Christine Anne Colman: Elveszetten

Sziasztok!

Nagy örömömre szolgált, hogy Instagramon egy első könyves író, Christine Anne Colman felkeresett, hogy véleményezzem az első könyvét. Még sosem kaptam recenziós példányt (mondjuk ezt is csak képletesen kaptam meg, mivel pdf formátumban küldte el az írónő), úgyhogy végtelenül pozitívan és nagy lendülettel álltam neki az olvasásnak. Vigyázat, néhol SPOILERT tartalmaz!

Fülszöveg:

"Jason Kleyton a középiskola hírhedt nőcsábásza. Gazdag szülők gyermeke, jóképű, alig kell a kisujját mozdítania, hogy bármit is megkapjon. Katlyn Elyson elbűvölő, gyönyörű lány, aki Skywoodba költözik, és az első iskolai napon belefut Jasonbe. Mintha a sors vezérelné őket egymás felé. Semmit sem tudva a fiú múltjáról, Katlyn hamar a fiú bűvkörébe kerül. 
Nincs könnyű dolga, sok megpróbáltatással kell szembenéznie. Amikor a legboldogabb, egy váratlan esemény beárnyékolja a viszonyukat. Vajon a szerelmük elbír ekkora terhet?"

Véleményem a borítóról:

Egy középiskolai románchoz nem éppen ilyen képet tudnék elképzelni, hiszen a borítón szereplő alakok egyértelműen nem abba a korosztályba tartoznak, akikről szól a könyv, ezáltal generálhat egy kis félreértést. Ennek ellenére az összhatás tetszik, de jobban illene egy felnőttekről szóló romantikus történethez.

A történetről és a szereplőkről:

Azt kell, hogy mondjam, összességében nem voltam elragadtatva a könyvtől. Próbáltam pozitívan állni hozzá, hiszen mégis csak elsőkönyves írónőről van szó, de nekem ez egy kicsit Wattpad-ra írt, klisés történetnek tűnt, aminek nem egyszer logikai hibái is voltak. (SPOILER!! Egy az ilyen logikai hibák közül az a momentum, mikor Katlyn megkérdezi újdonsült barátnőjét, hogy együtt ebédelnek-e, a lány pedig igent mond rá. Ezek után Katlyn újra megkérdezi, hogy együtt ebédelnek-e, itt pedig annyi a lány válasza, hogy "fontolóra veszem". Ez kicsit olyan, mintha pillanatokon belül döntésképtelenné válna a szereplő.)

Adott egy majdnem velem egyidős lány (talán egy kicsivel fiatalabb), aki új iskolába kerül, és mit ad Isten, első pillanatban a suli legmenőbb fiújának kezei között találja magát egy baleset miatt. Ez hétfőn történik, és a hölgyemény még aznap megjegyzi, hogy "ezt a hátsót bárhol megismerném"... Itt elég nagyot néztem, hiszen akárhogy is, de egy szűz, tapasztalatlan lánynak nem ez az első gondolata egy fiúval kapcsolatban, akármennyire is tetszik neki. A hét folyamán még számos dolog történik, és elérünk az első erotikusnak mondható jelenethez, de a gondolatok, amik megfordulnak eközben Katlyn fejében, megint nem realisztikusak, amik számomra megint negatív tényezőknek számítanak. 

A történet előrehaladtával klisé klisét ér, előfordul itt megcsalás, baleset, erőszak és betegség is, ám a mi hős Jason-ünk nem mond le Katlyn-ről, ami pozitívum. Ennek ellenére én nem tudtam megszeretni egyetlen karaktert sem. Katlyn szülei iszonyat kevés szerephez jutottak, márpedig egy középiskolás lánynak a szülők a legfőbb támaszai (többnyire). Jason legjobb barátja, Joe pedig igencsak belsőséges viszonyt folytat Katlyn-nel, legalábbis ami a becézgetéseket és a gesztusokat illeti, ráadásul ezt mind 3 hét után. Mondjuk lehet, hogy itt én vagyok csak tudatlan, de nekem valahogy nem szimpatikus, hogy az állítólagos szerelmem legjobb barátját "macinak" hívjam, ő pedig "bubusnak" becézzen engem. Habár a korosztályomban sem elterjedt ez a jelenség, és szerintem a fiúk többsége nem is tenne ilyet.

Úgy érzem, a terjedelme nem tett jót a cselekménynek, minden kapkodósnak tűnt, és pár hét leforgása alatt annyi dolog történt, amennyit még egy szappanoperában sem láttam. Túl sok volt a leírás (például minden nap részletes bemutatást kaptunk Katlyn aznapi ruhájáról), és ezek mellett a eltörpült a tényleges történések száma, azok fontossága is (SPOILER!! Katlyn édesanyjának betegsége) csak ideig-óráig voltak terítéken, két napnál nem tartott tovább semmi, ezért sem realisztikus a könyv. A végéhez érve már egész jó a helyzet, habár még mindig van bennem egy hatalmas kérdőjel. (UTOLSÓ SPOILER, ESKÜSZÖM!! Könyörgöm, ha egy fiatalkorú lányt megerőszakolnak, ráadásul belé élveznek, akkor az a minimum, hogy szépen elmondja a szüleinek, és elmennek egy orvoshoz. De nem, itt titokban tartjuk, aztán ha teherbe esünk, akkor majd azt mondjuk anyuéknak, hogy nem tudom, honnan van?) Persze, voltak benne jobb pillanatok is, pár vicces jelenet, ami reményt adott, de összességében ez nem egy 5*-os olvasmány.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Nem tudjuk mindig befolyásolni az eseményeket. Bármennyire is fájdalmas, aminek meg kell történnie, az nem fog máshogy alakulni, akármennyire is akarnánk."
2. "Most, hogy elvesztettem, döbbenek rá arra, hogy beleszerettem."
3. " – Tudom, hogy szeretsz."

Összességében:

Sajnos akármennyire is próbáltam, nem tudtam megszeretni ezt a könyvet. Nem szeretek könyveket lehúzni, nem is szokásom, úgyhogy bizakodva indultam neki, hiszen szeretem a romantikus-erotikus regényeket, az meg csak plusz pont volt, hogy a főszereplők korombeliek, de a könyv előrehaladtával egyre többször fogtam a fejem. Talán pont azért nem tetszett, mert a korombeli lányok 99%-a nem viselkedik és nem gondolkodik úgy, ahogy Katlyn. Klisés, sablonos középiskolai sztori, amiben a főszereplők már 4 nap leforgása alatt végtelenül szerelembe esnek, valamint eget rengető barátságok alakulnak ki pillanatokon belül. Remélem, a folytatás jobbra sikeredik, hiszen elsőkönyves szerzőről van szó.

Ti olvastátok már ezt a könyvet? Ha igen, belőletek milyen érzéseket váltott ki?

Köszönöm, hogy velem tartottatok, találkozunk a következő bejegyzésnél!

Fanni