Sziasztok!
A júniust egy Ruby Saw kötettel zártam, ami teljesen más hangulatú és stílusú, mint az előző könyve, a Csak két lépés Észak. Örülök, hogy ez került a kezembe ebben a hónapban utoljára, mivel elég nehéz hetem volt, és segített egy kicsit kikapcsolódni.
"Az autóversenyzés nem nőknek való, mondják. Egy utcai gyorsulási versenyen az egykori Forma-1-es pilóta, Alessio Marino felfigyel a szélvész lányra, és lehetőséget ajánl neki, hogy megmutathassa, van helye egy nőnek az autóversenyzés királykategóriájában.
Chiara nehezen illeszkedik be, és sok sérelem éri a háta mögött. Leginkább az egyik rivális csapat pilótájától, a belga Warre Janssens-től kap hideget-meleget a pályán és azon kívül. A rivalizálásuk megmérgezi az egész száguldó cirkusz légkörét.
Azt gondolná az ember, hogy ebben a sportágban nincsen helye a szerelemnek, főleg, ha az a bizonyos kedves férfi a rivális csapat versenyzője.
Miro Koskinen, a finn szuperpilóta addig a pillanatig csak a versenyzésnek él, amíg meg nem látja Chiarát. A lány tökéletes ellentéte a higgadt skandinávnak, ám mégis lángra lobban iránta.
Warre eközben csak arra tud gondolni hogyan nyerhetné meg a 2005-ös idényt, és az önzőségével, egójával félresöpör mindenkit, aki az útjába áll, ezért pedig bármire képes. Még Chiara húgát, Allegrát is behálózza.
Mi sül ki egy érzelmileg túlfűtött harcból, amiben a feleknek már fogalmuk sincs hányadán állnak az emberséggel? Chiara vajon helyt áll, és bebizonyítja, hogy van helyük nőknek a Forma-1-ben?
Tizenhat futam. Három esélyes. Egyetlen világbajnok."
Véleményem a borítóról:
Egyértelmű, hogy a borítón a főszereplő, Chiara látható, ám nekem mégis hiányérzetem van. Szerintem jobban tetszene, ha megjelenne rajta például egy Forma-1 autó, mivel így nem igazán akadna meg rajta a tekintetem, ha egy boltban sétálva látnám meg.
A történetről és a szereplőkről:
Könnyedebb volt a második olvasmányom Rubytól, mint az első (arról bővebben itt olvashatsz). Ez nem jelenti azt, hogy nem voltak hibái, de kijelenthetem, hogy az írónő igenis megfogadja a negatív kritikában leírtakat, nem áll le veszekedni az olvasóval, és még alkalmazza is a hasznos tanácsokat - sok itthoni íróval ellentétben.
A téma nem hétköznapi, ugyanis a Forma-1 világáról nem sok könyv szól. Négy főszereplőnk van, akiket már alapjáraton is érdekes volt összehangolni, ugyanis teljesen különböző egyéniségek. Chiara van leginkább középpontban, aki egy vad, zabolátlan, karakán nőszemély, akárcsak a húga, Allegra. Kezdetben szöges ellentétei voltak egymásnak, de minél több időt töltöttek együtt, annál erősebb lett köztük a testvéri kötelék, és egyre több hasonlóságot véltem felfedezni a viselkedésükben. Nem meglepő módon a lányok életét nem csak az idősebb nővér nagy lehetősége, hanem két férfi is felforgatja: Miro és Warre, azaz Chiara versenytársai. Közülük Miro a volt szimpatikusabb, sőt, a könyv során az ő részeit szerettem a legjobban, ellentétben Warre fejezeteivel. Mindig is az illemtudó, odaadó férfiakat részesítettem előnyben, ezért a belga fiút már meg sem tudtam kedvelni, hiába ment végbe nála valamiféle pálfordulás a könyv végére.
Nem sok negatívumot tudnék felsorolni a könyvvel kapcsolatban. A "legnagyobb" problémám igazából csak a néhol előforduló rossz szóhasználattal volt, amit jeleztem is az írónőnek. Illetve utólag úgy érzem, hogy kicsit rövid volt a könyv, lehetett volna még bővíteni, hiszen tulajdonképpen egy egész évnyi eseményt foglal magába ez a közel 270 oldal.
A téma nem hétköznapi, ugyanis a Forma-1 világáról nem sok könyv szól. Négy főszereplőnk van, akiket már alapjáraton is érdekes volt összehangolni, ugyanis teljesen különböző egyéniségek. Chiara van leginkább középpontban, aki egy vad, zabolátlan, karakán nőszemély, akárcsak a húga, Allegra. Kezdetben szöges ellentétei voltak egymásnak, de minél több időt töltöttek együtt, annál erősebb lett köztük a testvéri kötelék, és egyre több hasonlóságot véltem felfedezni a viselkedésükben. Nem meglepő módon a lányok életét nem csak az idősebb nővér nagy lehetősége, hanem két férfi is felforgatja: Miro és Warre, azaz Chiara versenytársai. Közülük Miro a volt szimpatikusabb, sőt, a könyv során az ő részeit szerettem a legjobban, ellentétben Warre fejezeteivel. Mindig is az illemtudó, odaadó férfiakat részesítettem előnyben, ezért a belga fiút már meg sem tudtam kedvelni, hiába ment végbe nála valamiféle pálfordulás a könyv végére.
Nem sok negatívumot tudnék felsorolni a könyvvel kapcsolatban. A "legnagyobb" problémám igazából csak a néhol előforduló rossz szóhasználattal volt, amit jeleztem is az írónőnek. Illetve utólag úgy érzem, hogy kicsit rövid volt a könyv, lehetett volna még bővíteni, hiszen tulajdonképpen egy egész évnyi eseményt foglal magába ez a közel 270 oldal.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "De ha van, aki jobb nálunk, azt általában illő elfogadni. Vagy addig hajtani, amíg mi is jobbak nem leszünk."
- "A szerelem első látásra olyan egyértelmű volt számomra, mint az, hogy lélegzem."
- "Chiara őrülten éhezte a szeretetet, de félt a komolyságtól."
Összességében:
Nem mondom, hogy hibátlan kötet, de tökéletesen megfelel egy kikapcsoló, nyári olvasmány gyanánt. Laikusként betekintést nyerhettem a Forma-1 világába, és abszolút nem volt olyan érthetetlen, mint ahogy gondoltam, mikor a fülszöveget olvastam. Mondanom sem kell, nőként megdobogtatta a szívem, hogy nem csak férfiak vannak a verseny középpontjában, ráadásul ez a vörös démon még meg is izzasztotta Koskinent és Warre-t.
Akadtak meglepetések, nem várt fordulatok, mindezek ellenére szerintem egyértelmű volt a végkimenetel, de nem is baj, hiszen így lett mindenkinek happy end a 2005-ös év után.
Akadtak meglepetések, nem várt fordulatok, mindezek ellenére szerintem egyértelmű volt a végkimenetel, de nem is baj, hiszen így lett mindenkinek happy end a 2005-ös év után.
Remélem, tetszett a bejegyzés, és kedvet kaptatok ehhez a könyvhöz is. Találkozunk a következő bejegyzésnél! :)
Fanni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése