S. T. Gibson: Véres Hozomány {Értékelés}

Sziasztok!

S. T. Gibson első magyarul megjelent regénye már akkor is izgatta a fantáziámat, amikor a fordításnak még se híre, se hamva nem volt, és most végre az Anassa Könyveknek hála elolvashattam. Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507211

Oldalszám: 240

Fordító: Bosnyák Edit

Eredeti cím: A Dowry of Blood

Megjelenési dátum: 2023. 03. 12.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Ez a nagyszerű regény Drakula első feleségének, Constantának a sötét és lebilincselő történetét meséli el.
Ez az utolsó szerelmeslevél, amit neked írok, habár néhányan inkább vallomásnak neveznék…
Miután egy idegen megmenti Constantát a biztos haláltól, egy középkori parasztlányból átváltozik egy halhatatlan királyhoz illő menyasszonnyá. De amikor Drakula becsalogat egy ravasz és bájos arisztokratát és egy éhező színészt a szenvedélyből és megtévesztésből szőtt hálójába, Constanta rájön, hogy az általa szeretett férfi borzalmas dolgokra képes.
Miután menedékre lel a vetélytársai karjában, elhatározza, hogy leleplezi a férjük sötét titkait. Miközben a szerettei élete forog kockán, Constantának választania kell a szabadsága és a férje iránt táplált szerelme között. De a vérrel megpecsélelt köteléket csak a halál tudja elszakítani.

Véleményem a borítóról:
Első pillantásra is tetszett a borító, de a kiadó borítókibeszélő posztja után még inkább megszerettem ezt az összképet. :)

A történetről és a szereplőkről:
Na, ez az igazi művészet - és ezt értem a történetre, valamint a fordításra egyaránt. Ez a 240 oldalas mű rádöbbentett arra, hogy különösen élvezem a gótikus fantasykat, ráadásul S. T. Gibson nagyon ért ahhoz, amit csinál.

Aki ismer, az tudja, hogy a Vámpírbirodalom számomra a legek legje, ha vámpíros történetekről van szó - erről árulkodik az egyik tetoválásom is -, és egészen tavaly óta keresem azt az érzést, amit Jay Kristoff műve nyújtott számomra. Jelentem, a Véres Hozomány képében megleltem azt a különös atmoszférát és kegyetlenséget, amit azóta hajszolok, és ó, de nem akartam megválni tőle... csak hát hamar elfogytak a lapok.

Történetünk elbeszélője Constanta, akire Drakula talál rá élet és halál között még a középkorban. Ugyan ez a fülszövegből kiderül, mégis fontos kiemelni, hogy kettejük kapcsolata hosszú-hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Számos helyen számos életet éltek együtt; kézen fogva menekültek a pestis elől, háborúk viharában utaztak, szemtanúi voltak többek között a felvilágosodásnak, híres gondolkodókkal ismerkedtek, vallások emelkedtek fel és tűntek el ezidő alatt, és nem mellesleg látták azt a körforgást, ami oly jellemző az emberiségre: elpusztítjuk magunkat, hogy aztán újra felépülhessünk. Kicsit történelemóra szaga lehet most ennek a leírásnak, de higgyétek el, izgalmasan, érdekesen és tájékozottan tárja elénk Gibson a különböző korokat.

Ugyan külsőleg csak ennyi történik Constanta és az ura (mert csak és kizárólag így hívja, a nevét sem mondja ki soha) között, a kapcsolatuk dinamikája belülről viszont megváltozik. Amikor Drakula ráun a feleségére, egy harmadik személy kerül a családba: Magdalena. A monogámiához szokott Constanta ugyan eldönti, hogy neki ehhez a nőhöz semmi köze sem lesz, mégsem tud ellenállni annak a bájnak és könnyedségnek, amellyel az urával ellentétben Magdalena viszont rendelkezik. Mondanom sem kell, a két nő között erős szövetség (ha fogalmazhatok így) alakul ki, és Constanta egyszersmind rájön, hogy a szíve és a szerelme két részre szakadt.

