Sziasztok!
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye, az Arany és Ónix tavaly év végén jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A fantasy és a történelmi romantikus műfaj elemei keverednek a történetben, Asarella és Dhelward kalandjait ismerhetjük meg benne. Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, tartsatok ismét a blogturné tagjaival, és játsszatok.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634577706
ISBN: 9789634577706
Oldalszám: 376
Fülszöveg:
"Mi vár az út végén? Szerelem vagy halál?
Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.
Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja.
Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta.
De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra?
Szüksége van egy kísérőre.
Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.
Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet?
Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…
A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül.
A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye."
Véleményem a borítóról:
Úgy gondolom, hogy néha az egyszerű borító sokkal előnyösebb lehet, mint egy olyan, ami túl van csicsázva. Nagy örömömre a rózsa motívumával találkozhattam a kötet során, úgyhogy nem ok nélkül került a borítóra.
A történetről és a szereplőkről:
Nem vagyok előítéletes, de pár rossz tapasztalat után már félve vágok bele olyan fantasy könyvekbe, amelyeket magyar írók alkottak. Azonban itt már a kötet elején észrevehető, hogy ez nem egy átlagos urban fantasy, és jócskán felülmúlta az elvárásaimat. Ha őszinte akarok lenni, tartottam tőle, hogy az írónő stílusát még kezdetlegesnek fogom találni, de ennek ellenére el akartam olvasni a könyvet. Hatalmas pozitív csalódás volt, úgyhogy nagyon örülök, hogy részese lehettem Rell és Dhelward őrületes kalandjainak.
A történet a 19. század Angliájában játszódik, amiről kapásból eszembe jutott az általam nagyon szeretett Napernyő Protektorátus sorozat. Féltem, hogy akarva-akaratlanul ahhoz fogom hasonlítgatni ezt a kötetet, hiszen a másik is tele van változatos fantasztikus lényekkel, de szerencsére ez hamar elfelejtődött, és teljes mértékben Hercz Júlia művére tudtam koncentrálni. Ennek nemes egyszerűséggel csak annyi oka volt, hogy az írónő tényleg valami újat és egyedit alkotott, nem pedig egy számtalanszor feldolgozott témát öltöztetett új köntösbe. A nyelvi fordulatok és a környezetleírások is nagyon a helyükön vannak, és egy korhű ábrázolást mutatnak az olvasónak. Habár néhol érezhető, hogy első könyvről van szó, úgy érzem, ez egy fantasztikus kiindulópont, és remélem, hogy rengeteg olvasó fogja kezébe venni ezt a történetet.
A világ felépítését páratlannak mondanám, hasonló koncepcióval még nem találkoztam. Asarella a Fátyol őrzője, habár anyja halála után nem végzi a legjobban a nyakába szakadt feladatot. Úri kisasszony módjára tengeti mindennapjait, amíg ki nem derül, hogy a rég halottnak hitt unokahúga talán életben van, viszont a felkutatásához Dhelward segítségére van szüksége, így létrejön kettejük között egy érdekházasság. A külvilági earl azzal a feltétellel segít Asarellának, hogy Esther megtalálása után az acrif lány átengedi őt a Fátyolon a holdvérűek világba, ahova mindig is tartozott. Így a sorsuk megpecsételődött, és tisztában vannak vele, hogy csak együttes erővel érhetik el saját céljaikat.
A fél csillag levonásomnak az oka a karakterek. Asarella egy csenevész, minden lében kanál nőszemély, aki nem szívbajos az olykor kétségbeejtő helyzetekben sem, és a modora szöges ellentéte annak, amivel Dhelward rendelkezik. Dhelwardot zárkózottnak ismertem meg a kötet elején, de ez a zárkózottság szép lassan oldódik a történet előrehaladtával, és betekintést nyerhettem a fájdalmas, csalódásokkal teli múltjába is. Ez egy erős alapkoncepció, viszont ami engem zavart, az a romantikus szál kibontakozása. Azt hittem, kicsit lassabban és sokkal inkább mélyebben alakul ki a vonzódás a karakterek között, hiszen eleinte nagyon ellenségesen álltak egymáshoz. Aztán ahelyett, hogy nyíltan elmondták volna egymásnak az érzéseiket, kimondatlanul csüngtek a levegőben a szavak. Illetve reménykedtem olyan jelenetekben, mikor nem csak a nyomozásra koncentrál a pár, azonban a cselekmény legnagyobb része igazából csak ekörül forgott. Ezek ellenére nagyon örülök, hogy Asarella és Dhelward egymásra találtak, és külön tetszett, hogy a sima társ kifejezés helyett szárnyat használják a holdvérűek világában.
A történet a 19. század Angliájában játszódik, amiről kapásból eszembe jutott az általam nagyon szeretett Napernyő Protektorátus sorozat. Féltem, hogy akarva-akaratlanul ahhoz fogom hasonlítgatni ezt a kötetet, hiszen a másik is tele van változatos fantasztikus lényekkel, de szerencsére ez hamar elfelejtődött, és teljes mértékben Hercz Júlia művére tudtam koncentrálni. Ennek nemes egyszerűséggel csak annyi oka volt, hogy az írónő tényleg valami újat és egyedit alkotott, nem pedig egy számtalanszor feldolgozott témát öltöztetett új köntösbe. A nyelvi fordulatok és a környezetleírások is nagyon a helyükön vannak, és egy korhű ábrázolást mutatnak az olvasónak. Habár néhol érezhető, hogy első könyvről van szó, úgy érzem, ez egy fantasztikus kiindulópont, és remélem, hogy rengeteg olvasó fogja kezébe venni ezt a történetet.
A világ felépítését páratlannak mondanám, hasonló koncepcióval még nem találkoztam. Asarella a Fátyol őrzője, habár anyja halála után nem végzi a legjobban a nyakába szakadt feladatot. Úri kisasszony módjára tengeti mindennapjait, amíg ki nem derül, hogy a rég halottnak hitt unokahúga talán életben van, viszont a felkutatásához Dhelward segítségére van szüksége, így létrejön kettejük között egy érdekházasság. A külvilági earl azzal a feltétellel segít Asarellának, hogy Esther megtalálása után az acrif lány átengedi őt a Fátyolon a holdvérűek világba, ahova mindig is tartozott. Így a sorsuk megpecsételődött, és tisztában vannak vele, hogy csak együttes erővel érhetik el saját céljaikat.
A fél csillag levonásomnak az oka a karakterek. Asarella egy csenevész, minden lében kanál nőszemély, aki nem szívbajos az olykor kétségbeejtő helyzetekben sem, és a modora szöges ellentéte annak, amivel Dhelward rendelkezik. Dhelwardot zárkózottnak ismertem meg a kötet elején, de ez a zárkózottság szép lassan oldódik a történet előrehaladtával, és betekintést nyerhettem a fájdalmas, csalódásokkal teli múltjába is. Ez egy erős alapkoncepció, viszont ami engem zavart, az a romantikus szál kibontakozása. Azt hittem, kicsit lassabban és sokkal inkább mélyebben alakul ki a vonzódás a karakterek között, hiszen eleinte nagyon ellenségesen álltak egymáshoz. Aztán ahelyett, hogy nyíltan elmondták volna egymásnak az érzéseiket, kimondatlanul csüngtek a levegőben a szavak. Illetve reménykedtem olyan jelenetekben, mikor nem csak a nyomozásra koncentrál a pár, azonban a cselekmény legnagyobb része igazából csak ekörül forgott. Ezek ellenére nagyon örülök, hogy Asarella és Dhelward egymásra találtak, és külön tetszett, hogy a sima társ kifejezés helyett szárnyat használják a holdvérűek világában.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– A házasságunk csupán üzlet. Nem olyan, mint Mr. Darcy és Miss Elizabeth Benetté. Már, ha tudja, kikre gondolok.
A férfi elgondolkodva végigsimított az ajkán. Asarella önkéntelenül figyelte a mozdulatot.
– Ha jól értem, nem akar velem együtthálni mindaddig, amíg belém nem szeret.
Asarella lelke fellélegzett.
– Így van.
– Értem. Nos, nem akarom kiábrándítani, drágám, de nekem is van akkora birtokom, mint Pemberley. Ha jól tudom, a szóban forgó hölgy azután lett szerelmes abba az úrba, miután látta a házát. Ha csak ennyin múlik, akkor teszünk egy kis kitérőt, és megmutatom Ashdorne-t." - "– Bízom magában.
Dhelward szája félmosolyra rándult.
– Ahhoz képest, hogy pár órával ezelőtt még menekült előlem, egy evezőlapáttal leütött, majd az ágyhoz kötözött, és majdnem elvágta a torkomat…" - "Asarella szíve ide-oda verdesett. Eddig is különlegesnek tartotta holdvérű férjét. Dhelward nem egy becstelen és gonosz külvági. Lehet, hogy híján van a jómodornak, de attól még van szíve, még ha ezt titkolni is akarja."
Összességében:
Igaz, magamhoz képest lassan haladtam vele - ami sajnos az időhiánynak köszönhető -, de úgy gondolom, hogy Hercz Júlia első könyve többet nyújtott, mint vártam. Igazán ritka az olyan romantikus fantasy, ami elkalauzol minket az 1800-as évek Angliájába, és valami újat, eredetit mutat az olvasóknak. A humoros csipkelődések és az észveszejtő csavarok folytonos váltakozása mindig fenntartotta az érdeklődésemet, éppen ezért remélem, hogy hamarosan új kötetet olvashatok az írónőtől.
Nyereményjáték:
Az Arany és Ónix az Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye, így a nyereményjátékunkban is erre fogunk koncentrálni. Minden állomáson egy olyan szerzőről fogtok találni képet, akinek a könyve az Aranymosás keretében jelent meg. A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a szerző nevét várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
01.18. - Könyvvilág
01.20. - Fanni’s Library
01.22. - Sorok Között
01.24. - Dreamworld
01.26. - Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése