-lal -, és hiába minden ellenállás, ha a sors is egymásnak teremtette őket, akkor bizony harcok árán, de összejönnek. A kérdés csak az, hogy két ilyen makacs személyiség mégis hogy tud túllépni a társadalmi szinteken, és hogy győzik le a különbségeiket.

Summer határozott karaktere számomra végtelenül szimpatikus volt a történet elején, azonban a végére átment egy szelídebb, lányosabb formába, ami viszont (az én szememben legalábbis) nem illik egy 29 éves nőhöz. Ez is egy ok, amiatt nem tudom maximálisra értékelni a könyvet, mert egy ilyen erős kiállású szereplőt nem ér ilyen hirtelenjében megváltoztatni. Persze, az igaz szerelem és a Nagy Ő miatt rengeteget tud változni az ember, de ez egyszerűen nem Summer volt, nem hozzá illik.

Summer után a legfontosabb szereplőnk a bizonyos Cole Masten. Cole, a makacs, öntörvényű, bunkó, nagyképű, de belül mégis csupaszív férfi, akit a kezdetektől félreismertem. Őszinte leszek, nekem a felbukkanása pillanatában azonnal unszimpatikussá vált, de itt pozitív irányba fejlődött a karakter, méltó példa rá Cocky, a kakasa. Mégis ki gondolná, hogy egy világhírű színész, akiért minden nő a bolygón ledobná a bugyiját is, képes megtartani egy kakast, és király módjára kényeztetni? Kellemes csalódás volt számomra annak ellenére, hogy a könyv első felében gyakran megpofoztam volna a beszólásai miatt.

A mellékszereplők közül Ben az én kis kedvencem, igazán a szívemhez nőtt. Ő volt az a személy, aki segített Summernek kilábalni a 3 évig tartó magányból, és lehetőséget adott neki arra, hogy megvalósítsa az álmait, eközben pedig még barátokká is váltak. 

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "A mondás szerint a szerelem nem más, mint megtalálni a lelked párját valakiben. Én megtaláltam. Megtaláltam, hagytam, hogy a földre nyomjon, aztán felálltam, megfordultam, és viszonoztam a dolgot."
2. "Különös, hogy a szerelem miként tudja teljesen más irányba terelni az életedet már azelőtt, hogy észrevennéd, hogy ez történik. Amikor pedig észreveszed, nem érdekel, mert a szerelem túlnő rajtad és a saját vágyaidon."
3. "Aminek a létezéséről nem tudsz, azt nem hiányolhatod."

Összességében:

A könyv a vártnál jobban teljesített, de nem vagyok vele maradéktalanul elégedett. Könnyen haladós a történet, olvastatja magát, hiszen rövidek a fejezetek, maximálisan érthető a nyelvezete, a főszereplők pedig viccesek is tudnak lenni. Ez az első könyvem Alessandra Torre írónőtől, a stílusa nagyon tetszetős, ahogy az is, hogy a saját életéből inspirálódott. Quincy hasonlít ahhoz a kisvároshoz, amiben én élek - legalábbis pletykálkodás szempontjából -, ezáltal meg tudtam érteni Summer helyzetét. Igazi modern tündérmese, ahol a királyfi magángéppel érkezik fehér ló helyett, a szíve választottja pedig a társadalmi különbségek ellenére nem egy hercegnő, hanem egy hétköznapi lány, akinek megvan a maga keresztje.