Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat {Értékelés}

Sziasztok!

A Midnight Sun körül kialakuló hype engem is magával sodort annak ellenére, hogy eddig csak a filmeket láttam. Azonban ezen mindenképp változtatni szerettem volna, és gondoltam, belevágok a sorozat elolvasásába. Innen is köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789639708952

Oldalszám: 504

Fordító: Rakovszky Zsuzsa

Eredeti cím: Twilight

Megjelenési dátum: 2008.08.15.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

Mersz szeretni? Az életed árán is?

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő. Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik.

Véleményem a borítóról:
Szerintem az évek során ez a borító már ikonikussá vált, és kevés olyan ember van, aki nem tudja, hogy ez bizony a Twilight világához tartozik. Attól függetlenül, hogy nincs benne semmi extra, a könyvespolcom egyik kincsének tekintem.

A történetről és a szereplőkről:
Évekig úgy gondoltam, hogy nincs értelme elolvasni az Alkonyatot, mondván, hogy láttam a filmeket, kezdetben gyerek fejjel szerettem őket, de felnőttem, már átalakultak az igényeim, meghagyom inkább másoknak. Arra viszont nem számítottam, hogy Stephenie Meyer a semmiből felbukkanva bejelenti, hogy meg fog jelenni a Midnight Sun, amiben Edward szemszögén keresztül kíséretjük figyelemmel az eseményeket. Minél többször jött velem szembe ez a hír, annál inkább elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha elolvasnám az Alkonyatot, és belevágtam. Még egyszer köszönöm a bizalmat a Könyvmolyképző Kiadónak, igazán hálás vagyok a recenziós példányért!

Ha teljesen őszinte akarok lenni, semmiféle elvárást nem állítottam fel a könyvvel szemben. Nyilván azért bíztam abban, hogy remélhetőleg nem fogom a hajamat tépni tőle, és valamennyire még élvezni is fogom. Jogosan felmerülhet bennetek a kérdés, hogy akkor mégis miért vettem kézbe, és miért akartam átrágni magam 500 oldalon, ha már így álltam neki? Őszintén nem tudom, csupán azt éreztem, hogy nem halogathatom tovább ezt a könyvet, nem mellesleg tökéletesen illik az őszi, bekuckózós hangulathoz, a vámpír vonal miatt pedig a Halloweenhez.

Szerintem az alaptörténetet mindenki ismeri, de nem árt egy kis felelevenítés. Bella elvált szülők gyermekeként tengeti mindennapjait; az anyja egy sportoló pasival utazgat keresztül-kasul az államokban, míg az apja - akivel kimondottan nincs felhőtlen viszonya - egy kisebb városban dolgozik rendőrként. Mikor Bella megunja az állandó egyedüllétet, az apjához költözik Forksba, ami kezdetben nem nyeri el a tetszését, de szép lassan hozzászokik a kisvárosi élethez és az új emberekhez. Tekintve, hogy "friss húsnak" számít a gimiben, minden pasi rá van állva, de az ő szeme csak egy emberen akad meg, aki nem más, mint Edward Cullen.

A szereplők közötti kapcsolat koránt sem zökkenőmentes a történet során, eleinte pedig nem is tudtam elképzelni, hogy mégis hogyan fognak egymásra találni, hiszen konkrétan egy szakadék húzódott köztük, amit megkoronázott az a tény, hogy Edward vámpír, és megmagyarázhatatlan módon vonzódik Bellához. Szerencsére lassacskán kialakul közöttük a kölcsönös bizalom, és egyre inkább elmerülnek egymás társaságában. Olvasás közben többnyire teljesen át tudtam érezni Bella helyzetét; ha Edward nem jelent meg a suliban, nekem is hiányzott a jelenléte, és amikor együtt voltak, én is velük örültem. Teljesen magukkal ragadtak az érzelmek, és igazi nosztalgikus érzés kerített hatalmába.

A közhiedelemmel ellentétben meg kell jegyeznem, hogy a könyvben a szereplők közel sem olyan szerencsétlenek, mint ahogy azt Robert Pattinson (aki nem mellesleg állandóan savazta a szerepét, és a történetet is) és Kristen Stewart előadta a filmvásznon. Persze, tiniként bőven akad az ember életében gáz szituáció - ezt Bellán keresztül egy párszor meg is tapasztalhatjuk -, de a film és a könyv köszönőviszonyban sincs egymással semmilyen tekintetben. Amennyire szerettem évekkel ezelőtt a filmeket, most rá sem tudnám venni magam arra, hogy megnézzem őket, annyira minősíthetetlennek érzem azt a szenvedést, amit lenyomtak a színészek.

Kicsit sokáig húztam a könyv befejezését, de nem bánom, mert kiélveztem minden egyes oldalt még úgy is, hogy tudtam, mi a végkifejlet. Ez előtt pár könyv erejéig pihentettem a romantikus fantasykat, és nagyon jó érzés volt újra belecsöppenni egy ilyen történetbe. Mindenképp szeretném folytatni a sorozatot, még annak ellenére is, hogy a második rész elvileg gyengébbre sikerült. Szerintem kijelenthetem, hogy az idei évem legpozitívabb csalódása volt ez a könyv. Nem sok kivetnivalót találtam benne azt leszámítva, hogy számomra néha már túl sok leírás volt benne, és olykor-olykor Bella már túlságosan bénácska volt, de ezeket félretéve tényleg élveztem és szerettem. Kiemelkedően tetszett az a megmagyarázhatatlan hangulat, ami körülölelte a könyvet; szinte már magam is Forksban éreztem egy-egy esős napon, és vártam, hogy Edward megjelenjen a mi tornácunkon is... :)

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."
2. "Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném."
3. "Higgy nekem most az egyszer: minden vagy, csak éppen hétköznapi nem!"

Összességében:
Közel tíz év távlatából is emlékszem arra az érzésre, hogy milyen volt először látni a filmeket. Teljesen belebolondultam az első részbe, noha még csak 10-12 éves lehettem, mikor elkapott a Twilight-láz. Volt, hogy egy nap ledaráltam egymás után az összes részt, és el sem mozdultam a tévé elől. Mégis, valahogy ez a varázs az évek során a szememben megkopott, hiszen felnőttebb fejjel látom, hogy mennyi hibát vétettek a filmekben. Ebből az okból kifolyólag nem is akartam olvasni a könyveket, mondván, hogy nincs mit veszítenem... Pedig de! Számos kiemelkedő fantasy sorozat után is imádtam, és habár tényleg nem tökéletes, engem teljesen levett a lábamról.