Márciusban már a második újdonsághoz volt szerencsém az Anassa Könyvek kínálatából; most az egyik komfortsorozatomhoz, A Gonosz Asszisztenséhez térhettem vissza közel egy év után. Nagyon köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507808
ISBN: 9786156507808
Oldalszám: 512
Fordító: Kéri Andrea
Eredeti cím: Accomplice to the Villain
Fülszöveg:
JUTALOM JÁR ÉRTE: A Gonosz tanítványa kerestetik árulás (minimális), mágikus vagyoni kár okozása (állítólagos) és egy fegyverként használt sütemény (így történt) vádjával. Gyakran látható egy morcos béka (koronás, ítélkező) társaságában. Az „Evie” vagy a „Hagyd abba!” megszólításokra reagál.
Evie Sage sosem gondolta volna, hogy a királyság legfélelmetesebb gonosztevőjének jobbkeze lesz. Az egyik pillanatban még egy „könnyű kis papírmunkát és alkalmi lefejezéseket” ígérő beosztotti pozícióra jelentkezett, a következőben pedig már térdig gázolt a zűrzavarban, gyilkossági tervekben és egy határozottan nem helyénvaló vonzalomban jóképű főnöke iránt.
Most, hogy beteljesülni látszik egy mágikus jóslat, bérgyilkosok tűnnek fel a kastély társalgójában, és gyanúsan sok koronás béka rója az irodafolyosókat, Evie-nek valahogy túl kell élnie a mindennapokat anélkül, hogy lángba borítaná a királyságot, vagy teljesen elveszítené a méltóságát, ami már csak egy nagyon cinikus cérnaszálon lóg.
A gonoszkodás nem volt része Evie középtávú tervének. De hát… az sem, hogy teljesen belezúg A Gonoszba.
Véleményem a borítóról:
Innen is üdvözletem küldöm az alkotónak, újfent sikerült egy nagyon passzoló, elbűvölő és kifejező borítót alkotnia, ami illik az előző kötetekhez. Nem bántam volna egy kicsivel másabb színvilágot, mert így eléggé hajaz az első részre, de az apró grafikák és feliratok miatt nem panaszkodom.
A történetről és a szereplőkről:
Két éve nagy meglepetést okozott A Gonosz Asszisztense, az elégedettségemet pedig csak növelte A Gonosz Tanítványa, így gondolom, senki sem lepődik meg azon, hogy mindent félredobtam, csak hogy elkezdhessem A Gonosz Bűntársát. Igazi komfortot nyújt számomra ez a sorozat, így nagy reményekkel vágtam bele ebbe a kaotikus kalandba Evie, Trystan és a többiek társaságában, és szerencsére most sem csalódtam. Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!
Nagyon jólesett visszatérni Rennedawn varázslatos világába, ahol a csipetcsapatunk épp a mágia megőrzésén és Benedikt király uralmának megtörésén dolgozik. Cselekményt tekintve csak úgy zajlottak az események, újabb tájakat és mellékszereplőket ismerhettem meg, mindeközben az eddigi karakterek pedig még jobban a szívemhez nőttek. Ugyan sokan azt gondolják, hogy a fantasy zsáner csupán különböző mágikus lényekből és világokból áll, de ennél a sorozatnál különösen jellemző az, hogy a valódi érzelmek és az emberség is megjelenik, ezáltal pedig akarva-akaratlanul közelebb kerülünk azokhoz, akiknek a nézőpontját olvashatjuk, legyen szó Evie-ről, Trystanről, Gideonról vagy akár Kingsley-ről.
Szerintem kijelenthetem, hogy Kingsley az egyik legkedveltebb szereplő a sorozatban, így aztán külön élmény volt a gondolataiba látni, de pont ezért volt rendkívül szomorú az ő vonala. A csapat ugyanis egy újabb problémával szembesült: Kingsley már egyre kevésbé ember, és annál inkább... béka. Az átok, amivel fiatalabb korában sújtották, elhatalmasodott rajta, így Rennedawn megmentése mellett Alexander mihamarabbi visszaváltoztatása is esedékessé vált, csakhogy ez az út is veszélyes, és nem csapdáktól mentes.
Amiben a szerző szerintem nagyon erős, az a humor és a különböző kapcsolati dinamikák megalkotása. A humort szerintem nem kell magyarázni, hiszen bármelyik könyvét is olvasom, mindegyik megmosolyogtat, viszont a szereplői közti viszonyok tényleg páratlanok. Legyen szó barátokról, családtagokról vagy szerelmekről, nagyon is ki tudja fejteni a nehéz, olykor már fájdalmas pontokat, aminek köszönhetően könnyen együttérzést csikart ki belőlem szinte mindenki iránt. Több pár is kialakulóban van végre, aminek én személy szerint nagyon örülök, hiszen mindegyik szereplő megérdemli a maga boldogságát. Bízom benne, hogy a következő részben Trystan és Evie több lopott pillanatot kap majd, elvégre ők a legfőbb kedvenceim.
Nehéz megfogalmaznom, hogy mit is érzek pontosan. Egyfelől úgy gondolom, hogy pont ott kell lennünk a történetben, ahol vagyunk, mégis nagyobb haladásra, vagy talán eredményre számítottam. A lezárás ezen a pici belső negatív hangomon sokat dobott, elvégre ott aztán mindenféle titokra fény derül, de jobban örültem volna, ha ezek a dolgok nem egy helyre összpontosulnak a történetvezetésben. Persze, az vitathatatlan, hogy ennek köszönhetően különösen feszült volt a helyzet, ami pluszban az olvasásra sarkallt, így igazából ez nem is kifejezetten panasz a részemről, csupán egy kis lábjegyzet, ami mellett nem tudtam elmenni szó nélkül.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Egy romlott világot is képes lennél helyrehozni egyetlen mosolyoddal."
- "– A gaztevés második szabálya: védd meg azt, amit a legjobban szeretsz. Bármi áron."
- "– Két lábon járó veszedelem vagy – morogta a férfi.
Evie szerényen elmosolyodott, és bájosan pukedlizett.
– Milyen kedves, hogy észrevetted."
Összességében: 5☆
Még sosem dobtam félre megkezdett olvasmányt csupán azért, mert új könyv érkezett hozzám, de ezen most kénytelen voltam változtatni; annnnnyira vártam már A Gonosz Bűntársát, hogy nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy végre-végre folytathatom Trystan, Evie és a bohókás társaik kalandját.
Amennyire izgatott voltam a megjelenés miatt, annyira tartottam is attól, hogy a harmadik részre elkezd laposodni a történet - elvégre nem egy ilyen sorozatot láthattunk már -, szerencsére azonban jelen esetben nem ez a helyzet. Ugyanolyan humorral, évődéssel és családiassággal találkozhattam Rennedawn varázslatos világában, azonban a káosz a tetőfokára hágott. Kíváncsi vagyok, hova fogunk kilyukadni ezek után, mert ha nem happy end vár minden egyes kedvenc szereplőmre a hosszú, és olykor szomorú útjuk befejezéseként, borzasztó mérges leszek. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése