Colleen Hoover: Túl késő

Sziasztok!

A karácsonyi készülődés, last-minute bevásárlások és rohanás közepette sikerült időt szakítanom Colleen Hoover legújabb itthon megjelent művére. Habár az írónő figyelmeztetett már a könyv legelején, hogy ez a történet kicsit másabb, kegyetlenebb lesz, mint a többi, azért ilyen elgondolkodtató és kemény dolgokra nem számítottam. Szívem szerint én inkább a Rázós könyvek közé tenném, nehogy valaki könnyed kikapcsolódásként vegye a kezébe. 

Ha téged is érdekelne egy romantikus könyv megfűszerezve egy csipetnyi mentális betegséggel és nők elleni erőszakkal, akkor bátran ajánlom a Túl későt. Nem fogod letenni, sem megbánni, hidd el.

Fülszöveg:

"Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.

És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.

Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.

Senki, kivéve Cartert.

Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból."

Véleményem a borítóról:
A Hoover-könyvek többsége valóságos műremek, akárcsak a borítójuk. A Túl késővel sincs ez másképp, ugyanis színei miatt egyből megakadt rajta a tekintetem a könyvesboltban. Hiába nem ítélünk a külsőről, nálam instant szerelem lett első látásra, olyannyira, hogy be is ugrott a kosaramba. 

A történetről és a szereplőkről:
Colleen Hoover írásstílusa mindig is tetszett, és igaz, a téma nem a megszokott, de gyorsan és  gördülékenyen haladtam a könyvvel. Ahhoz képest, hogy az írónő csak unaloműzésből, két könyv között írogatta ezt, egy kész, jól kidolgozott történetet kaptam, amiben a szereplők hitelesek, mégsem mindennapiak. Szókimondó, kegyetlen és megrázó élmény volt ez az olvasás, néha már én is a vállam fölött tekintgettem hátra, akárcsak Sloan. Ami engem kicsit idegesített, az a prológus prológusának a prológusának a prológusa... Nos, nem vagyok író, de szerintem simán el lehetett volna intézni annyival a dolgot, hogy "két hónappal később".

Már az első oldalon betekintést kapunk Sloan kudarcokkal teli életébe, ami megpecsételi a könyv egész hangulatát. Megismerjük Asát, a főszereplő párját, és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy kimondom: ez a pasi elmebeteg. A fülszövegben lévő "züllött életmód" semmi ahhoz képest, ami Asa házában megy nap, mint nap. Buli hátán buli, a mértéktelen ivászat, és persze a drog világa sem ismeretlen a kegyetlen férfi számára, aki két év együttélés során sem hallgat az ő szívszerelmére, akármit is mond. Sloan egyetlen kiútját a tanulásban és a meghunyászkodásban látja, hiába van tele a hócipője Asa játszmáival. Legszívesebben már a halálát tervezné, ha nem lenne egy személy, aki miatt túl kell élnie ezt a borzalmat. Ebben a kilátástalan helyzetben talál rá Carter, aki ugyanolyan mocskos dolgokban vesz rész, mint Asa... Vagy mégsem?

A karaktereink prímán ki vannak dolgozva, de aki a leginkább tetszett, az Asa volt. Furcsa ilyet mondani a "főgonoszra", de érdekes, hogy a mentális betegségei ellenére (vagy talán pont ezek miatt) mennyire helyén volt az esze. Különös, hogy miket tud produkálni az emberi agy. Számos helyzetben több lépéssel előrébb járt, mint Sloan, sőt, még a rendőrséget is ki tudta játszani. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ez becsülendő dolog, és ahogy a mondás tartja, minden rossz elnyeri...
Amit érdemesnek tartok megemlíteni még Asával kapcsolatban, az a Sloan iránt érzett beteges ragaszkodása és szerelme. Állíthatunk bármit, ő csak akkor hagyná el a lányt (illetve akkor sem), ha valaki rajta kívül "járt már benne". Ez szörnyen hangzik így kimondva, de valóban, Asa azért látja különlegesnek szerencsétlen Sloant, mert a lány számára ő volt az első, és aki hozzáér az ő kincséhez, az halál fia.

Carter a fény az alagút végén, a megváltás a pokolban, és mégis, első pillantásra mégis tanakodtam, hogy megbízható-e. Mindene megvan, ami egy álomférfihez kell: empatikus, kedves, törődik az ember lányával, humoros, ámbár titokzatos. Viszont az egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy tiltott gyümölcs, minden formában.

Sloan számára az élet mindig is küzdelemmel párosult, kezdve a gyerekkorával, a zűrös tinédzserkorán át, és ennek tetejében még meg van áldva felnőttként is egy ártalmas kapcsolattal. A csoda csak az, hogy nem kopott ki a lányból a kedvesség, a báj és az alázatosság. Szó szerint mindenét feláldozza annak érdekében, hogy a szeretteit biztonságban tartsa, kezdve az ártatlanságával és a büszkeségével. Noha voltak olyan megmozdulásai, amiket nem teljesen értettem, de el tudom képzelni, micsoda kétségbeesés és fájdalom lehetett az élete.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Így talál ránk a szerelem… tragédiák közepette."
2. "A világ nem tartozik nekünk semmivel. Elfogadjuk, amit kapunk, és megpróbálunk kezdeni vele valamit."
3. "– Ez a szexepilje – suttogom. – Hogy képes az együttérzésre.
   Vállat von.
   – Hát… azért a segge se rossz."

Összességében:

Mindig is szívemen viseltem a nehéz sorsú nőket, hiszen nem ők tehetnek arról, hogy a párjuk bántalmazza őket mind szóban, mind fizikai értelemben. Szerencsére nem tapasztaltam még ilyen szintű megaláztatást, és nagyon remélem, hogy nem is fogok, de le a kalappal minden olyan nő előtt, aki a saját igényeit és életét háttérbe helyezve kibírja valakiért ezeket a megpróbáltatásokat. 

Sloan élete korábban sem volt zökkenőmentes, de a felnőtté válása során még több akadállyal kell szembenéznie, kezdve Asával. Asa az a típusú férfi, akitől az ember lányát a szülők óva intették: függő, nemtörődöm, és annak ellenére, hogy minden létező cuccot kipróbált már, mégis helyén van az esze, és tud meglepetéseket okozni. Bámulatos, hogy mikre képes az emberi agy, és a Túl késő által kis betekintést kaphattam egy mentális betegséggel küzdő egyén fejébe. 

Természetesen Colleen Hoover nem tud nem happy end-es könyvet írni, úgyhogy már az elejétől sejteni lehet, hogy ki okoz majd boldog pillanatokat Sloan számára, és annyit elárulhatok, hogy nem Asa lesz az. Carter a fénypontja ennek a történetnek, a menekülést és egyben a beteljesedő szerelmet látja benne Sloan. A kérdés csak az, hogy ki tud-e szakadni egy bántalmazott nő egy tragikus kapcsolatból, és ha igen, milyen áron?

Ti hogy álltok az ilyen témájú könyvekhez? Esetleg olvastátok már ezt? Ha igen, várom a véleményeteket kommentben! :)

Kellemes ünnepeket mindenkinek, találkozunk a következő bejegyzésnél!

Fanni