Sziasztok!
Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu bloggere első műve egy hiánypótló kincs az örökbefogadás témájában. A kötetben igaz történetekről olvashatunk, melyek megrendítőek és elgondolkodtatóak. Ha kíváncsiak vagytok erre az egyedülálló és érzelmes könyvre, tartsatok bloggereinkkel, hiszen megnyerhettek egy példányt belőle!
Kiadó: Bookline
ISBN: 9789634337782
ISBN: 9789634337782
Oldalszám: 304
Megjelenési dátum: 2020. 05. 25.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Szerintem ez egy kedves borító, ami ellentétben áll a téma komolyságával. Nekem kifejezetten tetszik, és a polcokon is jól mutat.
A történetről és a szereplőkről:
Mint páran már tudhatjátok, én is örökbefogadott gyerek vagyok (erről itt írok bővebben), ezért nem volt kérdés, hogy nekem ezt olvasnom kell. Bevallom, pár hétig csak tologattam az asztalomon, nem tudtam, hogy készen állok-e rá, de felvérteztem magam lelkileg, és kevesebb, mint egy nap alatt végeztem is vele.
Elfogult vagyok ezzel a témával kapcsolatban, viszont ha nem lennék az, akkor is azt mondanám, hogy ezt kötelező olvasmánnyá kellene tenni a (leendő) szülők körében, hiszen magáról a szülői szeretetről is szó van ebben a kötetben. Nem mellesleg az örökbefogadás komplikált téma, amiről sokan nem mernek kérdezni, ezért az emberek nagy része nincs is tisztában azzal, hogy mi mit jelent. A felmerülő kérdésekre tökéletes választ ad a kötet végén található Örökbefogadás A-tól Z-ig fejezet, ami még nekem is (és még anyukámnak is) tudott újat mondani.
Letaglózott ez a sok történet, amelyet örökbefogadó- és nevelőszülők, örökbefogadott gyerekek és hozzátartozók meséltek el. Tényleg igaz a mondás, hogy ahány ember, annyi különböző út van a világon. Szerencsére az esetek nagyobb része sikeres örökbefogadásokról számolt be, ennek ellenére egyértelműen vannak olyan gyerekek, akik nem ilyen szerencsések. Én mindig is hálás voltam, hogy megkaphattam a számomra legjobb családot, és nem kellett végigmennem egy nehezebb úton (gondolok itt arra, hogy kerülhettem volna akár intézetbe is, vagy egy nevelőszülőhöz, aki vagy jól bánik velem, vagy nem). Akárhogy is, minden "út" törést okoz egy gyereknek, amit sajnos számos örökbefogadó szülő nem hajlandó elfogadni.
A kötetben több felnőtt beszámolt arról, hogy gyerekként nem a szüleitől, hanem egy családon kívüli személytől tudta meg, hogy örökbefogadták (én is ezen mentem keresztül), ennek az oka pedig a "csodás" régi magyar rendszer, ami abszolúte nem készítette fel a felnőtteket arra, hogy mi vár rájuk. Ez a rendszer mára teljesen átalakult, és az örökbefogadásra készülő szülőknek már kötelezően kurzust kell végezniük, ami szerintem egy nagyon jó lehetőség arra, hogy kiszűrjék, ki való ilyen pozícióba, és ki az, aki komolytalan szándékkal vágott bele ebbe a procedúrába.
Hálás vagyok az írónőnek, hogy egy ilyen egyedülálló, hiánypótló kötetet írt ebben a témában. A könyv elején azt éreztem, hogy feltépik a régi sebeimet, de a kötet végére egyfajta nyugalom lett úrrá rajtam. Nálunk a családban nem tabutéma az örökbefogadásom - habár meglehetősen ritkán jön szóba, mert nem különösen foglalkoztat már -, de jóleső érzés volt a könyv befejezése után kitárgyalni anyuval a dolgokat, hiszen ő előbb fejezte be a kötetet, mint én.
