Ashley Poston: Hét év távolság {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

A Magnólia Kiadó jelentette meg Ashley Poston: Hét év távolság című regényét, mely egy varázslatos időutazásra visz, megmutatja hogyan találkozhat a múlt és a jelen a szerelem segítségével. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe meg is nyerheted ezt a megható, egyben felemelő történetet a kiadó felajánlásában.

Adatok:

Kiadó: Magnólia Kiadó
ISBN: 9789635982608

Oldalszám: 336

Fordító: Heinisch Mónika

Eredeti cím: The Seven Year Slip

Megjelenési dátum: 2024. 11. 07.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

Megtörténhet, ​hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki.
Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes.
Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben.
Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés.
Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.

Véleményem a borítóról:

Aranyos és különleges ez a borító, ráadásul csodás élfestés is párosul mellé.

A történetről és a szereplőkről:

A tavalyi évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya a Halott romantika volt (>>itt<< olvashatod el róla a teljes véleményemet), amivel Ashley Poston szabályosan berobbant a magyar olvasók köztudatába. Azóta is minden romantikakedvelő barátomnak ajánlom azt a könyvet, és habár nem szokásom nagyon újraolvasni regényeket, mindig elmorfondírozom azon, hogy ideje lenne újra levennem a polcról. Ebből kifolyólag nem is volt kérdés, hogy szeretnék még az írónőtől olvasni; olyannyira nem merültek fel bennem kétségek, hogy még a fülszöveget sem kellett elolvasnom ahhoz, hogy felkerüljön a radaromra a Hét év távolság. 

Narrátorunk Clementine, aki egy könyvkiadó egyik leglelkiismeretesebb és leglelkesebb dolgozója. Élete csúcsán van a karrierjét tekintve, éppen egy nagy előléptetés előtt áll, ehhez képest a magánélete romokban. A szerelem nem akarja megtalálni, egészen magányosnak érzi magát a barátai megnyugtató társasága ellenére is, a szüleivel nem túl szoros a kapcsolata, ráadásként a hőn szeretett, hóbortos nagynénjét, Analeát gyászolja. 

Clementine örökölte Analea lakását, ami ugyan első ránézésre teljesen normálisnak tűnik, de valójában varázslat szövi át a falakat; ez az otthon nem ismeri az idő fogalmát, és kénye-kedve szerint előre vagy éppenséggel hátra ugrik az időben 7 évet - innen is ered a könyv címe. Analeát egyszer már megtréfálta így a lakása, aminek nem lett boldog vége, ezért unokahúgának csak egyetlen egy tanácsot tud adni: ne szeressen itt bele senkibe. Ez egészen addig sikerül is Clementine-nak, amíg a ház be nem mutatja őt Iwannak.

Clementine és Iwan hol egy idősíkban vannak, hol nem; míg Clementine a "jelenkori önmaga", addig Iwannak a 7 évvel korábbi énjét ismeri meg. Nagyon tiszta, tapogatózó barátság, szövetség és szerelem alakul ki közöttük, de a szeszélyes lakásnak köszönhetően sosem tudhatják, éppen mikor látják viszont egymást. Ami a cselekményt bonyolítja, hogy Iwan 7 évvel későbbi énje Clementine jelenében is felbukkan, és a férfi két verziója el sem térhetne jobban egymástól - sajnos nem a legjobb értelemben.

Nagyon szívfacsaró egy regény ez. Azt hiszem, talán így lehet a legjobban prezentálni azt, hogy milyen érzés lehet rossz időben beleszeretni a jó emberbe. Clementine és Iwan szuperül passzolnak egymáshoz, de nyilvánvalóan egyikőjük sem tudja meghajlítani a tér-idő kontinuumot, így abszolúte kiszámíthatatlan, hogy vajon találkoznak-e még valaha, és ha igen, akkor mégis mikor. Eközben Clementine egyre boldogtalanabb, csak a fiatal Iwannal eltöltött pillanatai tartogatnak neki örömet, és szép lassan belesüpped a kilátástalanságba. 

Clementine karakterén keresztül megfigyelhetjük, hogy milyen is igazán gyászolni valakit. Rajta sokáig a tagadást éreztem, mintha nem akarná elfogadni, hogy a nagynénje már nincs többé, ahogy a halálának az okát sem tudta megemészteni - ezt inkább nem boncolgatnám tovább, hiszen spoileres lehet a történetre nézve, de egészen szívszorító esetről van szó.

Úgy érzem, a Hét év távolság tele van mélyenszántó és kifejezetten életigenlő gondolatokkal. Ez a regény nagy hangsúlyt fektet arra, hogy motiválja az olvasóit, hogy ne féljünk a változástól, nem szabad megragadni egy mocsárban, törekedni kell, hogy megtaláljuk a boldogságunkat, és persze az idealista romantikus énem azt is látja Ashley Poston szavai között, hogy az egymáshoz tartozó emberek így vagy úgy, de együtt fognak partra érni. 

Maga a történet kifejezetten tetszett, sőt, lejjeb görgetve láthatjátok is, hogy 4,5 csillagra értékeltem, viszont nagyobb durranásra vártam a Halott romantika után. A szereplőket kedveltem, szurkoltam a hős szerelmespárunknak, de nehezményezem, hogy nem kapott teret a "mágiarendszer" részletesebb kibontakozása. Nem kaptam konkrét választ a lakás működésére, ahogy arra sem, hogy miért pont Iwan került Clementine mellé. Sajnos úgy éreztem, nem lett elég kidolgozott a történet logikai háttere, illetve az elődjéhez képest a Hét év távolság szerintem valamivel unalmasabb is, ezért nem tudom maximális 5 csillagra értékelni a könyvet.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Vagy, amilyen vagy, azt szeretsz, amit akarsz – vágta rá bármiféle gúny nélkül. – Elég önmagadat adnod, az nagyon is szerethető."
   
   
2. "A könyvek megnyugtattak, vigasztaltak. Volt kezdetük, közepük és végük, ha pedig egy rész nem tetszett, továbbugorhattunk a következő fejezetre. Elkerülhettük egy szereplő halálát azzal, hogy egy oldallal előbb abbahagyhattuk, és onnantól fogva örökké élt. A boldog végkifejlet végleges volt, akárcsak a gonoszok büntetése és a jók jutalma."
   
   
3. "Nincs gyász szeretet nélkül, és nincs szeretet gyász nélkül."

Összességében: 4,5☆

Választékos szóhasználat és kiforrott stílus - pipa.

Mágikus realizmus elvarázsolt lakással - pipa.

Idősíkokat átívelő, mégis időtlen szerelem - pipa.

Számos kedves jelenet megspékelve kellő mennyiségű komolysággal - pipa.

Finom ételek és jó könyvek - pipa.

Hogy szerettem-e? Szintén pipa.

Ugyan a Halott romantikához számomra nem ér fel, de az biztos, hogy a Hét év távolság is nagyon különleges helyet foglal el a szívemben. Clementine és Iwan története habár fikció, mégis tökéletesen bemutatja, hogy milyen szívfájdító a jó emberbe beleszeretni, csak rossz időben. 

Nyereményjáték:

A regény meghatározó jellemzője az idősíkok keveredése, mely népszerű téma a filmek között is. Találjátok ki a képek alapján a film illetve sorozat címeket! A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A kép:

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

12.09 Kelly & Lupi olvas
12.11 Olvasónapló
12.13 Fanni’s Library
12.15 Zakkant olvas
12.17 Hagyjatok! Olvasok!
12.19 Utószó
12.21 Csak olvass!