Lisa De Jong: Amikor esik...

Halihó!

Bevallom, májusban semmi energiám nem maradt már több könyv elolvasására, ezért csekély 2 könyvvel zárom a hónapot, illetve egy félbehagyottal. A mai bejegyzésben egy régi, Könyvmolyképző által kiadott könyvet elemzek, ami nem más, mint az Amikor esik....

Fülszöveg:

"Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem. 

És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el. 
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam. 
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe. 
Megsebeztek. 
Megmentettek. 
És reményre leltem. 
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat… 
Újra."

Véleményem a borítóról:

Sok kedvenc borítóm van, sőt, engem tényleg könnyen el lehet varázsolni, de ennek most valahogy nem sikerült. Laikusként is nyilván le tudja szűrni belőle az ember, hogy ez egy romantikus könyv lesz, de nem vonzza a tekintetem, nem mozgat meg bennem semmit - akárcsak a történet.

A történetről és a szereplőkről:

Tavaly volt szerencsém egy kedves molytól megvenni ezt a könyvet. Legalábbis akkor szerencsének gondoltam, most viszont kicsit húzom a számat vele kapcsolatban. Viszont mióta a polcomra került, nem éreztem késztetést az olvasására, azonban valami kattantságom eredményeképpen sírós könyvek után kezdtem kutatni, és ezt ajánlották a legtöbben. Úgy voltam vele, hogy de király, ez pont kéznél is van, bőgök rajta egy jót, de nemhogy a totális összeomlás, még a könnyezés is elmaradt. 

Már az első oldalak során kiderül, hogy milyen nagy csapás éri főszereplőnket, így hát nem árulok el nagy spoilert: Kate-et megerőszakolták. Ezek után érthető okokból teljesen magába fordul, és a csupaszív lány végtelenül depresszióssá és visszahúzódóvá válik. Minden barátját és barátnőjét eltaszítja magától, egy kivételével, ugyanis Beau, a gyerekkori legjobb barátja vele marad, habár nem tud a nagy titokról. Kate anyja pedig nem sok vizet zavar, szinte nincs is jelen lánya életében, észre sem veszi, hogy valami történt vele. Azonban egy szép napon - ahogy az lenni szokott -, minden megváltozik, innen kezdődik a nyáltenger, ami engem maximum két pillanatig tudott lenyűgözni.

Asher Hunt belovagol Kate életébe - jobban mondva munkahelyére, ugyanis ott találkoznak először. Kisváros lévén Kate egyből tudja, hogy ez a titokzatos ifjú nem a környékről jött, és természetesen tipikus rosszfiúként tartja számon Ashert mindenki. A napok múlásával a fiatalok egyre több időt töltenek együtt, és Kate szépen lassan közelebb engedi magához ezt a teljesen idegen pasit, mint bárki mást, akit ismert. Csak arra nem számított, hogy Ashernek is lapul pár titok a tarsolyában...

Nem tudtam megkedvelni senkit, a történetről már nem is beszélve. Egyre több könyv szól a nők bántalmazásáról, az erőszakról, no meg persze a rákról, de ez mégsem tudott nekem valami többet nyújtani. Túl mesébe illő az egész, vagy inkább eltúlzott. Nem tudtam sírni, pedig mostanában nagyon is érzelmes vagyok, egyszerűen nem hatott meg egyik jelenet sem. Mindezek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, mert pár napig kikapcsolta az agyam, szóval lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim vele szemben.

Top 3 kedvenc idézetem:

1.  "(…) néha az erős embereknek is szükségük van egy kis gondoskodásra."
2.  "Az élet képes egyik nap mosolyra késztetni, hogy aztán másnap összetörjön apró darabokra."
3.  "Addig nem is tudja az ember, mennyire vágyik valakinek a társaságára, amíg el nem tűnik az életéből egy darabig."

Összességében:

Lehet, hogy túl nagy elvárásokkal fogtam neki a könyvnek. Csupa jó értékelést és ajánlást olvastam róla, engem mégsem fogott meg. Nem nyújtott semmi újat, érzelmeket pedig végképp nem váltott ki belőlem, amit sajnálok, mert már felkészültem egy sírós estére. 

Szerintem túl gyors volt minden. Nem hinném, hogy egy lány, aki egy ekkora törést átélt, ilyen hamar beengedne az életébe egy teljesen idegen srácot, akinek ráadásul negatív hírneve is van. Azt meg pláne nem hinném, hogy Kate anyja egy kicsit sem vette észre, hogy valami baja van a lányának. Kicsit megértem Kate-et, hogy nem akart erről beszélni, de azért mégis, mindenkit nem is taszíthat el magától, akárhogy is akarja. Voltak aranyos pillanatok, de összességében nem nyerte el a tetszésemet. Ennek ellenére szerintem megér egy próbát az elolvasása, hiszen nem vagyunk egyformák, engem is a sok pozitív értékelés győzött meg arról, hogy nekem erre szükségem van - csak nálam végül nem jött be.

Mostanában sajnos nem akadnak olyan könyvek a kezembe, amikre azt mondanám, hogy "igen, minden sorát csak faltam, és imádtam", de ez nem tántorít el az olvasástól (csak egy kicsit). Köszönöm, hogy velem tartottatok, találkozunk a következő bejegyzésnél!

Fanni