Sara Holland: Everless

Sziasztok!

Sajnos ez a hónap elég húzós volt tekintve, hogy vizsgáztam, születésnapom volt, és le is betegedtem, ez pedig egy jó kis olvasási válságot eredményezett. Kiolvastam a Szárnyak és pusztulás udvarát, amiről nem írnék külön értékelést, hiszen egy sorozat befejező kötetéről van szó, de rövidebb véleményt itt találtok róla. Most pedig egy nemrég kiadott Dream válogatásos könyvet hoztam nektek, ami nem más, mint a meseszép Everless. Vajon a csodás külső mit takar tartalmilag?

Fülszöveg:

"Sempera királyságában idővel fizetnek, amelyet kivonnak a vérből, vashoz kötnek és meg is esznek azok, akik tovább akarnak élni. A tehetős arisztokraták, például a dúsgazdag Gerling-család, halálra adóztatják a szegényeket, hogy évszázadokkal megtoldhassák saját életüket. Senki sem gyűlöli jobban a Gerlingeket, mint Jules Ember, aki tíz éve az apjával együtt a szolgálatukban állt, amíg egy végzetes baleset arra nem kényszerítette őket, hogy éjnek évadján meneküljenek el a fényes kastélyból. Amikor Jules rájön, hogy az apja haldoklik, tudja, hogy vissza kell térnie Everlessbe, időt kell szereznie az apjának, mielőtt örökre elveszítené. Ám a visszatérés Everlessbe több veszéllyel – és kísértéssel jár – mint Jules várta. Hamarosan beletéved a sötét titkok mocsarába, és nem tud választani két testvér között, akikről azt hitte, hogy sohasem fogja viszontlátni őket. Döntéseivel megváltoztathatja a sorsot – sőt, magának az időnek a sorsát."

Véleményem a borítóról:
El kell ismernem, ez a borító lenyűgöző. Ha csak úgy szembejönne velem ez a kép, biztos rácsodálkoznék, hogy milyen gyönyörű. Precízen kidolgozott, részletes, és maximálisan illik a történethez. Már csak ezért is megéri megvenni a könyvet, pedig a történetről még nem is meséltem. :)

A történetről és a szereplőkről:

Sara Holland első könyvét jó kezdőpontnak éreztem. Tény és való, nem lett azon nyomban új kedvenc, ennek ellenére jól szórakoztam olvasás közben, szerettem a főszereplővel kutatni, vele együtt izgultam és vártam a végkifejletet. Nem mondom, kalandos cselekménynek néztem elébe, bár mégis, kicsit mintha túl gyorsan haladt volna az idő, és túl kevés lett volna az oldal. Ha bővebben ki lettek volna fejtve az események, és nem egyszerre érkezett volna oly sok információ, hanem kaptunk volna egy szusszanásnyi szünetet a leülepedésre, akkor lehet, hogy jobban élveztem volna. Illetve úgy érzem, jó lett volna, ha egy térkép is helyet kap valahol a könyvben.

Az alapötlet nekem hasonlított a Lopott idő című filmre, hiszen abban is mindenért idővel kellett fizetni, ámbár itt volt egy kis csavar ilyen téren: az embereknek a vérüket kell adniuk ahhoz, hogy adózzanak, vásároljanak, és a többi. Ennek a rendszernek a Varázslónő és az Alkimista az oka, és már évszázadok óta töretlenül fennáll, ami a két nő közötti nézeteltérésből adódik. A róluk szóló regék, mendemondák jól vannak felépítve, érdekesek, és általuk megértjük, hogy mi is zajlik a jelenben. Tulajdonképpen az emberek véréből vérpénzt készítenek, amit aztán folyadékba rakva fel tudnak oldani, és ha ezt az emberek megisszák, élethez jutnak - leginkább az olyan gazdagok, mint a Gerling család, ugyanis Sempera jó nagy része nekik adózik.

Jules egy érdekes karakter, ám ennek ellenére nem tudtam annyira megkedvelni, nem érzem közel magamhoz. Voltak jó gondolatai és megmozdulásai, de kicsit idegesített, hogy hiába papolt neki mindenki arról, hogy ne menjen a királynő közelébe, csak azért is felkereste őt - aminek természetesen a végére meg is lett az eredménye. Figyelemre méltó, hogy mennyire szerette az apját, és ezen a ponton azonosulni tudtam vele, hiszen én is bármit megtennék a szüleimért. Jó pár YA-könyvben nem fektetnek nagy hangsúlyt a szülő-gyerek kapcsolatra, de ez most megvolt, ami egy plusz pont a részemről annak ellenére, hogy nem volt időm megkedvelni Pehrt, az apát. A mellékszereplők között akadt szimpatikus ember, viszont a történet végére ők eltűntek, vagy legalábbis háttérbe szorultak, ezáltal közülük sem tudok kiemelni egy extra nagy kedvencet. Talán Liam Gerling az, aki a titokzatosságával kíváncsivá tett, és belőle tényleg többet akartam kapni - ellentétben az öccsével, Roan Gerlinggel, aki nyájas, és még buta is. Érdeklődve figyeltem a királynőt, tudtam, hogy valami nem stimmel körülötte, ezért minden vele érkező ember gyanús volt, és nem mertem megkedvelni sem Carót, sem Ina Goldot, habár az utóbbi hölgyemény egy végtelenül aranyos és kedves karakter szerintem.

Top 3 kedvenc idézetem:

1.  "Egy csepp méz hullik bánatom tengerébe. Csepp csupán a tengerben, de abban a pillanatban úgy érzem, ez a minden."
2.  "Bár ahhoz, hogy elárulj valakit, először szeretned kell."
3. "Lehetséges egyszerre érezni örömet és bánatot? Lehet előrenézni a jövőbe, miközben azt gyászolod, amit elvesztettél?"

Összességében:
Az Everless tipikusan az a könyv, amit vagy szeret valaki, vagy nem, átmenet és aranyközépút nincs. Sara Holland írásstílusa gördülékeny, választékosan és szépen ír, az apró részletekbe menő tájleírások által szabályosan megelevenedik az ember szeme előtt egy-egy helyszín, habár igazán elfért volna egy térkép valahol a könyvben. A fordulatos cselekmény, ármánykodás és tragédiák nem hagyják nyugodni az embert, késztetnek a haladásra.

Jules egész élete tele van és volt megpróbáltatásokkal, és a tragikus események sora csak folytatódik. Az apja, Pehr haldoklik, és az egyetlen esély, hogy segítsen neki, az egy munka Everless-ben. Azonban Pehr óva inti lányát, nem akarja, sőt, tiltja őt Everless-től. Vajon mi ennek az oka? És mégis miért kellene elfutnia Liam Gerling elől? Biztos, hogy ő az ellenség, vagy végig Jules szeme előtt volt az a személy, aki megpecsételte a sorsát?

Olvastátok már ezt a könyvet, esetleg felkeltette az érdeklődéseteket? Várom a válaszotokat kommentben, a következő posztban találkozunk!

Fanni