Tavaly a szívembe zártam Hannah Nicole Maehrer debütáló regényét, A Gonosz Asszisztensét, így nem is volt kérdés, hogy folytatni szeretném ezt a csavaros, humoros, mégis mély sorozatot. Köszönöm a recenziós példányt az Anassa Könyveknek! :)
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507457
ISBN: 9786156507457
Oldalszám: 464
Fordító: Kéri Andrea
Eredeti cím: Apprentice to the Villain
Fülszöveg:
AZ ALKALMAZOTTAK FIGYELMÉBE: Az utóbbi időben nyugtalanítóan megugrott a vidámság, a kedélyes viselkedés és az általános optimizmus szintje az irodában. Kérjük, hogy a lehető leghamarabb térjenek vissza a szokásos, baljós rémülethez. – Üdv, a menedzsment
Evie Sage még sosem élvezte ennyire, hogy A Gonosz asszisztense lehet. Ki gondolta volna, hogy egy felháborítóan jóképű (de csitt, ez ront a hírnevén!) gonosz nagyúrnak dolgozni ilyen kielégítő érzés lehet? Persze a gaztevés fárasztó mulatság, a jók erői idegesítően kitartóak és a szóban forgó mogorva főnök… nos… épp házon kívül tartózkodik.
Ám Rennedawn királyságát komoly baj fenyegeti, minden jel a katasztrófa felé mutat. Valami különös történik a birodalom mágiájával, ami sebezhetővé teszi A Gonosz kastélyát az ellenségeikkel, többek közt ősi nemezisével, Benedikt királlyal szemben.
Vagyis, itt az ideje, hogy Evie szembenézzen élete legnagyobb kihívásával: megmentse A Gonosz rejtekhelyét, minden aljas ügyletét és talán (feltéve, hogy senki nem fog gyanút) az egész királyságot. Csak semmi pánik, Evie.
Ehhez persze nem árt elsajátítani pár új képességet. Mint amilyen az árulás. Tőrforgatás. Szövetkezés az ellenséggel. Ráadásul ezek mind olyan… kéjesen szórakoztatóak.
Mi történhet, ha A Gonosz asszisztense hirtelen készen áll arra, hogy A Gonosz tanítványa legyen?
Véleményem a borítóról:
Annyira kreatív és részletgazdag lett ez a borító is, hogy nem tudom nem szeretni. Illik a sorozat első részéhez, számos elrejtett motívumot tartalmaz, ezekre pedig a kiadó is nagy gondot fordított. Többek között ilyenek a borító felső részében található könyvek, amelyeknek még a címeit is magyarul olvashatjuk, de szerintem a pókhálóba beleszőtt szöveg is hihetetlenül ötletes. :)
A történetről és a szereplőkről:
Nem sok jó regény akadt a kezembe az elmúlt hetekben, ami már csak azért is demotivált, mert nincs túl sok időm olvasni, és amikor végre leültem egy kicsit kikapcsolódni, akkor is csak szenvedősen haladtam velük. Bíztam abban, hogy Hannah Nicole Maehrer ki tud húzni ebből a mély gödörből, és szerencsére a megérzéseim nem csaltak: faltam A Gonosz Tanítványát, jókat kacagtam rajta, de néha el is érzékenyültem. Köszönöm ezt az egyedülálló élményt az Anassa Könyveknek! :)
Nagyítóval kell keresni manapság az olyan fantasy-történeteket, amelyek egyszerre eredetiek, ötletesek, viccesek és mégis mély tartalommal rendelkeznek - na, A Gonosz Tanítványa pont ilyen. Ahhoz képest, hogy ez a szerző második megjelent regénye, szerintem maradandóbbat alkot, mint sok, nála jóval tapasztaltabb író. A stílusa jellegzetes, könnyed és jobb szó híján nem tudok mást mondani, mint hogy intelligens; zseni módjára játszadozik a szavakkal, szellemes kommentárokat és párbeszédeket alkotott meg, de persze ez a hibátlan magyarra fordítás nélkül nem jönne át, ezért Kéri Andreát is csak dicsérni tudom.
A történet remekül egyensúlyoz a romantika, a fantasy és a dráma elemei között. Egy pillanatig sem éreztem, hogy bármi felesleges lenne – minden apró részlet a helyén van. A világépítés kreatív, mégis ismerős; egy olyan birodalom bontakozik ki előttünk, amelyben a mágia, az intrika és a titkok mellett az emberi érzések is dominálnak. Az olvasó egyaránt izgulhat az akciójelenetek miatt, miközben lassan-lassan beleszeret a karakterekbe – különösen a főszereplő párosba, Evie-be és Trystanba, akiknek kapcsolata finoman, de folyamatosan mélyül a történet során. Őszintén nem bántam volna, ha egy icipicivel több romantikát kapunk, de így is minden tökéletes volt.
A szerző tehetsége abban is megmutatkozik, hogy úgy tud könnyed hangvételű, humoros regényt írni, hogy közben nem válik súlytalanná. A Gonosz Tanítványa nemcsak szórakoztat, hanem elgondolkodtat is – a hatalomról, a szerepeinkről, az önazonosságról. Evie útja az önmegvalósítás felé példaértékű, és inspiráló minden olyan olvasó számára, aki valaha is úgy érezte, hogy alábecsülik vagy nem veszik komolyan. A könyv lezárása pedig... nos, spoiler nélkül csak annyit mondhatok: mesteri. Ritkán fordul elő velem, hogy azonnal újra akarom olvasni az egész könyvet, de most ez történt. Sőt, már alig várom a folytatást is, mert teljesen beszippantott ez a világ, és nem akarom elengedni a bolondos szereplőivel együtt.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Evie félt, de már tudta: a félelem általában azt jelentette, hogy valami új, valami sorsfordító, valami gyaníthatóan jó küszöbén áll az ember. Soha többé nem riad vissza a félelemtől."
- "Egyetlen szöveg sem mondja ki, akár istenek alkották, akár nem, hogy nem lehetünk többek egyetlen dolognál. Beléd már oly régóta sulykolják, hogy pusztításra teremtettél, de azt semmi sem mondja, hogy nem lehetsz több ennél. Képes lehetsz rosszra és jóra is. A rosszak is cselekedhetnek jót. Semmi sincs kőbe vésve, és ha ez segít, én melletted állok, akárhogy döntesz is."
- "– A család olykor nem olyasmi, amibe beleszületünk, hanem egy döntés. Néha – mosolyodott el Evie – azok az emberek választanak maguknak, akik a világon a legjobban szeretnek."
Összességében: 5☆
A Gonosz Tanítványa az utóbbi évek egyik legüdébb és legszerethetőbb romantasy regénye, ami bőven túlmutat a műfaji kereteken. Hannah Nicole Maehrer egyértelműen rendkívül tehetséges író, akinek a stílusa, humora és karakterábrázolása kiemeli őt a kortárs szerzők közül. Számomra ez a könyv abszolút 5 csillagos élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad – nemcsak a polcomon, hanem a szívemben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése