Emma Robinson: A férjem lánya {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

Újabb rejtélyes Arany pöttyös kötet került be a Könyvmolyképző Kiadó repertoárjába, aminek nem tudtunk ellenállni. Tartsatok öt bloggerünkkel, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott példány A férjem lányából!

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635970537

Oldalszám: 344

Fordító: Gergely-Péch Éva

Eredeti cím: My Husband's Daughter

Megjelenési dátum: 2022. 05. 20.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Egy ​hideg péntek estén kevéssel tíz után csöngetnek Rebecca és a férje, Jack ajtajánál. Egy nő áll odakint, Cara, aki Jack exbarátnőjeként mutatkozik be. És egy reszkető, kék szemű, négyéves kislány kezét szorongatja. Aki az állítása szerint Jack lánya.
Rebeccát sokkolja a felfedezés, hogy a férjének gyermeke született az előtte való utolsó kapcsolatából – még ha erről a férfi maga sem tudott. Ugyanis a szülővé válás terve nem szerepel az életükben. Szeretik a gyerekeket, de ugyancsak szeretik a szabadságukat és azt, hogy zavartalanul tölthetik el együtt az idejüket; azt az életformát, hogy ha akarnak, egy szempillantás alatt azonnal készen állhatnak beutazni a világot.
Carának viszont szüksége van rájuk. Mert Carának van egy borzalmas titka, amit egyelőre senkivel sem oszthat meg. Még a kislányával sem. Egy olyan titok ez, aminek hatalmában áll megváltoztatni mindannyiuk életét.
Egy olyan titok, aminek következtében Rebeccának végül fel kell tennie a kérdést: rá bírja-e venni magát, hogy befogadja a férje gyermekét az otthonába és a szívébe? Szívbe markoló regény szerelemről, barátságról és arról, mit jelent valójában szülőnek lenni. Tökéletes választás Jojo Moyes, Jodi Picoult és Kate Hewitt rajongóinak.

Véleményem a borítóról:
Aranyos kis borító, ami már sejteti, hogy miről is lesz szó a könyvben. Nem szeretem kifejezetten azokat a borítókat, amelyeken modellek vannak, de ezt helyénvalónak érzem, ráadásul a színek is jól passzolnak egymáshoz.

A történetről és a szereplőkről:
Már jó ideje szemeztem ezzel a kötettel, mire eljutottam az előolvasásáig. Húztam-halasztottam az elkezdését, kicsit tartottam attól, hogy nem fog tetszeni (kivételesen nem olvastam utána GoodReads-en), úgyhogy nagyon az utolsó pillanatban embereltem meg magam és álltam neki. Kicsit bánom, hogy így tettem, mert ha korábban olvastam volna, akkor már előbb túlestem volna a szívfájdalmon és az üresség-érzésen, ami a könyv befejezésének köszönhetően alakult ki bennem.

Mielőtt félreértenétek, elmondom, hogy tetszett a könyv. Tetszett, de kifacsart lelkileg. Ha tervezed olvasni, akkor készíts be jó pár zsepit, és ha lehet, ne nyilvános helyen olvasd! Nem túl kellemes egy egyetemi előadóterem kellős közepén hüppögni miatta, tapasztalat.

A fülszöveg elég beszédes, gyakorlatilag leírja a teljes kiindulási helyzetet. Adott egy, a harmincas éveikben lévő házaspár, Jack és Rebecca, akiknek az élete átlagon felüli. Tekintve, hogy nincsenek gyerekeik, így csak magukért tartoznak felelősséggel, és azt csinálhatnak, amihez épp kedvük szottyan és belefér az időbeosztásukba. A pár "feje" Rebecca, aki egy nagyon rendmániás, összeszedett, céltudatos nő, az egész életüket ő szervezi meg és tartja kézben, Jack pedig alkalmazkodik. Ezt az életvitelt és rendet borítja fel Cara, aki azt állítja, hogy a négyéves kislányának az apja Jack. A házaspár teljesen elképed, és ezt nem is róhatjuk fel nekik.

Váltott szemszögből és külső nézőpontból olvashatjuk a történetet. A két szemszöget a két női főszereplő, Rebecca és Cara adják, akik teljesen különböznek egymástól. Ez a stílusukon is meglátszik, különböző hangon szólalnak meg. Rebecca mondhatni maga a tökéletesség, ezzel szemben Cara teljesen szét van csúszva, bár a későbbiekben nyilvánvalóvá válik, hogy miért.

A mellékszereplőkre kitérve Sophie egy tündéri kislány, aki akár igazi gyerek is lehetne, nincs túlkomplikálva a karaktere, hiába játszik kulcsfontosságú szerepet a történetben. Aki viszont engem roppantul idegesített, az Jack volt. Úgy gondolom, hogy nagyobb teret kellett volna kapnia, akár egy saját külsőnézetes szemszög is jót tett volna neki, elvégre az ő lányáról van szó, mégsem igazán tudjuk olvasás során, hogy mi zajlik a fejében. Ráadásul minden logikát mellőznek a tettei (lásd: nem csináltatna apasági tesztet, ha más nem tukmálná rá), a gyerekkel kapcsolatos feladatokat még úgy is Rebeccára hárítja, hogy nem is az ő felelősségének kellene lennie, ennélfogva egyáltalán nem éreztem a kölcsönösséget és a kiegyensúlyozottságot a házaspár életében. Ennek lehet, hogy az volt az oka, hogy az írónő a két nő különbségeit akarta kihangsúlyozni és érzékeltetni, ez pedig háttérbe szorította az egyetlen férfikaraktert. Akárhogy is, ezt nehezményeztem a cselekmény elejétől a végéig.

Egy nagyon fontos gondolat, amelyre mindenképp ki szerettem volna térni, az a gyermektelenség. Rebecca és Jack tudatosan választotta a gyermektelen életet, amiért többnyire csak a fejmosást kapták a környezetükben lévő emberektől. Az ember azt hinné, hogy a mai, felvilágosult és nyitottabb szemléletű világban már nem kell azt hallgatni, hogy egy gyerek a kiteljesedés kulcsa, pedig az a szomorú igazság, hogy még mindig vannak olyan megmondóemberek, akik kvázi ráerőszakolják másokra a nézeteiket ilyen téren. Úgy gondolom, hogy nagyon jó ötlet ezt a témát feszegetni a könyv elején, hátha képes lesz megváltoztatni valaki nézőpontját. Nem kell mindenkinek ész nélkül gyereket vállalnia. Nem vagyunk egyformák, és ennek nem lenne szabad egy kötelességnek lennie. Tisztelem azokat, akik ezt fel merik vállalni, igenis becsülendő, hogy kellő önismerettel rendelkeznek ehhez a döntéshez.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy lélekemelő olvasmány volt! Egyszerre volt szép és utálatos, többször is le kellett tennem, hogy feldolgozzam az eseményeket. Hiába volt kiszámítható a történet alakulása, így is fájt a végkimenetel, de talán pont az ilyen katartikus élmények miatt szeretek olvasni.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Egy nagyon okos ember egyszer azt mondta nekem, hogy úgy kell fogadni az életet, ahogy jön, és akkor kell megbirkózni a dolgokkal, amikor megtörténnek. Ezt valahogy úgy hívta, hogy „úszunk a sodrással”."
2. "De ha szeretünk valakit, az azt jelenti, kitartunk mellette."
3. "– Igen. Jóllehet, a gyerekek figyelemre méltóan ellenállóak. Látszólag simán képesek megbirkózni olyan életeseményekkel, amiktől egy felnőtt darabokra törik, ők meg csak alkalmazkodnak és továbblépnek."

Összességében:
Sokkolni nem sokkolt, de fájni nagyonis fájt ez a történet. Nem tudom, sírtam-e már ennyire egy könyvön nyilvánosan; hiába próbáltam visszatartani a könnyeimet, egyszerűen nem tudtam, pláne a lezárásnál.

Fordulatokban nincs hiány - bár meg kell mondanom, hogy én a legtöbbre számítottam -, de így is tudott kisebb meglepetéseket okozni az írónő. Egyrészről nagyon fájdalmas, másrészről egész pozitív kimenetelű Emma Robinson családregénye, de a befejezésig vezető út nagyon rögös és szomorú.

Volt egy-két dolog a történetvezetésben, amit furcsának tartottam, de a cselekmény és az örökbefogadós-vonal (szívem csücske) miatt ezeket igyekeztem kizárni, még ha megérteni nem is tudtam őket.

Szívesen olvasnék még az írónőtől, megkapó a stílusa és a fordítás is jól sikerült. Még több ilyet! :)

Nyereményjáték:

Mennyire ismered a kiadó könyveinek borítóját? A mostani játékunk alkalmával tesztelheted! Minden állomáson találni fogtok egy Arany pöttyös könyvből kivágott borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy kitaláljátok, melyik könyv borítójának a részletét látjátok az adott állomáson, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

.(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A borítórészlet:

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
05. 16. – Fanni’s Library
05. 19. – Kelly és Lupi olvas
05. 22. – Könyvvilág
05. 25. – Csak olvass!
05. 27. – Könyv és más