Az Anassa Könyvek repertoárja újabb friss megjelenéssel bővült, ami nem más, mint A romlás háza. Hálásan köszönöm a kiadónak a recenziós példányt! :)
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507747
ISBN: 9786156507747
Oldalszám: 304
Fordító: Bosnyák Edit
Eredeti cím: House of Blight
Fülszöveg:
Ha elrejti a mágiáját mások elől, megőrizheti az életét.
Ha elkezdi használni, talán megmentheti vele a világot.
Edira Brillwyn fonáljavító: ritka, életmentő hatalom birtokosa, aki szempillantás alatt képes betegségeket elmulasztani és sebeket begyógyítani. Csakhogy a mágiájának ára van, minden egyes használattal elveszít valamennyi időt a saját életéből. Edira rejtegeti ezt a képességét mások elől: szeretett nagynénje, Rowena, aki maga is fonáljavító volt, tanította meg rá, ugyanis vannak, akik bármit megtennének azért, hogy kihasználják.
Orin Fernglove halhatatlan – egy Ever –, és a hatalmas Fernglove-ház feje. A Fernglove-ok birtokolják a közeli bányákat, ráadásul mágiájukkal képesek elmozdítani a csillagokat is, így nem ismerik a visszautasítást. Amikor Edira testvérei megfertőződnek a Métellyel, a gyógyíthatatlan betegséggel, amely tizedeli a várost, Orin meglepő ajánlattal áll elő. Ha Edira beköltözik a Fernglove-birtokra, hogy segítsen a járvány elleni gyógymód kutatásában, ő addig lelassítja testvérei betegségének előrehaladását, amennyire csak lehet.
A Fernglove család többi tagja azonban korántsem olyan biztos Edira képességeiben, és talán veszélyesebbek is, mint maga a terjedő kór. Miközben Edira és Orin az idővel versenyt futva küzdenek testvérei életéért, a család kifogástalan felszíne repedezni kezd. A romló falak mögül pedig előbukkan a valódi ok, amiért Edirát a birtokra hívták… azzal a sötét erővel együtt, amely egyetlen mozdulattal porig rombolhatja a Fernglove-házat.
Véleményem a borítóról:
Különleges és szemet gyönyörködtető ez a borító, nagyon tetszenek a színei. Azt kicsit sajnálom, hogy nem jelent meg több motívum a könyvből, de így is odáig vagyok érte. :)
A történetről és a szereplőkről:
Szerintem senki sem fog meglepődni azon, ha azt mondom, hogy először a borítóba szerettem bele, aztán a fülszövegbe, ráadásul az Anassa Könyvek kiadványai nagyon kedvesek a szívemnek, így tudtam, hogy A romlás házát is magaménak szeretném tudni. Nagyon köszönöm a kiadónak a recenziós példányt! :)
Szerintem a fülszöveg elég árulkodó, ráadásul az alapszituáció már ismerős is lehet más történetekből - egy lány, aki meg akarja menteni a családját, és egy "szörnyeteg", aki a főhősnő erejéért cserébe megoldást kínál a lány problémáira. Ugyan elég elcsépeltnek hangozhat ez a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolódás, úgy érzem, még így is volt újdonságérzete, szerettem ezt a kiindulópontot.
Edira gyógyító ereje nagyon különleges - ehhez foghatóhoz még nem találkoztam könyvekben -; ha valakit meggyógyít, az ő élete rövidül meg, és ötlete sincs arról, hogy az adott gyógyítás mennyi időt vesz el tőle. Tetszett ez az ötlet, elvégre ez egy plusz feszültséget adott a történethez, pláne, amikor nagyobb volumenű gyógyításra került sor. Mivel fonáljavítókból nincs túl sok a birodalomban (és aki van, az is megpróbál a legjobb tudása szerint elrejtőzni az everek elől), főhősnőnk egy igazán különleges lány, akire a Fernglove-család kiveti a hálóját. Közülük is inkább a ház feje, Orin az, aki Edirához közel kerül annak ellenére, hogy a főszereplőnk a család minden tagját megveti és elítéli - legalábbis eleinte.