Top 3 kedvenc idézetem:
Úgy vélem, hogy nem csak azoknak való Mártonffy Zsuzsa könyve, akiknek két anyja van. Minden szülőnek és annak készülő embernek kötelezővé tenném, hiszen kell egyfajta empátia és befogadás ehhez a témához. Sokan nem mernek kérdezni róla, vagy tabutémaként tekintenek rá, de ebben a kötetben tökéletesen össze vannak foglalva egyaránt a tudnivalók és a tapasztalatok is az örökbefogadást illetően.
Örökbefogadott gyerekként kifejezetten fontosnak tartottam elolvasni ezt a könyvet. Számos tüske van a szívemben a mai napig emiatt, de megtanultam kezelni, és az Akiknek két anyja van megmutatta, hogy nem vagyok egyedül, sőt, ez csak erősebbé tesz engem. Az életem része, de nem változtatnám meg semmi kincsért sem, hiszen enélkül nem tartanék ott, ahol, és nem lenne olyan csodás családom, mint amilyen van.
Nyereményjáték:
Mártonffy Zsuzsa évek óta tevékenykedik bloggerként is, ezáltal sok információt megtudhatunk róla. Bloggereink összegyűjtöttek pár kérdést az írónő életéhez kapcsolódóan, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő sorába a választ.(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A kérdés: Melyik évben kezdte el vezetni az Örökbe.hu oldalt?
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Milyen nő az, aki képes lemondani a saját gyerekéről?
Milyen, amikor az örökbe adott felnőttként találkozik az anyjával, aki évtizedekkel korábban lemondott róla?
Milyen egy nevelőszülőnek örökre elválnia egy kisgyerektől, akit születése pillanatától nevelt?
Lehet-e úgy szeretni egy örökbefogadottat, mint a saját vérünket?
Mártonffy Zsuzsa könyvében olyan személyes élettörténeteket ismerhetünk meg, amelyek segítenek, hogy az előítéleteinken, a félelmeinken vagy akár a romantikus elképzeléseinken túllépve jobban értsük az örökbefogadás világát.
Ezek a személyes vallomások egytől egyig megrendítőek, hiszen a megszólalók – örökbefogadottak, örökbefogadó szülők, örökbeadók, nevelőszülők és szakemberek – a legbelsőbb vívódásaikat osztják meg velünk. Mártonffy Zsuzsa tapintatosan, mégis lényeglátóan mutatja meg, hogy ezek a sorsok küzdelemről és élni akarásról, szeretetről és szeretetlenségről, kilátástalanságról és megnyugvásról, egyszóval az élet legnagyobb kérdéseiről szólnak.
A kötetben olvasható anyagokat az örökbefogadás jogi és szabályozási hátterét megvilágító, praktikus információkat összegyűjtő Örökbefogadás A-tól Z-ig című fejezet teszi teljessé.
Véleményem a borítóról:Szerintem ez egy kedves borító, ami ellentétben áll a téma komolyságával. Nekem kifejezetten tetszik, és a polcokon is jól mutat.
A történetről és a szereplőkről:
Mint páran már tudhatjátok, én is örökbefogadott gyerek vagyok (erről itt írok bővebben), ezért nem volt kérdés, hogy nekem ezt olvasnom kell. Bevallom, pár hétig csak tologattam az asztalomon, nem tudtam, hogy készen állok-e rá, de felvérteztem magam lelkileg, és kevesebb, mint egy nap alatt végeztem is vele.
Elfogult vagyok ezzel a témával kapcsolatban, viszont ha nem lennék az, akkor is azt mondanám, hogy ezt kötelező olvasmánnyá kellene tenni a (leendő) szülők körében, hiszen magáról a szülői szeretetről is szó van ebben a kötetben. Nem mellesleg az örökbefogadás komplikált téma, amiről sokan nem mernek kérdezni, ezért az emberek nagy része nincs is tisztában azzal, hogy mi mit jelent. A felmerülő kérdésekre tökéletes választ ad a kötet végén található Örökbefogadás A-tól Z-ig fejezet, ami még nekem is (és még anyukámnak is) tudott újat mondani.
Letaglózott ez a sok történet, amelyet örökbefogadó- és nevelőszülők, örökbefogadott gyerekek és hozzátartozók meséltek el. Tényleg igaz a mondás, hogy ahány ember, annyi különböző út van a világon. Szerencsére az esetek nagyobb része sikeres örökbefogadásokról számolt be, ennek ellenére egyértelműen vannak olyan gyerekek, akik nem ilyen szerencsések. Én mindig is hálás voltam, hogy megkaphattam a számomra legjobb családot, és nem kellett végigmennem egy nehezebb úton (gondolok itt arra, hogy kerülhettem volna akár intézetbe is, vagy egy nevelőszülőhöz, aki vagy jól bánik velem, vagy nem). Akárhogy is, minden "út" törést okoz egy gyereknek, amit sajnos számos örökbefogadó szülő nem hajlandó elfogadni.
A kötetben több felnőtt beszámolt arról, hogy gyerekként nem a szüleitől, hanem egy családon kívüli személytől tudta meg, hogy örökbefogadták (én is ezen mentem keresztül), ennek az oka pedig a "csodás" régi magyar rendszer, ami abszolúte nem készítette fel a felnőtteket arra, hogy mi vár rájuk. Ez a rendszer mára teljesen átalakult, és az örökbefogadásra készülő szülőknek már kötelezően kurzust kell végezniük, ami szerintem egy nagyon jó lehetőség arra, hogy kiszűrjék, ki való ilyen pozícióba, és ki az, aki komolytalan szándékkal vágott bele ebbe a procedúrába.
Hálás vagyok az írónőnek, hogy egy ilyen egyedülálló, hiánypótló kötetet írt ebben a témában. A könyv elején azt éreztem, hogy feltépik a régi sebeimet, de a kötet végére egyfajta nyugalom lett úrrá rajtam. Nálunk a családban nem tabutéma az örökbefogadásom - habár meglehetősen ritkán jön szóba, mert nem különösen foglalkoztat már -, de jóleső érzés volt a könyv befejezése után kitárgyalni anyuval a dolgokat, hiszen ő előbb fejezte be a kötetet, mint én.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "A szeretet tett, döntés, figyelem, gondoskodás."
- "Ha valaki szül egy gyereket, és tologatja a babakocsit, akkor nem kezdi mindenki kérdezgetni, hogy miért szült. Akkor egy örökbe fogadott gyereknél ez miért merül fel?"
- "Senki nem lesz az örökbefogadástól vagy a gyerekvállalástól boldog, aki egyébként nem az, a gyerek nem megoldás a problémás élethelyzetekre."
Úgy vélem, hogy nem csak azoknak való Mártonffy Zsuzsa könyve, akiknek két anyja van. Minden szülőnek és annak készülő embernek kötelezővé tenném, hiszen kell egyfajta empátia és befogadás ehhez a témához. Sokan nem mernek kérdezni róla, vagy tabutémaként tekintenek rá, de ebben a kötetben tökéletesen össze vannak foglalva egyaránt a tudnivalók és a tapasztalatok is az örökbefogadást illetően.
Nyereményjáték:
Mártonffy Zsuzsa évek óta tevékenykedik bloggerként is, ezáltal sok információt megtudhatunk róla. Bloggereink összegyűjtöttek pár kérdést az írónő életéhez kapcsolódóan, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő sorába a választ.(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A kérdés: Melyik évben kezdte el vezetni az Örökbe.hu oldalt?
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
07. 06. - Fanni’s Library
07. 08. - Könyv és más
07. 10. - Readinspo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése