Sziasztok!
K. A. Linde írónőnek márciusban jelent meg elsőként magyarul fantasykönyve, és amint elolvastam a fülszövegét, tudtam, hogy ez kedvemre való történet lehet. Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Next21 Kiadónak!
Kiadó: Next21 Kiadó
ISBN: 9786156821119
ISBN: 9786156821119
Oldalszám: 464
Fordító: Ács Eleonóra
Eredeti cím: The Wren in the Holly Library
Fülszöveg:
Van, ami legjobb, ha csak a képzeletünkben létezik.
Tizenhárom évvel ezelőtt az árnyékból felbukkantak a szörnyek, és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott.
A vérengzés nyomán megszületett a Szörnyegyezmény. Egyfajta fegyverszünet vette kezdetét.
Ma éjjel azonban Kierse, ez a tehetséges, rettenthetetlen tolvaj, meg fogja szegni a megállapodást. Betör a Magyalkönyvtárba… mert nem tudja, hogy egy szörny lakik ott.
A szörny vonzó, egyszerre igéző és rémisztő lény. De rögtön felismeri, ha tehetséggel találkozik. Innentől csak az a kérdés, milyen áron szerzi meg magának Kierse-t.
Kierse veszélyes alkut köt a szörnnyel – ezzel a minden tekintetben páratlan teremtménnyel. Feláldozza a szabadságát. Felajánlja különleges képességeit. Együtt teszik kockára a jövőjüket.
De ez a játszma évszázadokon át tart – és ha Kierse egyszer beszállt, onnantól nincs menekvés…
Akkor is szeretni fogod a sötétséget, ha megtudtad, mit rejt?
Véleményem a borítóról:
Már önmagában is csodaszép ez a borító, de amennyi energiát a kiadó belefektetett a kötet küllemébe, az valami eszméletlen. Keménykötéses és puhafedeles kiadásban is megjelent a könyv, én egy keményborítós példányt kaptam belőle, így csak erről tudok nyilatkozni, de totál beleszerettem ebbe a kiadásba. A könyv elején és végén két eltérő, csodás kép kapott helyet, amelyen Kierse-t, a főhősnőnket láthatjuk, a védőborító alatt pedig úgyszintén ez található. Már tudhatjátok, hogy oda meg vissza vagyok az élfestésekért, ezért külön öröm volt, hogy ilyen extrát kapott a kötet. Alább láthattok több képet is, remélem, ti is annyira ámultok majd rajta, mint én. :)
A történetről és a szereplőkről:
Mikor az egyik legkedvencebb könyvmolyommal, Anikóval agyaltunk az áprilisi közös olvasmányunkon, realizáltuk, hogy mindkettőnk fantáziáját izgatja a Mágia a Magyalkönyvtárban. Eddig csak angol nyelvű közös olvasmányaink voltak, így egy kis újdonságot csempésztünk a lassan másfél éve tartó havi programunkba, és belevetettük magunkat K. A. Linde munkásságába. Köszönjük a recenziós példányokat a kiadónak! :)
Mivel a borítóértékelésnél már olvashattátok az ömlengésemet, vélhetően nem fogtok meglepődni azon a tényen, hogy egy ilyen külső után legalább ennyire minőségi belső tartalmat vártam. Nem igazán olvastam értékeléseket a regény elkezdése előtt, mindent elsőkézből szerettem volna megtapasztalni belőle. Az elvárt grandiózus élmény ugyan elmaradt, mégsem mondanám rossznak a történetet.
Időről időre kevesebb fantasyregényt olvasok, aminek az az oka, hogy alig találok már olyat, ami ne hasonlítana megszólalásig egy másik szerző másik könyvére. Na, ez itt szerencsére nem történt meg, hiszen K. A. Linde egy igazán egyedi világot alkotott meg. Történetünk a posztapokaliptikus-hatású New Yorkban játszódik, amelynek utcáit szörnyek járják; vámpírok szisszenhetnek az emberre bármelyik sarkon, vérfarkasok stírölhetnek a boltokban, druidák követhetnek hazáig és trollok kérhetik el tőled a metrójegy árát. Viccesen hangzik leírva, ám a szereplők számára a legkevésbé sem az. A szörnyek megjelenése óta az emberek háttérbe szorulnak, nélkülöznek, éheznek és minden lehetséges módon kerülik a konfrontálódást ezekkel a lényekkel, ha tehetik - igaz, főhősnőnk, Kierse pont nem egy félénk virágszál.
Érdekes volt látni egy hierarchikus társadalmi felépülést a szörnyek és az emberek között, amit tovább árnyalt, hogy még a szörnyek között is van "feljebb való". Azonban bennem kicsit furcsa szájízt hagyott, hogy a történet szerint a gazdagabb emberek megvásárolták a szörnyek bizalmát, ezáltal viszonylag boldogan élhettek tovább, mintha a gazdagság egyet jelentene a rosszal. Valószínűleg ezt a témát csak én pörgöm túl, mégis említésre méltónak tartottam, mert nagyon kiugró megjegyzésnek éreztem.
A fülszövegben már olvashattátok a cselekmény katalizátorát, így ennek a részleteibe nem is mennék bele. A sikertelen betörése után Kierse megállapodást köt Gravesszel, a Magyalkönyvtár tulajdonosával, aki megígéri, hogy egy titokzatos lándzsa ellopásáért cserébe megvédi Kierse-t és a számára kedves embereket, ha ott marad a férfi házában. Itt vetődött fel bennem, hogy ez egy Szépség és a Szörnyeteg feldolgozás lehet, ez az érzés pedig a regény végéig bennem maradt. Szeretem az ilyesfajta retellingeket, pláne, hogy jelen esetben egy igazán dark és veszélyes fantasyban kapott helyet ez a vonal. A két szereplő között nem egyszerűen alakult ki a bensőséges viszony, állandó volt a feszültség és a bizalmatlanság, ezért éljeneztem minden olyan jelenetnél, mikor kicsivel közelebb kerültek egymáshoz. Szerintem ezt a lassú kapcsolódást kifejezetten jól alakította ki a szerző.
Rendszerint tartok a 400 oldal feletti könyvektől - valamiért ez a bevésődött lélektani határom -, ritkán fogok bele 450 oldalnál nagyobb volumenű könyvekbe. Picit féltem is attól, hogy ennek a könyvnek az esetében is túlnyújtottságot fogok érezni, de legnagyobb meglepetésemre nem esett nehezemre haladni vele. A fejezetek rövidek, a fordítás szerintem jól sikerült, és amit még külön kiemelnék, hogy a szerző úgynevezett Közjátékokat illesztett be a hagyományos fejezetek közé, amelyekben a történet egy mellékvonalát láthatjuk kibontakozni a mellékszereplőkön keresztül. Ezekből nincs túl sok, de érdekes és később lényeges információmorzsákat hintett el bennük az írónő.
Nem tudom, hogy mi hiányzott ebből a könyvből - de az nagyon. Próbálom spoilerek nélkül megfogalmazni, de nekem hiányzott a történetből a lélek, valami esszencia, amit nem tudok megragadni. Többször is felszínesnek éreztem, az egyes szám harmadik személyű narrátort indokolatlannak tartottam, és sokkal jobban passzolt volna a cselekményhez, ha maga Kierse lett volna az elbeszélő. Eltávolodtam így a karakterétől, nem bírtam teljesen átérezni a helyzetét. Noha így is megelevenedett a történet a szemem előtt, mégis végig hiányérzetem volt és ezt nagyon, de nagyon sajnálom, mert elvett az olvasmányélményből. Nem tudom, hogy a szerző többi könyve is hasonló-e, elvégre nincs összehasonlítási alapom, de ha igen, akkor valószínűleg írásstílusa alapján nem feltétlenül olvasnék tőle még. Szerencsére a történet sokat mentett a helyzeten, de a cselekmény során is olyan érzetem volt, mintha túl sokat akart volna belezsúfolni ebbe a könyvbe, és ezért vannak olyan jelentős vonalak, amiket nem dolgozott ki megfelelően. A történelmi hátteret például célszerű lett volna tovább bontogatni.
Összességében: 3,75☆
Amilyen csodaszép ennek a könyvnek a külleme, legalább olyan jó beltartalmat is vártam, amit többé-kevésbé meg is kaptam, de nekem ez sajnos nem elég az 5 csillaghoz. Még több, mélyebb tartalmat szerettem volna, de úgy éreztem, a szerző teljesen másra helyezte a fókuszát, mint amire kellett volna. Tény, hogy egy akciódús dark fantasyt kaptunk egy ténylegesen egyedi világgal - erre nem is tudok panaszkodni. A problémám inkább az írói stílus felé irányul, ami remélhetőleg a folytatásban javulni fog. Szerintem a második résznek adok még egy esélyt, elvégre maga az elképzelés és a cselekmény kedvemre való volt, még ha a szereplőket és az elbeszélést nem is éreztem közel magamhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése