Kristen Ciccarelli: Az utolsó namsara

Sziasztok!

A szóbelik előtt vágytam egy kis kikapcsolódásra - meg persze halogatni is akartam a tanulást -, szóval gondoltam, belekezdek valami rövid, de mégis szórakoztató könyvbe. Megakadt a szemem Az utolsó namsara-n, leemeltem a polcról, és azonnal tudtam, hogy nekem erre van szükségem. És milyen igazam volt... :)

Fülszöveg:

„Mindenek ​kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó." 
Asha, az uralkodó leánya a nagy Firgaard birodalom legrettegettebb sárkányölője. Az emberek tisztelik, de tartanak is tőle. Ő az iskari – ám ez magányos szerep, melytől Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint fiatal nőnek. Egyik bestiát a másik után vadássza le, hogy elhozza a fejüket a királynak, de nincs az a zsákmány, ami megmenthetné őt a végzetétől: az apja odaígérte a kezét kegyetlen parancsnokának. A lány semmi mást nem akar, csak leszámolni tragikus múltjával és elkerülni a sivár jövőt. Amikor esélyt kap a szabadságra, cserébe Firgaard legerősebb sárkányának életéért, kapva kap a lehetőségen. Egy titokzatos fiú segítségével Ashának le kell ráznia magáról az iskari szerepének láncait, és ki kell tárnia szívét a szerelem, a fény és az igazság előtt, melyet egészen eddig eltitkoltak előle.

Véleményem a borítóról:

Egyszerű, mégis egyedi borítót kaptunk, ami megragadja az ember tekintetét. Habár meg kell mondanom, nekem hiányzik róla valami sárkányos motívum, hiszen mégis csak ők vannak a középpontban. Azt még meg kell jegyeznem, hogy a könyv megjelenése hibátlan, a borító nem hajszálvékony papírból van, és a lapok is minőségiek, ez pedig hatalmas plusz pont nálam.

A történetről és a szereplőkről:

Ez a könyv nekem egy felüdülés volt a sok rossz olvasmány után. Összeteszem a két kezem, amiért ezt választottam érettségi előtt. Pont erre vágytam; elterelte a gondolataimat, szórakoztatott, ráadásul egy minőségi, kidolgozott fantasy, amibe egy cseppnyi romantika is vegyült. Szabályosan faltam az oldalakat, ami már régen esett meg velem, ezzel pedig meg is született idén a második kedvenc könyvem. Mióta az eszemet tudom, mindig is érdekeltek a sárkányok, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, megjelenés után be is szereztem Az utolsó namsara-t, csak éppenséggel ezután időm nem volt rá. 

Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire nagyon tetszett a történet. Talán annyi negatívumot tudnék elmondani, hogy elég rövid időt ölelt fel a sztori, mert mindössze pár nap leforgása alatt Asha világa a feje tetejére állt, én pedig csak pislogtam és forgattam a fejem, hogy már megint mi történt. Nagyon szép a kiadás, a fejezetek elején pedig meghagyták azt a virágmotívumot, ami az angol verzióban is szerepel. A régi történetek is jól elkülönültek a sima fejezetektől, így nem zavarodtam össze, és képben voltam, hogy mikor melyik ősi regéről beszélnek a szereplők. Mondjuk egy térkép igazán belefért volna még a könyvbe, de ez csak az én igényem, mivel térképmániás vagyok.

Egy ütős utazáson vehettem részt, aminek többnyire Asha volt a középpontjában, ezáltal nyilván rajta mutatkozik meg leginkább a karakterfejlődés. Az elején egy kegyetlen, sárkányokat mészárló lányként ábrázolják, mindenki fél tőle - de persze leginkább a szkrálok -, megvetően néznek utána, és kerülik a tekintetét is. Azonban a történet végére az idáig is talpraesett lányból érett nő lesz, aki olvas a sorok között, és összerakja életének kirakósát annak ellenére, hogy számos akadály állja útját. Rajta keresztül megismerhetjük világának társadalmi rendszerét, a drakszorok és a szkrálok közötti ellentétet, illetve szép lassan kibontakozik a namsara és az iskari múltja, ami nekem különösképpen tetszett. A fülszöveg kicsit homályosan fogalmaz ezzel kapcsolatban, de nyilván a könyv sokkal alaposabban bemutatja a két kulcsfontosságú karakter mibenlétét. Emellett számos emberrel találkozunk a történet során, akik közül nekem a legszimpatikusabb Torwin, a szkrál fiú, akinek nagy szerepe van Asha véleményének és látásmódjának formálásában.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. " – A világnak szüksége van egyensúlyra."
2. "Lankadatlan éberséggel kell ügyelnünk rá, hogy felvértezzük magunkat a gonosz ellen."
3. " – Ha szörnyeteggé kell válnom ahhoz, hogy megfékezzek egy szörnyeteget – válaszolta Moria –, akkor ezt fogom tenni."

Összességében:

Asha tragédiákkal tarkított élete sosem volt egyszerű; ő az iskari, a halálhozó, a lány, akitől mindenki fél, ráadásul az apja elvárásának kielégítése miatt sárkányvadász is. Elégedettséget csak a sárkányok gyilkolása okoz neki mindaddig, amíg az Ősisten váratlanul fel nem bukkan Asha álmában. Mondanom sem kell, az iskarit kemény fából faragták, és nem riad vissza egyetlen kihívástól sem, aminek külön örültem, hiszen imádom a szívós főhősnőket. Azonban minden főhősnőnek van egy gyengepontja, mégpedig a hőn szeretett férfi, aki akarva-akaratlanul lenyűgözi a lányt...

Nagyon jó kikapcsolódást nyújtott a könyv, főleg, hogy az érettségi miatt nagyon stresszes voltam. Olvastatta magát, a történet és a szereplők jól kidolgozottak, és az már csak plusz pont, hogy a sárkányok is nagy szerephez jutottak benne. Igazi felüdülés volt a sok rossz könyv után, amiket mostanában olvastam.

Remélem, sikerült meggyőznöm benneteket róla, hogy mennyire fantasztikus volt ez a könyv. Ajánlom minden fantasy- és sárkánykedvelőnek, nem fogjátok megbánni!

Fanni