Holly Black: A kegyetlen herceg

Sziasztok!

A mostani értékelésemben a Könyvmolyképző Kiadó egyik legfrissebb könyvéről olvashattok. Ha egy tündéres, fordulatos olvasmányra vágytok megspékelve egy pár olyan jelenettel, amitől padlót fogtok, akkor A kegyetlen herceg lesz a ti történetetek!

Fülszöveg:

"Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.

Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.

Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia."

Pár szó a borítóról:

Első pillantásra kicsit hajazott a Tüskék és rózsák udvara című könyv borítójára, gondolom, az ágak miatt. Ettől függetlenül egy egyszerű, letisztult képről van szó, a korona pedig pont elég díszítésnek. Amikor megláttam az angol kiadást, nagyon megtetszett, mert az egyszerűsége ellenére mégis vonzza az ember tekintetét. 

A történetről és a szereplőkről:

Ez volt az első könyvem az írónőtől, de úgy érzem, nem az utolsó. Igaz, a külső nem minden, hiszen a tartalom a lényeg, de muszáj megemlítenem, hogy mennyire végtelenül igényesen és részletesen van megrajzolva a könyv elején lévő térkép, ahol nyomon követhetjük, hogy főhőseink éppen merre tekeregnek. Ha őszinte akarok lenni, kicsit csalódtam a szerelmi szálban, ugyanis egy igazán romantikus, mégis eseménydús történetet vártam, viszont inkább az utóbbiból kaptam többet, de nincs is ezzel semmi baj. A karakterek nagy része igazán kidolgozott, és az ember egy pillanatig sem tud unatkozni Jude mellett, a hölgyemény mindig talál valami elfoglaltságot magának, és persze az olvasónak is. Plusz dolog, ami tetszett, hogy ebben a könyvben sem kedvesek és ártatlanok a tündérek, sokkal inkább kegyetlenek akárcsak Cardan herceg.
Ahogy a fülszövegből is kiderül, a főhősnő, Jude végignézi két testvérével, ahogy lemészárolják a szüleiket, majd a kegyetlen gyilkos (Madoc) magával viszi a három lányt Tündérföldére. Ezzel kezdődik a könyv, és ez annyira megpecsételi a nővérek sorsát, hogy a könyvön végigkísér minket ez a tragédia, mivel valahogy mindig szóba kerül, előjön. Egyébként egyáltalán nem zavaró tényező, sőt, merőben segít megérteni, hogy mi játszódik le Jude fejében - legalábbis az esetek többségében.
A történet előrehaladtával számos új szereplő bukkan fel, Jude pedig egyre nagyobb kalamajkába sodorja magát, így hát nem tehettem mást, mint hátradőltem, olvastam és olvastam, hogy kiderüljön, mégis hogyan fog kikecmeregni a sok problémás helyzetből. Ezáltal a könyv sosem volt unalmas, nem futottunk le felesleges köröket, nem kellett töltelékrészeken átrágnom magam, habár néha már engedtem volna pihenni Jude-ot. A túlérzékeny szívem nem igazán bírja, ha a főszereplőt minden pillanatban bántják. 
A szereplők közül igencsak kevés áll közel a szívemhez. Jude tettei és döntései párszor érthetetlenek voltak, ezért nem tudtam teljes mértékben megszeretni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kedvelem, mert hazudnék, ha letagadnám, hogy szimpatikus, de nem vagyok vele maximálisan megelégedve. Az ikertestvére, Taryn engem nagyon taszít, örülök, hogy inkább Vivi, a legidősebb nővér kapott nagyobb szerepet. Cardan herceget és a bandáját ki nem állhattam a könyv elején, viszont jó volt megtudni, hogy mégis miért voltak az esetek többségében olyan undokok - még egymással is. Szerencsére hercegünk összeszedte magát a könyv végére, és így már egészen elviselhető szereplő volt, kíváncsi vagyok, milyen lesz később. Az Árnyudvar tagjai egytől egyig lenyűgöztek, mivel még a legrosszabb pillanatokban is jobb kedvre tudták deríteni Jude-ot, ezáltal engem is.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– A vágy különös dolog. Amint kielégítjük, más formát ölt. Ha megkapjuk az aranyfonalat, hirtelen aranytűt is akarunk."
2. "Az egyetlen értékünk az életünk, ezt az egy érmét kaptuk. És arra költjük, amire akarjuk."
3. "Meghoztam egy döntést, és most együtt kell élnem azzal, amit tettem."

Összességében:

Ha a fantasy vonalat nézem, elégedett vagyok, viszont ettől kicsivel több romantikát vártam, habár ez már csak az én rigolyám. A szereplők közül jól meg kell gondolnia az embernek, hogy kit szeret meg, és kit titulál ellenségnek, mert igazán nagy meglepetéseket okozhatnak páran. A cselekmény nem vontatott, jól kidolgozott, a világ pedig csodálatos! Végtelenül részletesek a leírások, szinte már láttam a szemem előtt lebegni a ruhákat, helyszíneket, és persze az ételeket. Alig várom, hogy olvashassam Jude új kalandjait Tündérföldén, és találkozzak az Árnyudvarral, valamint Cardan herceggel.

Remélem, kedvet kaptatok a könyvhöz, mindenképp írjátok meg a véleményeteket vagy itt, vagy Instagramon! :)

Fanni