Sziasztok!
A szeptembert több érzelemdús könyvvel zártam, és ezek közül az egyik Paola Peretti szívszorító története egy bátor kislányról, Mafaldáról.
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634992578
ISBN: 9789634992578
Oldalszám: 208
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter
Eredeti cím: La distanza tra me e il ciliegio
Megjelenési dátum: 2020. 09. 17.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Mafalda kilencéves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino könyvét, A famászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul. Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat, vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó kedves lenni. A családja és barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a dolgokat, amelyek fontosak neki, és amelyeket továbbra is tud csinálni. Ez a kis Mafalda története, de egyúttal Paola Perettié is, a magával ragadó erővel bíró írónőé, aki meg akarta írni az első regényét, amikor megtudta, hogy súlyos szembetegsége van. Ez a könyv megtanít látni azt, ami még nincs, és harcolni az álmainkért.
Véleményem a borítóról:
Nagyon szeretem ezt a borítót, hiszen már önmagában egy történetet mesél el. Megjelenik rajta Mafalda alakja és a macskája, Ottimo, akiket körülvesz az éjszakai csillagos ég, amit Mafalda annyira szeret.
A történetről és a szereplőkről:
Ha nem botlok bele Anikó és Veronika értékelésébe, akkor biztosan figyelmen kívül hagytam volna ezt a művet, és legyintve abban a hitben maradtam volna, hogy ez csak egy átlagos gyerekkönyv, nem nagy ügy. Még jó, hogy a lányok felnyitották a szememet, így velük együtt én is bucira sírtam a szemeimet Mafalda történetén. Ne tévesszen meg senkit a könyv műfaji besorolása, szerintem felnőttként olvasva sokkal érthetőbb és szívszorítóbb lehet, mint gyerekként, már csak azért is, mert az írónő hellyel-közzel a saját történetét vetette papírra.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Mafalda kilencéves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino könyvét, A famászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul. Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat, vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó kedves lenni. A családja és barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a dolgokat, amelyek fontosak neki, és amelyeket továbbra is tud csinálni. Ez a kis Mafalda története, de egyúttal Paola Perettié is, a magával ragadó erővel bíró írónőé, aki meg akarta írni az első regényét, amikor megtudta, hogy súlyos szembetegsége van. Ez a könyv megtanít látni azt, ami még nincs, és harcolni az álmainkért.
Véleményem a borítóról:
Nagyon szeretem ezt a borítót, hiszen már önmagában egy történetet mesél el. Megjelenik rajta Mafalda alakja és a macskája, Ottimo, akiket körülvesz az éjszakai csillagos ég, amit Mafalda annyira szeret.
A történetről és a szereplőkről:
Ha nem botlok bele Anikó és Veronika értékelésébe, akkor biztosan figyelmen kívül hagytam volna ezt a művet, és legyintve abban a hitben maradtam volna, hogy ez csak egy átlagos gyerekkönyv, nem nagy ügy. Még jó, hogy a lányok felnyitották a szememet, így velük együtt én is bucira sírtam a szemeimet Mafalda történetén. Ne tévesszen meg senkit a könyv műfaji besorolása, szerintem felnőttként olvasva sokkal érthetőbb és szívszorítóbb lehet, mint gyerekként, már csak azért is, mert az írónő hellyel-közzel a saját történetét vetette papírra.
A szomorú ténnyel, miszerint Mafalda látása egyre csak romlik egy Stargardt-kór nevezetű betegség miatt, mindenki tisztában van. Ez a folyamat megállíthatatlan és visszafordíthatatlan, így a beletörődésen és a segítségnyújtáson kívül nincs mit tenni. Ennek ellenére ez a kislány nem akarja annyiban hagyni a dolgokat, minden lehetőséggel élni szeretne, és listát vezet arról, hogy mi az, amit már nem fog látni, és nem fog tudni csinálni. Első ránézésre egyébként egy teljesen átlagos lánynak tűnhet, leszámítva a szemüvegét; iskolába jár, a barátaival játszik, és igyekszik a legjobb gyermek lenni a szülei számára.
Az egyik legkedvesebb barátja az iskola portásnője, Estella, aki jómaga is egy harcias jellemű, kitartó nő, és központi szerepe van abban, hogy Mafalda még a betegsége ellenére is elkezd kinyílni a világ felé. A fiatal nő mellett állandó bajtársa Ottimo, a pajkos és szerethető macska, valamint a fenegyerek Filippo is, aki a többi gyerekkel ellentétben nem kezeli másként Mafaldát, sőt, csak egyre jobban megszereti őt. Úgy vélem, hogy ez is egyike a sok fontos mondanivalónak, amivel a történet rendelkezik: muszáj mindig elfogadónak és segítőkésznek lennünk az emberekkel, és nem szabad egy-egy hiányosságuk, betegségük miatt máshogy viszonyulnunk hozzájuk! Ebben a tekintetben a könyv igazán példamutató lehet kicsik és nagyon számára is.
Sokakban felmerülhet a kérdés a könyv címére vonatkozóan, hogy mégis milyen jelentősége van a cseresznyefának. A válasz erre az, hogy a cselekmény részekre van tagolva aszerint, hogy Mafalda hány lépés távolságból látja élesen, részletesen az iskola előtt álló cseresznyefát. Nem mondom, hogy nem volt szívbemarkoló érzés fokozatosan a kislánnyal haladni az elkerülhetetlen sötétség felé, mert akkor hazudnék. Tudtam, hogy Mafalda betegségén nem változtathatok, mégis annyira reménykedtem benne, hogy valamilyen csoda folytán meggyógyul! Baromi igazságtalan az élet, és nem csak Mafalda, de én is halálra rémültem már csak a vakság gondolatától is. El sem tudom képzelni, milyen fájdalmas lenne, ha egyszer csak színes pacákat látnék az ablakomon kinézve a kertünk helyén, vagy ha már nagyítóval sem tudnék olvasni.
Ez egy korrekten megfogalmazott, érzelmes és könnyen haladós könyv egy hatalmas veszteségről. Az írónő mindent összeszedett, ami átfuthat egy ilyen fiatal lány fejében, miközben tudja, hogy hamarosan fenekestül felfordul az élete. A dac, a kitartás és a küzdelem végig jellemezte Mafalda viselkedését, és úgy hiszem, a pontos és helyénvaló érzelmek megjelenítése az írónő személyes tapasztalatának is köszönhető. Mafalda története erőt ad, és arra buzdítja az olvasót, hogy a legrosszabb helyzetben se adja fel az életet, hiszen megannyi csodás dolog létezik, ami a szem számára láthatatlan.
Top 3 kedvenc idézetem:
Nem kertelek, vállalom; nem várt mértékben érintett meg ez a könyv. Valójában nem tudom, miért gyerek kategóriába lett besorolva, hiszen Mafalda története sok felnőtt számára is sorsfordító lehet. Mindenkinek tudom ajánlani, aki vevő egy rövid, de mégis tartalmas és érzelemdús, valóságalappal rendelkező könyvre.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– Aki fél, az nem él, Mafalda."
- "Nagymama azt mondta, hogy nem értjük meg a dolgokat, ha nem próbáljuk ki őket. Ezért én kipróbálom."
- "Nem az a helyzet, hogy jobban látsz, amikor szerelmes leszel, csak kevésbé félsz, hogy nekimész valaminek."
Nem kertelek, vállalom; nem várt mértékben érintett meg ez a könyv. Valójában nem tudom, miért gyerek kategóriába lett besorolva, hiszen Mafalda története sok felnőtt számára is sorsfordító lehet. Mindenkinek tudom ajánlani, aki vevő egy rövid, de mégis tartalmas és érzelemdús, valóságalappal rendelkező könyvre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése