Vi Keeland, Penelope Ward: Szívtipró pilóta

Sziasztok!

Valami ütős, szórakoztató könyvre vágytam az előző csalódásom után (erről bővebben itt olvashattok), de sajnos a mostani könyv is hagyott kivetnivalót maga után, nem is keveset. Ennek ellenére hamar kivégeztem, így hát nem maradt más hátra, értékelésre fel!

Fülszöveg:

"Pénz ​vagy szerelem? Melyiket válasszuk?

Az olvasó fejben talán azonnal megválaszolja a kérdést, gondolván: ez pofonegyszerű.
Számomra viszont nem az. Említettem, hogy egy csomó pénzről van szó? Rengeteg pénzről!
El kell utaznom valahová, hogy ezt átgondoljam. Hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultam, de amikor a repülőtér várótermében összefutottam a szexi Carterrel, a dolgok más irányt vettek. Túlfűtött beszélgetésbe elegyedtünk, aztán ő elhúzott. Azt hittem, többé nem találkozunk. A sors azonban másként rendelte.
Meglepetés! Carter veszélyes pasi, és folyton ide-oda repül. Mágnesként vonzottuk egymást, de tudtam, hogy a dolog csak átmeneti lehet. Főleg, amikor meghallottam az előéletéről szóló pletykákat. De rákattantam a pasira, és semmi más nem számított. Tartottam tőle, hogy ebből óriási pofára esés lesz, mert valahogy a lelkem mélyén mégis arra vágytam, hogy én legyek az, aki megzabolázza ezt a szívtipró pilótát.
A legkevesebb, amit elmondhatok, hogy valóban a hetedik mennyországba repített.
De egyszer minden jó dolog véget ér, nem igaz? Csakhogy a mi kalandunk olyan véget ért, amire egyáltalán nem számítottam."

Véleményem a borítóról:

Őszintén szólva nem vagyok oda-vissza azokért a borítókért, amiken emberek szerepelnek - persze akad néhány kivétel -, de szerintem ez egy teljesen ízléses borító lett. Nem kell kockahas ahhoz, hogy valami megragadja egy nő tekintetét, de azért egy ilyen pasit nem rossz nézegetni, habár nem ez a könyv fő célja.

A történetről és a szereplőkről:

Nagyon vártam már ezt a könyvet, ugyanis azt hittem, utazgatásról, lassú szerelembe esésről lesz benne szó, egy nehezen megszerezhető, mégis csupaszív pilótával... Ehelyett kaptam egy Maria Rosa-s, "összeveszünk-kibékülünk-nemtudommilegyenmost" klisés történetet, amivel nem lenne semmi baj, de már a közepénél tudtam, hogy mi lesz a könyv kimenetele, ez pedig nem tetszett. Igazi fordulatra vágytam, amire tényleg felkaphattam volna a fejem, de ehelyett inkább csak azért faltam az oldalakat, hogy minél hamarabb belekezdhessek valami másba.

Őszintén szólva meglep, hogy erre van igény. Tényleg nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba, de jó pár közönséges dolog elvette a kedvem már rögtön az elején. Könyörgöm, ha hangoztatom, hogy egy 800 dolláros dizájnerpóló van rajtam, akkor csak felveszek alá egy melltartót, nem? Nem. Meg persze értem én, hogy erotikus könyv, nincs is azzal semmi baj - a baj inkább ott kezdődik, hogy ettől függetlenül milyen undorító gondolatokat írtak néhány Carter részhez, ezzel simán lejáratva a férfi nemet, mert így néhány olvasó simán elhiszi, hogy minden férfi ilyen, pedig NEM. Nyilván van rá példa, viszont ennek ellenére a többség nem gondolkodik ilyen alpári módon, de persze jó dolog lehet ezzel megvenni az olvasókat, és eljátszani, hogy "mi aztán tudjuk, mi játszódik a férfiak fejében". Nevetséges. Arról már ne is beszéljünk, hogy 2-3 nap ismeretség után mindkét szereplő "nagy titka" kiderült...

Volt azért pár pozitívum is, habár azokat kevésbé tudom értékelni ennyi baki után. Tetszett Carter és Kendall évődése és csipkelődése, ezek pedig vicces helyzeteket is szültek, mikor nem csapott át az egész egy újabb Szürke ötven árnyalata jelenetbe. A karakterek közül szerintem Carterre fektették a nagyobb hangsúlyt az írók, és ő lett szimpatikusabb a könyv végére. Nem mondom, hogy megszerettem, de határozottan jobban kedvelem, mint Kendallt. Ez a lány egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, sok helyzetben erőltetettnek vagy logikátlannak éreztem a cselekedeteit, illetve ha annyira nagyon szerette volna Cartert, nem állt volna le hisztizni és feszültséget generálni teljesen alaptalanul. Kendall karaktere sokkal inkább megfelelt volna egy zavarodott tinilánynak, mintsem egy érett, felnőtt nőnek.

Top 3 kedvenc idézetem:

1.  "Néha, amikor nagyon töröd a fejed valamin, túl sokat meditálsz rajta, csak összezavarodsz."
2.  "Ha nem kötődsz senkihez, akkor nem is bánthat meg senki."
3.  "Szárnyad már rég megvan, most ideje megtanulnod repülni."

Összességében:

Nagyon nem azt kaptam, amit vártam. A fülszöveg és a borító megfogott, pláne, hogy Penelope Ward is írta a könyvet, ezért pedig azt hittem, garantált a szórakozás, mégis csalódnom kellett. 

A könyv felépítése még jó is lehetett volna, ha nem tudom már a közepénél a végkimenetelt, de természetesen muszáj volt belerakni egy kamura épülő, sablonos feszültséget. A szereplők közül egyértelműen Carter a megnyerőbb, habár nem tudom, mit érezhetett az írópáros, mivel olyan gondolatokat vetettek papírra Carter szemszögéből, amik szerintem a férfiak 90%-ában fel sem merülnek, ezért is jár egy iszonyat nagy mínusz pont. Szerintem ez totális megtévesztés, csak hogy elhitessék az olvasókkal, hogy ők aztán tudják, mi jár egy férfi fejében. A francokat. Kendall lehetetlen karaktere meg már csak fokozta az elégedetlenségemet, őt egyáltalán nem tudtam megkedvelni.

Az a szerencse, hogy a szereplők csipkelődése párszor megmosolyogtatott, különben még ennyire sem tudnám értékelni a könyvet. Túl gyors volt a tempó, és úgy érzem, rengeteg ötletet akartak belesűríteni ebbe a csekély oldalmennyiségbe, ami sajnos nem sikerült olyan jól, mint ahogy eltervezték. 

Ezután félve fogok belekezdeni a Nagyképű öltönyösbe, remélem, az valamivel jobb lesz. :(

Köszönöm, hogy velem tartottatok, alig várom, hogy találkozzunk egy újabb bejegyzésnél (ami remélhetőleg már nem egy könyves csalódásról fog szólni).

Fanni