Sziasztok!
Meg is hoztam az első értékelésemet a legutóbbi olvasmányomról, ami nem más, mint A kalózkirály lánya című könyv. Remélem, megjön a kedvetek az elolvasásához, ugyanis egy tartalmas, kalandos történetről van szó, kár lenne kihagyni. ;)
Fülszöveg:
"Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.
A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába."
Pár szó a borítóról:
Ahogy szembesültem a borítóval, nagyon megörültem, ugyanis egy rajzot láthatunk a főhősnőnkről. A véres pergamen jól tükrözi a történet hangulatát, hiszen - ahogy a fülszöveg is megemlíti - egy ősi térkép meglelése Alosa feladata. Engem már itt megnyert magának a könyv, és a korai lelkesedésem a történet olvasásával sem hagyott alább. :)
A történetről és a szereplőkről:
Az első pillanatban beszippantott magába a könyv. Valójában még egy kalózos könyvhöz sem volt még szerencsém, úgyhogy félve álltam neki, de aggodalomra semmi ok, Tricia elintézte, hogy még akkor is a történeten gondolkozzak, mikor nem olvasok. :D
Alosa személyében egy karakán, fiatal nőt ismerhetünk meg, aki tudja, hogy mikor mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy összezavarja ellenfeleit. Feminizmus ide vagy oda, imádom az olyan történeteket, ahol a főhősnő nem egy nebáncsvirág, nem keveri magát minden pillanatban olyan kellemetlen szituációkba, amin csak egy erős férfikarakter segíthet. Persze, itt is voltak részek, ahol Alosának Ridenre kellett támaszkodnia, de megnyugtat, hogy egyedül is ugyanolyan jól boldogult a leányzó.
Ha már Ridenre terelődött a szó, muszáj megemlítenem, hogy nem így képzelek el egy kalózt, számomra túl jószívű volt, habár ezért lehet, hogy az Alosa iránti érzelmeit kellene okolnom. Nem láttam benne azt a kalózt, aki egykor képes volt megölni a saját apját, sokkal inkább egy gondolkodó, megfontolt típusnak mondanám, mintsem egy harcias, kemény kalóznak. Nemhiába mondják, hogy a szerelem elveszi az ember józan eszét. :D Természetesen ez a furfangosság és megfontoltság jól jött a helyzetek többségében, habár amikor Vordan "kínozta" Alosát, elég bugyután viselkedett a szentem.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Nem telt sok időbe, hogy megtanuljam, csak magamra számíthatok. Sosem szabad másokhoz fordulni, ilyesmire még gondolni is tilos."
- "Mindenkivel történnek rossz dolgok. Az a legfőbb feladatunk, hogy felülkerekedjünk az ilyesmin. Ha pedig nem megy, hát hozzuk ki a legjobbat az adott helyzetből."
- "– A fájdalom egyszer elmúlik – feleli. – A halál viszont végleges."
Összességében:
Mindent megkaptam ettől a könyvtől, amit vártam, sőt, talán még többet is. Kedvelhető szereplők, tartalmas, kalandos cselekmény, egy kis szerelmi szál megspékelve egy adag fantáziával. Csak azt sajnáltam, hogy ilyen hamar elfogytak a lapok, szívesen olvastam volna még a szeleburdi kapitányunk és az Ava-lee kalózainak kalandjairól - pláne, hogy már Riden is köztük van. :)
Remélem, tetszett nektek az első értékelésem. Várlak titeket a következő posztnál! :)
Fanni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése