2019. július 9., kedd

Ruby Saw: Gázt neki, Chiara!

Sziasztok!

A júniust egy Ruby Saw kötettel zártam, ami teljesen más hangulatú és stílusú, mint az előző könyve, a Csak két lépés Észak. Örülök, hogy ez került a kezembe ebben a hónapban utoljára, mivel elég nehéz hetem volt, és segített egy kicsit kikapcsolódni.
Fülszöveg:
"Az ​autóversenyzés nem nőknek való, mondják. 
Chiara De Felice álmát azonban ez a kijelentés nem tudja szétzúzni. A fiatal olasz lány gyerekkora óta az autók és a sebesség megszállottja. 
Egy utcai gyorsulási versenyen az egykori Forma-1-es pilóta, Alessio Marino felfigyel a szélvész lányra, és lehetőséget ajánl neki, hogy megmutathassa, van helye egy nőnek az autóversenyzés királykategóriájában. 
Chiara nehezen illeszkedik be, és sok sérelem éri a háta mögött. Leginkább az egyik rivális csapat pilótájától, a belga Warre Janssens-től kap hideget-meleget a pályán és azon kívül. A rivalizálásuk megmérgezi az egész száguldó cirkusz légkörét. 
Azt gondolná az ember, hogy ebben a sportágban nincsen helye a szerelemnek, főleg, ha az a bizonyos kedves férfi a rivális csapat versenyzője. 
Miro Koskinen, a finn szuperpilóta addig a pillanatig csak a versenyzésnek él, amíg meg nem látja Chiarát. A lány tökéletes ellentéte a higgadt skandinávnak, ám mégis lángra lobban iránta. 
Warre eközben csak arra tud gondolni hogyan nyerhetné meg a 2005-ös idényt, és az önzőségével, egójával félresöpör mindenkit, aki az útjába áll, ezért pedig bármire képes. Még Chiara húgát, Allegrát is behálózza. 
Mi sül ki egy érzelmileg túlfűtött harcból, amiben a feleknek már fogalmuk sincs hányadán állnak az emberséggel? Chiara vajon helyt áll, és bebizonyítja, hogy van helyük nőknek a Forma-1-ben? 

Tizenhat futam. Három esélyes. Egyetlen világbajnok."

Véleményem a borítóról:
Egyértelmű, hogy a borítón a főszereplő, Chiara látható, ám nekem mégis hiányérzetem van. Szerintem jobban tetszene, ha megjelenne rajta például egy Forma-1 autó, mivel így nem igazán akadna meg rajta a tekintetem, ha egy boltban sétálva látnám meg.

A történetről és a szereplőkről:
Könnyedebb volt a második olvasmányom Rubytól, mint az első (arról bővebben itt olvashatsz). Ez nem jelenti azt, hogy nem voltak hibái, de kijelenthetem, hogy az írónő igenis megfogadja a negatív kritikában leírtakat, nem áll le veszekedni az olvasóval, és még alkalmazza is a hasznos tanácsokat - sok itthoni íróval ellentétben.

A téma nem hétköznapi, ugyanis a Forma-1 világáról nem sok könyv szól. Négy főszereplőnk van, akiket már alapjáraton is érdekes volt összehangolni, ugyanis teljesen különböző egyéniségek. Chiara van leginkább középpontban, aki egy vad, zabolátlan, karakán nőszemély, akárcsak a húga, Allegra. Kezdetben szöges ellentétei voltak egymásnak, de minél több időt töltöttek együtt, annál erősebb lett köztük a testvéri kötelék, és egyre több hasonlóságot véltem felfedezni a viselkedésükben. Nem meglepő módon a lányok életét nem csak az idősebb nővér nagy lehetősége, hanem két férfi is felforgatja: Miro és Warre, azaz Chiara versenytársai. Közülük Miro a volt szimpatikusabb, sőt, a könyv során az ő részeit szerettem a legjobban, ellentétben Warre fejezeteivel. Mindig is az illemtudó, odaadó férfiakat részesítettem előnyben, ezért a belga fiút már meg sem tudtam kedvelni, hiába ment végbe nála valamiféle pálfordulás a könyv végére.

Nem sok negatívumot tudnék felsorolni a könyvvel kapcsolatban. A "legnagyobb" problémám igazából csak a néhol előforduló rossz szóhasználattal volt, amit jeleztem is az írónőnek. Illetve utólag úgy érzem, hogy kicsit rövid volt a könyv, lehetett volna még bővíteni, hiszen tulajdonképpen egy egész évnyi eseményt foglal magába ez a közel 270 oldal.

Top 3 kedvenc idézetem:

  1. "De ha van, aki jobb nálunk, azt általában illő elfogadni. Vagy addig hajtani, amíg mi is jobbak nem leszünk."
  2.  "A szerelem első látásra olyan egyértelmű volt számomra, mint az, hogy lélegzem."
  3.  "Chiara őrülten éhezte a szeretetet, de félt a komolyságtól."

Összességében:
Nem mondom, hogy hibátlan kötet, de tökéletesen megfelel egy kikapcsoló, nyári olvasmány gyanánt. Laikusként betekintést nyerhettem a Forma-1 világába, és abszolút nem volt olyan érthetetlen, mint ahogy gondoltam, mikor a fülszöveget olvastam. Mondanom sem kell, nőként megdobogtatta a szívem, hogy nem csak férfiak vannak a verseny középpontjában, ráadásul ez a vörös démon még meg is izzasztotta Koskinent és Warre-t.
Akadtak meglepetések, nem várt fordulatok, mindezek ellenére szerintem egyértelmű volt a végkimenetel, de nem is baj, hiszen így lett mindenkinek happy end a 2005-ös év után. 


Remélem, tetszett a bejegyzés, és kedvet kaptatok ehhez a könyvhöz is. Találkozunk a következő bejegyzésnél! :)

Fanni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése