Kun Mia: A pillangó útja

Sziasztok!

Elkezdtem nyitni az elsőkönyves írók felé, így került a kezembe Kun Miától A pillangó útja, amiért innen is köszönet a kedves írónőnek. Hiába beszéltünk viszonylag keveset, egyből leszűrtem, hogy Mia egy életvidám lány, aki nem mellesleg imádja az olvasóit, és hihetetlenül aranyos velük.

Fülszöveg:

"Katherine Shaw egész életét a balettnek szentelte. Mindig is arról álmodott, hogy hivatásos balerina lesz, ám tizenkilenc évesen úgy dönt, hogy még szüksége van pár évre, mielőtt meg tudna birkózni egy társulattal. Így legjobb barátjával, Alexanderrel együtt egyetemre megy. Persze az új élet, távol a szülőktől nem könnyű. Kat kétségbeesetten vágyik arra, hogy végre lány barátja is legyen. Belinda, a szobatársnője ezt kihasználva, először a legjobb barátnője, majd a legnagyobb riválisa lesz. Katherine-nek azonban nemcsak Belindával kell megküzdenie, hanem arról is döntenie kell, hogy végre megvalósítja nagy álmát, és a Királyi Balettben táncol, vagy átadja magát a szerelemnek."

Véleményem a borítóról:

Tetszik, hogy egy teljesen ártatlan, kicsit kislányosnak tűnő borítót kaptunk. Őszinte leszek, jó párszor rákukkantottam, hiszen az egyszerűsége ellenére vonzotta a tekintetem. A képen egy felhőtlenül boldog balerinát láthatunk, aki hajaz Kat könyv végi énjére.

A történetről és a szereplőkről:
Nem sok tánccal foglalkozó könyvet olvastam, sőt, inkább azt mondanám, hogy ez volt az első. Viszont Mia gyönyörűen le tudja írni a mozdulatokat, szinte már megelevenedett előttem Katherine és Alexander duója, ami nagy pozitívum egy olyan ember számára, aki nem őshonos a balett világában. Mivel maga az írónő is szeret táncolni, sokkal könnyebben éreztette velem a főszereplő rajongását az adott cselekvés iránt. Egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy Katherine erre született, és tényleg ez az ő útja, hiszen Mia mindent beleadva, hitelesen ábrázolta a táncos lány szerepét.

A történetet Katherine, a mi táncoslábú főszereplőnkön keresztül ismerhetjük meg elsősorban. Annak ellenére, hogy E/3-ban íródott a könyv, egy percig sem éreztem magam kirekesztettnek, olyan volt, mintha én is átélném Kat mindennapjait, legyen az jó vagy rossz - habár több jutott az utóbbiból. Katherine ezelőtt nem sokat volt emberek között, ugyanis magántanuló volt, minden idejét felemésztették a táncpróbák, ebből kifolyólag elég naiv volt, és nem minden helyzetet tudott kezelni. Ilyenkor eleinte Alexhez, a legjobb barátjához fordult, de egy idő után rá kellett jönnie, hogy nem terhelheti minden apró-cseprő problémájával a fiút, és egyedül is meg kell tanulnia megvédeni magát. Ennek felismerése sokat hozzátett a karakterfejlődéséhez, úgyhogy a történet végére ha nem is teljesen, de egy merőben más Kat nézett vissza ránk, akit rendesen megedzett az első egyetemi féléve.

A történet szempontjából volt itt minden, ami egy egyetemi diák életében megtörténhet: kavarás, pletykák, bulik, csalódások, (hazug) barátok, és persze bukások. Ezek mind hozzátettek a könyv hitelességéhez, hiszen Kat akármennyire is tökéletes a színpadon, attól még a való életben érhetik kudarcok, pláne, ha túl naiv ahhoz, hogy észrevegye az apróbb jeleket, amik egyértelművé tették Alex, és az olvasó számára is Bel igazi szándékát. Belindán kívül képbe kerül egy igazi lovag, azaz Will, aki néha szintén tetézi Kat problémáit. Szimpatikus karakternek tűnt, de örülök, hogy nem kaptuk meg azt a tipikusan nyálas happy end-et, ami a legtöbb ifjúsági romantikus könyvre jellemző. A könyv befejezése után ott lóg a levegőben az a kérdés, hogy vajon mi lesz Will sorsa, és hogy Kat képes lesz-e az újrakezdésre - minden téren.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. " – (…) Utálok csalódást okozni az embereknek."
2. " – Néha ahhoz, hogy előrébb tudj lépni, először pár lépést vissza kell lépned."
3. "Mindenkinek megvan a saját története, amit csak ő maga ismer, a többi ember pedig szinte a felét sem ismeri. Csak azt látják, amit látni akarnak, semmi többet."

Összességében:
Szerethető, érdekes történetet kaptam, ami bemutatja az élet szép és csúf oldalát is. Szerintem ez egy jó kezdet Mia számára, hiszen A pillangó útja elgondolkodtató, és valósághűen ábrázolja az embereket. Tetszett, hogy az írónő beleszőtt egy kis pszichológiát is a könyvbe, hiszen az is az egyik kedvelt témám, és ezáltal érthetőbbé vált néhány karakter viselkedése. A táncos jeleneteket érdeklődve olvastam, nem untatott, szinte már magam előtt láttam Kat és Alex duóját. Természetesen mindig van hova fejlődni, de úgy érzem, magas mércét állítottam Miának, aki megütötte azt már az első könyvével.

Remélem, meghoztam a kedveteket ehhez a könyvhöz, és találkozunk a következő bejegyzésnél!

Fanni