Sziasztok, molyok!
Az idei évem egyik legvártabb könyve, a Maradj velem október 17-én jelent meg, ami Leiner Laura egyik legújabb remekműve, és egyben az Iskolák versenye trilógiának a második része. Az Ég veled nálam abszolút befutó volt, ezért ahogy lehetett, egyből előrendeltem a folytatást, amit szinte azonnal elkezdtem olvasni, amint megkaptam. (Itt megtaláljátok az értékelésemet a trilógia első részéről.)
Fülszöveg:
"Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli?"
Ahogy észrevettem, Laura szereti egységessé tenni a borítóit, és ez nincs is másképp az Iskolák versenye trilógiával sem. Megmaradt az Ég veled hangulata, úgyhogy nagyon összeillenek, csodaszép látványt nyújt a polcomon. A Maradj velem-nek annyi különlegessége van, hogy a könyvgerincen lévő homokóra már a felénél jár, ezzel is érzékeltetve, hogy a verseny közepénél járunk.
A történetről és a szereplőkről:
Laura könyvei nem ismeretlenek számomra, hiszen hellyel-közzel már mindegyik sorozatát olvastam. A Bexi befejezése után nem gondoltam volna, hogy lesz, ami még azt is überelni fogja, viszont az Ég veled által egy teljes mértékben más vonalat ismertem meg. Természetesen a Maradj velem is bőségesen tartalmazott viccesebbnél viccesebb pillanatokat, de bevallom, volt olyan is, hogy a könnyeimmel küszködtem.
Történetünk főszereplőit, a nyertes-Szirtes csapatot az első könyv végén egy nagy veszekedés közepette hagytuk, és az események ugyanitt folytatódnak. Naponta újabb és újabb csapat esik ki, ezért Hannáéknak hamar rá kellett jönniük a megoldásra, ami nem más, mint a kibékülés. Zsombi ennek ellenére továbbra is gyerekesen viselkedett, aztán persze kiderült, hogy mégis kinek lett igaza (segítek: Hannának). Ezáltal a piros csapat sokkal összetartóbb lett, és végre nem azt éreztem olvasás közben, hogy semmi nem tartja össze a fiatalokat. Közös céljuk lett, ami nem más, mint a győzelem, ez pedig összekovácsolta őket, és erősebbek, mint valaha.
Eközben számos barátság született, immár a sötétzöldek csapata is csatlakozott a pirosakból és feketékből álló társasághoz. Mondanom sem kell, ahol barátság van, ott előbb-utóbb rendeltetésszerűen szerelem is lesz. Kornél és Hanna kapcsolata már az első részben elkezdődött, most pedig ténylegesen kibontakozott. Viszont Laura könyvei mindig is drámában gazdagok voltak, így hát nem is csodálkozhatunk, hogy kaptunk egy rossz fiút Máté személyében, ahogy azt már az első részben is sejthettük.
Hanna és az apukája teljesen összeomlott a lány édesanyjának halálakor, úgyhogy pont jókor jött ez a verseny, ami kizökkentette az Újvári családot a monoton, szomorú hétköznapokból. Mindenki máshogy, különböző tempóban dolgozza fel a gyászt, viszont Hanna egyszerűen leragadt, nem találta meg a jót semmiben, egészen mostanáig. Az édesapjával és a nagymamájával ugyanez volt a helyzet, de a nagyi által sokat emlegetett "viadal" jobb kedvre derítette az egész családot. Ebben segített az a bizonyos kajakos fiú, Kornél, aki mindig ott volt Hannának, meghallgatta őt, és nem próbálta meg a sablonos szöveggel nyugtatgatni a lányt. Szerintem ez egy nagyon pozitív dolog, mert az ember nem azt várja el egy ilyen helyzetben, hogy üres, semmitmondó "minden rendben lesz" mondatokat vágjanak a fejéhez. Semmi sem lesz már ugyanolyan, Hanna nem fogja visszakapni az édesanyját, de Kornél és a piros csapat segítségével könnyebben át tud lendülni a holtponton. Lóri megint hozta a formáját, a végtelenül vicces és aranyos fiú mindig fel tudta dobni a csapattagjait. Bernadettet egyre jobban kedvelem, ahogy Zsombit is, ugyanis a kilencedikes fiúnak sikerült felnyitni a szemét, ezáltal minden figyelmét a saját csapatára fordítja.
Laura könyvei nem ismeretlenek számomra, hiszen hellyel-közzel már mindegyik sorozatát olvastam. A Bexi befejezése után nem gondoltam volna, hogy lesz, ami még azt is überelni fogja, viszont az Ég veled által egy teljes mértékben más vonalat ismertem meg. Természetesen a Maradj velem is bőségesen tartalmazott viccesebbnél viccesebb pillanatokat, de bevallom, volt olyan is, hogy a könnyeimmel küszködtem.
Történetünk főszereplőit, a nyertes-Szirtes csapatot az első könyv végén egy nagy veszekedés közepette hagytuk, és az események ugyanitt folytatódnak. Naponta újabb és újabb csapat esik ki, ezért Hannáéknak hamar rá kellett jönniük a megoldásra, ami nem más, mint a kibékülés. Zsombi ennek ellenére továbbra is gyerekesen viselkedett, aztán persze kiderült, hogy mégis kinek lett igaza (segítek: Hannának). Ezáltal a piros csapat sokkal összetartóbb lett, és végre nem azt éreztem olvasás közben, hogy semmi nem tartja össze a fiatalokat. Közös céljuk lett, ami nem más, mint a győzelem, ez pedig összekovácsolta őket, és erősebbek, mint valaha.
Eközben számos barátság született, immár a sötétzöldek csapata is csatlakozott a pirosakból és feketékből álló társasághoz. Mondanom sem kell, ahol barátság van, ott előbb-utóbb rendeltetésszerűen szerelem is lesz. Kornél és Hanna kapcsolata már az első részben elkezdődött, most pedig ténylegesen kibontakozott. Viszont Laura könyvei mindig is drámában gazdagok voltak, így hát nem is csodálkozhatunk, hogy kaptunk egy rossz fiút Máté személyében, ahogy azt már az első részben is sejthettük.
Hanna és az apukája teljesen összeomlott a lány édesanyjának halálakor, úgyhogy pont jókor jött ez a verseny, ami kizökkentette az Újvári családot a monoton, szomorú hétköznapokból. Mindenki máshogy, különböző tempóban dolgozza fel a gyászt, viszont Hanna egyszerűen leragadt, nem találta meg a jót semmiben, egészen mostanáig. Az édesapjával és a nagymamájával ugyanez volt a helyzet, de a nagyi által sokat emlegetett "viadal" jobb kedvre derítette az egész családot. Ebben segített az a bizonyos kajakos fiú, Kornél, aki mindig ott volt Hannának, meghallgatta őt, és nem próbálta meg a sablonos szöveggel nyugtatgatni a lányt. Szerintem ez egy nagyon pozitív dolog, mert az ember nem azt várja el egy ilyen helyzetben, hogy üres, semmitmondó "minden rendben lesz" mondatokat vágjanak a fejéhez. Semmi sem lesz már ugyanolyan, Hanna nem fogja visszakapni az édesanyját, de Kornél és a piros csapat segítségével könnyebben át tud lendülni a holtponton. Lóri megint hozta a formáját, a végtelenül vicces és aranyos fiú mindig fel tudta dobni a csapattagjait. Bernadettet egyre jobban kedvelem, ahogy Zsombit is, ugyanis a kilencedikes fiúnak sikerült felnyitni a szemét, ezáltal minden figyelmét a saját csapatára fordítja.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– (…) De jó hinni benne – vonta meg a vállát. – Valamiben kell – tette hozzá."
- "Régen azért nem ment az alvás, mert szar volt a valóságra ébredni. Most pedig hirtelen volt miért várnom a reggelt."
- "Hozd be a lemaradásodat, éld meg az élményeket és a kudarcokat, éld meg a pillanatokat, a jót és a rosszat is. Próbálj ki új dolgokat, legyél nyitottabb, szakadj ki a komfortzónádból, és élj egy kicsit végre!"
Összességében:
Újfent egy végtelenül szórakoztató, mégis komoly témákat érintő könyvet kaptunk Laurától, nem hiába mondják, hogy az írónő kezd felnőni az olvasóival. Ez már nem egy Szent Johanna Gimi vagy egy Bábel, itt az embereknek nagyobb baja is van, mint egy szimpla lehetetlennek tűnő szerelem, ami aztán valahogy ránk talál. Nem, itt az embereknek démonaik vannak, amikkel nap, mint nap meg kell küzdeniük a továbblépés érdekében. A kérdés az, hogy ki, és hogyan tud felülkerekedni a démonain.
Mondanom sem kell, alig várom a folytatást, de remélem, a befejezőrészre nem kell egy évet várni. Ilyen fordulattal nem hagyhat kétségek között az írónő, Hannáéknak muszáj nyernie!
Fanni
És most következhet újabb fél év várakozás:(♡
VálaszTörlésVagy még több... A Maradj velem-re is egy évet kellett várni. :(
TörlésAh, igen:( Bár most a Remek új megjelenése miatt volt ilyen sok idő, szóval hátha a 3.részre nem kell ennyit várni:3
TörlésReménykedjünk benne. :/
TörlésSzia , nem tudod esetleg honnan lehet letölteni ?
VálaszTörlésSzia!
TörlésNem igazán támogatom a kalózkodást (pláne magyar szerzők esetében), ezért ne haragudj, de nem tudok ebben segíteni.