Itt jön el az a pont, ami felett nem tudtam szemet hunyni: Edira egyszerűen nem volt autentikus. A cselekmény maga nem ölelt fel egy túlzottan hosszú időszakot, ráadásul a mély megvetése ellenére már az ismertségük első pár napjában közel engedi magához Orint - az én ízlésemhez képest túl közel. Egyszerűen nem koherens az, hogy hosszú évek utálatát pár nap kedvesség szinte teljesen eltörli olyannyira, hogy egymás megérintése már-már természetessé és vágyottá válik. Lehet, hogy én gondolok bele ebbe túl sokat - sőt, valószínű -, de engem ez nem győzött meg. Ahhoz képest, hogy milyen badass karakternek lett beállítva a lány, ezzel a romantikus szállal nekem inkább naivnak tűnt, semmint egy belevaló, "majd-én-jól-megmondom"-csajnak. Kíváncsi vagyok, hogy a második részben hogy alakul a jellemfejlődése, remélem, hogy nem marad ezen a félig megvezethető tini - félig kemény nő szinten.
A könyv terjedelméhez képest egy elég csavaros és furfangos történet bontakozik ki előttünk. Számos titok és megoldandó rejtély üti fel a fejét a lapok közt, amelyek arra utalnak, hogy talán a Fernglove-ok sem olyan fenségesek és hibátlanok, mint ahogy azt gondolnánk. Izgalmas volt Edirával utána járni a dolgoknak, ahogy az is különösen tetszett, hogy ezeknek az emberfeletti erővel megáldott lényeknek is van halandó énje, ami ugyanolyan sérülékeny tud lenni, mint amilyenek az emberek is.
A regény eleje és vége kiváltképp tetszett, sodort magával a cselekmény, de valahogy a közepénél lankadt a lelkesedésem; egyes dolgok túlságosan ki voltak fejtve, míg mások - például az everek mágiarendszere, vagy az előző fonáljavítók felfedezései - szerintem nagyobb figyelmet érdemeltek volna. Szerintem jó ötlet lett volna picit bővíteni a kötet terjedelmén és mélyebbre menni a világépítésben, de ugyanezt el tudom mondani a karakterek között kibontakozó érzelmi szálakról is. Ettől függetlenül kíváncsian várom a folytatást, mert az ötlet egyedi, a lezárás pedig nagy meglepetés volt, én legalábbis nem számítottam ilyen végkimenetelre.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– Ezek szerint minden út hozzád vezet – állapította meg végül.A Halál elmosolyodott.– Igen.– Értem. Akkor holnap visszajövök.Azzal a nő sarkon fordult, elindult visszafelé azon az úton, amelyiken megérkezett, és magára hagyta a döbbent Halált."
- "– Megszállottan ragaszkodunk a halhatatlanságunkhoz, és valójában ez betegít meg minket. – Vett egy mély lélegzetet. – Egyikünk sem él igazán."
- "– Gyönyörű vagy, Rorik.– Igazat mondtál, vagy hazudtál?– Melyik a veszélyesebb?"
Összességében: 4☆
Nem volt zökkenőmentes a viszonyom ezzel a könyvvel; az elejét és a végét szerettem, ugyanakkor a közepe felé úgy éreztem, hogy valami nem az igazi. Ne értsetek félre, az írónő által kitalált világ a legkevésbé sem unalmas, sőt, több száz elolvasott fantasy könyvvel a hátam mögött is tudott újat mutatni, aminek kifejezetten örültem, mégis azt gondolom, hogy ki lehetett volna ebből hozni többet is. Mindenesetre egy ilyen ígéretes zárófejezet után nem érkezhet elég gyorsan a folytatás, mindenképp adok egy esélyt a második résznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése