Sziasztok!
Újabb könyv jelent meg R. S. Grey tollából a Könyvmolyképző Kiadónál idén ősszel. A Nem is olyan rendes srác történetének középpontjában ezúttal egy barátságból kialakuló szerelem áll, mindez egy gimnáziumban, ám ezúttal nem diákok, hanem két tanár között - ráadásul rendkívül humorosan tálalva. Ha kíváncsiak vagytok Sam és Ian történetére, tartsatok velünk, és játszatok a kiadó által felajánlott példányért.
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789635613472
ISBN: 9789635613472
Oldalszám: 280
Fordító: Sárai Vanda
Eredeti cím: Not So Nice Guy
Megjelenési dátum: 2020. augusztus 26.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Véleményem a borítóról:
Az előző bejegyzéseimből már tudhatjátok, hogy egyáltalán nem vagyok híve azoknak a borítóknak, amelyeken emberek vannak - ez leginkább köszönhető annak, hogy más kiadók milyen ízléstelen képeket aggatnak egy-egy könyvre. Úgy gondolom, hogy ez egész jó lett, de egyértelműen nem avattam kedvencet ilyen téren sem.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
– Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.
Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával
és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.
Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.
Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.
Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.
Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával
és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.
Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.
Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.
Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?
Az előző bejegyzéseimből már tudhatjátok, hogy egyáltalán nem vagyok híve azoknak a borítóknak, amelyeken emberek vannak - ez leginkább köszönhető annak, hogy más kiadók milyen ízléstelen képeket aggatnak egy-egy könyvre. Úgy gondolom, hogy ez egész jó lett, de egyértelműen nem avattam kedvencet ilyen téren sem.
A történetről és a szereplőkről:
Az írónő előzőleg megjelent könyvét, az Ezzel a szívvelt imádtam, ezért is jelentkeztem azonnal a Nem is olyan rendes srác turnéjára. Tisztában voltam azzal, hogy ez a kötet kevésbé érzelmes, mint az előbb említett, mégis reméltem, hogy hasonló színvonalú lesz ahhoz, de most sajnos csalódnom kellett.
A munkahelyi "tiltott" románc közkedvelt téma a romantikus, humoros, chick lit könyvek terén. Jelen esetben R. S. Grey is ezt a klisét dolgozta fel egy, a számomra abszolút kiszámítható módon. A két főszereplő akkor talált egymásra, mikor elkezdtek ugyanabban a gimnáziumban dolgozni, és azóta elválaszthatatlan legjobb barátok. Természetesen tagadják, hogy lenne köztük bármi is - és ez egészen így van a könyv elejéig -, de az évek óta eltitkolt, egymás iránt érzett vonzalom természetesen mindig utat tör magának. Hasonlóképpen történik ez a fiatal tanárok esetében is, mikor derült égből villámcsapásként mindkettejükben realizálódik, hogy a társuk mennyire vonzó.
Mindenki számára félelmetes kilépni egy komfortos barátságból annak érdekében, hogy az ember kipróbálja magát egy párkapcsolatban a legjobb barátjával, hiszen erősen kétesélyes a kimenetel. Ott motoszkál a fejünkben, hogy egy több év alatt felépített, bizalmas kapcsolat forog kockán, és ha rosszul sül el a dolog, akkor nincs visszaút. Így vélekedik Sam is, aki már a kezdetek óta csorgatja a nyálát Ian-re, akárcsak a többi női dolgozó a gimiben. Az írónő átlagos nőként ábrázolja Samet, ennek ellenére Ian szinte már istennőnek látja őt, és ugyanez igaz a többi férfi alkalmazottra is. Ha ez eddig nem lenne elég klisés, egyfajta verseny alakul ki mindkettejükért, miután kiderül, hogy szinglik, viszont ők valahogy mégis egymásra vágynak... Ez véleményem szerint felesleges bonyolítás a köbön.
Abszolút nem egy hosszú könyvről van szó, én mégis több, mint egy hétig húztam a befejezését, nem mellesleg három másik könyvet elolvastam közben. Egyszerűen nem tudok dűlőre jutni a szereplőket illetően; inkább viselkedtek kiéhezett tinédzserként, semmint felnőttekként. Habár a visszaemlékezésekből és a váltott szemszögből betekintést nyertem a kapcsolatuk felépülésébe, mégsem voltam képes megérteni egy-egy cselekedetüknek a motivációját. Egyébként az nem okozott hatalmas meglepetést, hogy egymás mellett kötöttek ki, az viszont már sokkalta érdekesebb volt, hogy miért találtak ténylegesen egymásra.
Haragszom az írónőre. Aki képes megírni egy With This Heart színvonalú könyvet, az miért nyúl ehhez hasonló, lerágott csont jellegű klisékhez?! Egyébként nem egy jó időszakomban akadt a kezembe a könyv, ezért kikapcsolódást és humort vártam tőle. Az utóbbit hellyel-közzel megkaptam, és romantikus könyv lévén vannak igazán aranyos részek is benne, szóval mondhatjuk, hogy a zsáner jellegzetességei megtalálhatók benne, nekem ez most mégis kevés volt ahhoz, hogy megszeressem.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Jobb szeretni és elveszíteni, mint meg sem tapasztalni a szerelmet."
- "– Milyen szép tavaszi napunk van – mondom sóvárogva.
Elhaladunk egy ablak mellett, odakint szakad az eső. A faágak összevissza repkednek. Egy kisebb tornádó haszonállatokat pörget körbe-körbe.
– Aha. Szép – mondja Ian sokatmondó mosollyal." - "Az egyik pillanatban még a legjobb barátom, a következőben pedig már egy nem is olyan rendes srác, egy férfi, aki úgy néz rám, mint aki alig képes visszafogni magát, hogy ne faljon fel élve."
Az Ezzel a szívvel olyan pozitív csalódást és kellemes olvasásélményt nyújtott, hogy elhatároztam, mostantól lecsapok minden R. S. Grey kötetre. Rendkívül izgatott voltam, mikor megtudtam, hogy idén újabb könyv várható az írónőtől, és alig vártam, hogy olvashassak tőle. Tudtam, hogy más jellegű lesz ez a történet, mint amit az előbb említettem, de arra nem számítottam, hogy ennyire sablonos és kiszámítható lesz.
Nyereményjáték:
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A részlet: "Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez?"
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
09.30. - Könyvvilág
10.02. - Sorok Között extra állomás
10.04. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
10.06. - Fanni’s Library
10.08. - Veronika’s Reader Feeder
10.10. - Hagyjatok! Olvasok!
10.12. - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése