Március-április összefoglaló

Sziasztok!
Sajnos nagyon-nagyon elmaradtam mindennel, amit elterveztem, ugyanis tudatosult bennem, hogy bizony vészesen közeledik az (előrehozott) érettségi, és muszáj leülnöm tanulni, méghozzá sürgősen. Ezért nem volt sok időm sem olvasni, sem írni, de most bepótolok mindent egy jó hosszú bejegyzésben. ;)

Márciusi és áprilisi olvasmányaim:
A márciusi olvasmányaim közül kettőről már olvashattatok értékelést, viszont Tahereh Mafi könyveiről ebben a bejegyzésben találhattok bővebb információt, illetve a közeljövőben bepótolom a már régóta esedékes Cinder ajánlót is.

Március:

• Mogyorósi Vivien: Miután meghaltatok nélkülem
• Tahereh Mafi: Ne érints
• Tahereh Mafi: Ne keress
• Ruby Saw: Csak két lépés Észak

Április:

• Colleen Hoover: Point of Retreat - Visszavonuló
• Colleen Hoover: This Girl - Ez a lány
• Madách Imre: Az ember tragédiája

Tahereh Mafi könyvei:
Az első rész fülszövege:

Nem érinthetsz meg, súgom. Hazudok, de ezt nem mondom meg neki. Ő megérinthet, de ezt sosem fogom megmondani neki. Kérlek, érints meg, ezt akarom mondani neki.
Bizonyos dolgok megtörténnek, amikor az emberek megérintenek.
Furcsa dolgok.
Rossz dolgok.
Halálos dolgok.

Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt.
De Juliette-nek is megvannak a maga tervei.
Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.

Véleményem a borítókról:

Szeretem, ha a sorozatok részei illenek egymáshoz külsőre is, ezért külön öröm, hogy kiadták a Ne érints szemes verzióját is. A könyvek szemet gyönyörködtetőek, részletgazdagok és nem tud csak úgy elhaladni mellettük az ember. A polcom egyik legszebb sorozata, az egyszer biztos.

A történetről és a szereplőkről:

Már tudhatjátok rólam, hogy rajongok a romantikus fantasy könyvekért, ezért került a kezembe a Ne érints is (illetve Szilvi rengeteget áradozott róla, és már nagyon kíváncsivá tett). A moly.hu-s értékelések alapján tartottam tőle, hiszen sokak szerint nagyon megosztó a történet, de én teljes mértékben pozitívan csalódtam benne. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti az Éhezők viadalát - én legalábbis hasonlónak találtam hozzá -, és szeretne egy egyedi könyvet olvasni, amiben a romantikától kezdve az akcióig minden megtalálható.

Az alapszituációról tudni kell, hogy főszereplőnk, Juliette egy olyan lány, akinek érintése halálos. Az első rész elején egy diliházban szenved egyedül, aztán egy ismerős idegent kap szobatársnak, így kerül be a képbe Adam. Kettejük kapcsolata számos okból érdekes és különleges, habár ezt a kapcsolatot Warner, a Regeneráció egyik vezetője minden áron meg akarja szüntetni, hogy Juliette csak az övé lehessen - akár úgy, mint egy tömegpusztító eszköz.

Felkavaró történet egy lányról, aki elvesztette hitét a szüleiben, a barátaiban és az emberiségben. Tahereh Mafi egy olyan világot tár az olvasói elé, ami jól felépített és helytálló, és annak ellenére, hogy disztópikus, nagyon is elképzelhető a közeljövőben. Juliette belső monológja számomra érdekes volt, hiszen naplószerűen íródtak a fejezetek, ezáltal a lány kettős gondolatait, érzéseit is megérthettem. Szörnyű lehet olyan testben lenni, amiben nem érinthetsz meg másokat, sőt, még el is zárnak mindentől, hogy aztán később akaratod ellenére fegyvert csináljanak belőled. Mondanom sem kell, egy tizenéves, önmagát kereső gyereknek ez pedig még szörnyűbb lehet, hiszen Juliette évekig nem került emberek közelébe addig, amíg Adam be nem sétált a szobájába. Viszont a lány még ezek után sem nyugodhatott meg, ugyanis egy teljesen ellentmondásos, korrupt világban találta magát, de ő nem vágyott másra, csak szerelemre, és érintésre.

Azonban Juliette jellemfejlődése az első két könyv során nem igazán érzékelhető, talán inkább a második kötet vége felé tudnám azt mondani, hogy "igen, végre kezd felnőni ez a lány is", habár ezt ráfoghatjuk a korára és a körülményekre is. A színen megjelenik két Don Juan is, és - micsoda meglepetés - a főszereplőnk azt sem tudja, kihez ragaszkodjon jobban (bezzeg, ha rajtam múlna, nem lenne nehéz a döntés :D).
Adam, a kezdeti szobatárs már régóta ismeri Juliette-et, ennek ellenére az alapoktól kell újra felépíteniük a kapcsolatukat. Engem nem nyert meg magának a srác, ezért pártoltam Warner mellé, aki a kegyetlensége ellenére sokkal inkább egy érző, igazi, sebzett férfi. Persze Adamnek is van mit feldolgoznia, de számomra ő olyan mesterkélt, mű, nem tudnék beleszeretni. Így hát ki is alakul a sokak által utált szerelmi háromszög - de aggodalomra semmi ok, szerencsére nem lehet annyira nagyon érezni, és a hangsúly többnyire nem is ezen van.

Kedvenc idézeteim:

• "Fegyverekkel töltötték meg a világunkat, és ezeket a fegyvereket a halántékunkhoz szorítják, és mosolyogva lőnek."
• "Minden egyes nap igyekeztem olyan lenni, amilyennek akartak. Folyton azt akartam, hogy jobb legyek, de nem tudtam, hogyan kell."
• "Behunyom a szememet, hallgatom a szélen áthaladó halk dobogást. Csak az esőcseppek emlékeztetnek arra, hogy a felhőknek szívverése van. De nekem is."
• "Mert olyan nehéz kedvesnek lenni egy olyan világban, ahol nem éreztünk mást, csak gyűlöletet.
  Mert olyan nehéz jóságot látni a világban, amikor nem tapasztaltunk mást, csak kegyetlenséget."
• "Úgy csókol, mintha elveszített és megtalált volna, mintha elsodródnék tőle, de ő soha nem lenne hajlandó elengedni engem."

Összességében:
Minden hibájával együtt szeretem ezt a sorozatot.
Az első rész magába szippantott egy nehéz időszakomban, és a kötet negyedénél már pakoltam is a virtuális kosaramba a folytatást. Márpedig ez nagy szó nálam, mert mindig vacillálok, hogy melyik sorozat beszerzését folytassam, de itt még csak fel sem merült bennem a kérdés, hogy egyáltalán folytatni akarom-e.
Juliette-ben egy kicsit Katnisst látom az Éhezők viadalából. Egy fiatal lány, akinek épphogy véget ért a gyerekkora, folytonos stresszben és félelemben él egy disztópikus világban (aminek nagyobb a valószínűsége, mint elsőre gondolnánk). Egy fiúban látja a kiutat, hiszen vele olyan dolgokat is megtehet, amit mással nem. Azonban egy idő után főhősnőnk kénytelen elfogadni, hogy bizony férfi nélkül is rengeteget ér az élete, és talán a szerelmi élete sem olyan kilátástalan, mint azt elsőre gondolná.
Összességében ajánlom minden YA-kedvelőnek, aki szeretne egy olyan sorozatot olvasni, aminek rövid kötetei vannak, mégis néha többet tud nyújtani, mint egy több ezer oldalas monstrum. De vigyázat, a könyvben megjelenik egy szerelmi háromszög is, úgyhogy csak óvatosan! :)

Köszönöm, hogy velem tartottatok, találkozunk a következő bejegyzésben, legyen szép napotok! :)
Fanni