Ugyan túl sokat nem szeretnék elárulni a cselekményből, de muszáj elmondanom, hogy itt bizony van minden a horrortól kezdve az erotikán át a komoly pszichológiáig. Rendkívül sokrétű és jól felépített a Véres Hozomány, és pont ennek köszönhetően olyan elgondolkodtató is.

Az író nagyon különlegesen szerkesztette meg a művet. Az egész egy levélregényre hasonlít, amelyben Constanta kvázi kiszól a történetből, és a halott férjének, Drakulának magyarázza meg, hogy miért volt szükség arra a végzetes éjszakára, amelyre csak a könyv legvégén kerül sor. A nő vallásossága által már-már áhítatos bűnbocsánatnak és kesergésnek tűnnek ezek a levelek, mégis érződik a lapokon a düh, a dac és a bosszúvágy is. Rendkívül erős érzelmek munkálkodnak benne, ez pedig rám, olvasóra is hatással volt.

Roppant izgalmasnak gondolom, hogy mennyi műfaj és zsáner keveredik a regényben. Alapvetően horror, gótikus, de romantikus és elég erősen erotikus is, mégis ezek annyira jól lettek kombinálva, hogy nem érzem nevetségesnek. Ironikus módon a vallásosság is nagy szerepet kap a műben Constanta által, aki az önreflexiójának köszönhetően maga is belátja, hogy mennyire abszurd az egész kialakult helyzete és élete.

A poliamória olyan távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, mégis meg tudtam érteni, hogy ennek a "családnak" miért volt szüksége egymásra. Ugyan a három szerető közül senki sem töltött annyi időt Drakulával, mint Constanta, mégis mindannyiukban ugyanolyan mély lenyomatot hagyott a kegyetlen nemzőjük. Ha úgy tetszik, a Véres Hozomány egy családregényként is felfogható, de az biztos, hogy nem egy szokványos, hanem egy teljes mértékben elcseszett és romlott család van a középpontban.

Szerintem ezek alapján már ti is érzitek, hogy ez egy igazán nyers, sokszor brutális és kegyetlen olvasmány. Kiskorúaknak egyáltalán nem ajánlom, mert komolyan tud undorító is lenni, de ha hozzám hasonlóan ti is vágytok az ilyesfajta megbotránkoztatásra és elgondolkodtatásra, akkor bátran vágjatok bele Constanta (és a többiek) történetébe!

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "A szerelem számomra nem gyerekeknek való játék, hanem tűzben kovácsolt járom, amit nehéz cipelni."
2. "Megígérem, hogy önfeledten és szégyentelenül fogok élni, kitárva a karom a világ felé."
3. "Még az üres és hideg magány is olyan megszokottá válhat, hogy a barátunknak érezzük."

Összességében: 5☆
Ó, te jó ég.

Igen, nagyjából ez az egy mondat járt a fejemben olvasás során.

Hajlamosak vagyunk romantizálni a fantasy lényeket - különösen a vámpírokat -, azonban S. T. Gibson ebben a regényében úgy mutatja be őket, amilyenek valójában: szörnyetegek. És vajon szerethet-e az a szív, amely már nem dobog? Ebből a regényből kiderül, hogy nagyon is.

A Véres hozomány egy korokon átívelő, brutális és kegyetlen olvasmány, ami nem hagyja nyugodni az olvasóit. Ez a regény bizony rengeteg fájdalmat, kínt és szenvedést rejt a lapjai között, miközben újabb és újabb morális kérdéseket vet fel. Rövidsége ellenére rendkívül tartalmas, és ugyan vannak kevésbé eseménydús részek benne, mégsem tudtam letenni. Habár javarészt tényleg durva a cselekmény, mégis olyan szép szövegkörnyezetben van tálalva, hogy élvezet olvasni. Az atmoszféra, a történetszálak és a stílus is egyedi, engem pedig teljesen magával rántott Constanta vallomása, hiába nem lennék a helyében.

Kiskorúaknak semmiképp sem ajánlom, de a gótikus irodalom rajongóinak - és persze azoknak, akiknek erős gyomra van - tökéletes választás lehet!