Rachael Lippincott: Két lépés távolság

Sziasztok!

Jelentkeztem a Dream-válogatás online nyári olvasótáborába (bővebb infó itt), aminek az első fordulójában a nyár egyik legnagyobb sikerkönyvét, a Két lépés távolságot kellett elolvasni. A megjelenésekor nagy hype volt körülötte, ezért mindenképp meg akartam venni, de az adaptáció megnézése után úgy voltam vele, hogy annyira mégsem lehet nagy durranás. Ehhez képest bucira bőgtem a fejem, és új Dream-válogatásos kedvencet is avattam, úgyhogy jöjjön az értékelés! 

Fülszöveg:

"Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá? 

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?"

Véleményem a borítóról:

Kifejezetten tetszik a filmes borító, pedig ilyen nem sűrűn van, a belső borító pedig mesés lett a filmből kiragadott jelenetek miatt. Viszont van egy negatívuma, mégpedig az, hogy a szereplőket - sajnos, nem sajnos - csak úgy tudom elképzelni, ahogy itt látom őket, pláne a film megnézése után. Egyébként kicsit szomorú vagyok, hogy itthon nem jelent meg az eredeti borítóval, mert szerintem az sokkal kifejezőbb, mint ez a változat.

A történetről és a szereplőkről:

Mivel a könyv olvasása előtt már láttam a filmet, ezért egyértelműen nem volt meglepetés, hogy mi lesz a végkimenetele. Ennek ellenére élveztem minden sorát, és jó volt feleleveníteni Will és Stella küzdelmét, illetve a szerelmük lassú kibontakozását. Viszont ezek mellett nagyon fontos téma merül fel mind a könyvben, mind az adaptációban, mégpedig a CF, azaz a cisztás fibrózis nevű betegség. Bevallom, eddig nem is hallottam erről a betegségről, de örülök, hogy az írónő felhívta rá a figyelmemet. Egyébként a Dream-válogatás online nyári táborába való jelentkezéssel támogathatjuk is a  Magyarországi Cisztás Fibrózis Egyesületet, ami egy szuper kezdeményezés egy fontos ügy érdekében.

A történetben mindkét szereplő életébe betekintést nyerhetünk, ugyanis a szemszögeik felváltva következnek. Kezdetben azt hittem, hogy ez zavaró lesz, mivel nehéz jól megírni egy férfi szemszögét nőként úgy, hogy ne ugyanazok a gondolatok ismétlődjenek egyfolytában, mint amik a női szereplőben lezajlottak, de szerencsére Rachael megoldotta, így Stella és Will fejezetei egyaránt érdekesek voltak, illetve tudtak újat mutatni. Ha választanom kéne, mégis azt mondanám, hogy Stella áll közelebb hozzám, mert őt valahogy mégis kidolgozottabbnak érzem. Emiatt persze Will nem veszít az értékeiből, és megy a könyves álompasijaim közé a Stella iránt érzett kitartó, hűséges szerelme miatt.

Szerencsére nem csak a főszereplők, de a mellékszereplők is mindannyian szimpatikusak voltak. Nem generáltak felesleges konfliktust, és - többnyire - örültek a fiatalok szerelmének, habár mindenki tudta, hogy ez mekkora kockázattal járhat. Viszont ki szeretném emelni Poe-t, Stella gyerekkori barátját, aki szintén küzd a CF ellen még a nehéz családi helyzetében is. Tetszett, hogy ő kicsit más, nem az a tipikus macsó rosszfiú-haver, aki rögtön megfenyegeti a legjobb barátjának az udvarlóját. Illetve plusz pont az LMBTQ-szál, mert egyedibbé tette Poe karakterét, de mégsem ment át túlzásba ez a vonal.

Top 3 kedvenc idézetem:

1.  " – Ez csak az élet. Észre sem vesszük és vége lesz."
2.  "Csak egy dolog rosszabb annál, hogy nem lehetek vele vagy körülötte: egy olyan világban élni, ahol ő egyáltalán nem létezik."
3.  " – (...) A szerelem az szerelem."

Könyv vagy film?

Vérbeli könyvmolyként egyből rá kéne vágnom, hogy természetesen a könyvet választanám, de ha őszinte akarok lenni, akkor nehéz ez a döntés. Mindkettő elragadó volt, és az adaptációt sem szúrták el a rendezők, ami valljuk be, manapság nagy szó. Nyilván mindenkinek más tetszik, de szerintem megéri egy próbát tenni a filmmel is és a könyvvel is, habár a saját hibámból tanulva azt ajánlom, hogy az utóbbival kezdjetek, hiszen így mindkét karakter gondolataira és belső vívódására is fény derül, és a film is érthetőbb lesz.

Összességében:

Nem gondoltam volna, hogy a film után ilyen rövid időn belül a kezembe fog kerülni a könyv is, de tulajdonképpen nem bántam meg. Habár az adaptáció jó volt, ez mégis többet nyújtott annál, hiszen betekintést nyerhetünk a szereplők gondolataiba, és nem kell a rendezők által megjelenített információkra hagyatkoznunk.

A könyv megdobogtatja az ember szívét. Stella és Will szerelme nem mindennapi, így a küzdelmük is nehezebb, mint az átlag embereké. A CF egy komoly betegség, ami rengeteg áldozatot követel, a betegek pedig nem lehetnek egymás közvetlen közelében. De természetesen ahogy az lenni szokott, két megtört, beteg fiatal egymásra talál, szerelembe esnek, utána pedig küzdenek egymásért - és az életben maradásért. 

Ahogy mindig, most is várom a véleményeteket akár a filmről, akár a könyvről hozzászólás formájában. Remélem, tetszett a bejegyzés, és találkozunk a következő értékelésnél. :)

Fanni