Immár a negyedik regényt olvastam el júniusban, ami nem más, mint az Anassa Könyvek újdonsága, a Ragyogás. Hálásan köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507273
ISBN: 9786156507273
Oldalszám: 256
Fordító: Bosnyák Edit
Eredeti cím: Radiance
Megjelenési dátum: 2024. 06. 13.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Egy férfi és egy nő – akiket a kötelességtudat és a politikai játszmák hoztak össze egymással – lassan ráébred, hogy a sors egymásnak szánta őket, miközben egy ellenséges királyság éppen a szétszakításukon mesterkedik.
Egy jelentéktelen herceg
A kai herceg, Brishen Khaskem, már régen beletörődött abba, hogy apja után a bátyja fogja megörökölni a trónt, és ő csupán egy lényegtelen tartalék a család és a királyság számára. Amikor azonban az emberek által lakott Gauri Királyság és a kaiok Bast-Haradis-i Királysága politikai és kereskedelmi szövetséget köt egymással, Brishennek feleségül kell vennie egy gauri nőt, hogy megpecsételjék a megállapodást. A herceg kötelességtudóan beleegyezik a házasságba, és szembesül a ténnyel, hogy menyasszonya épp olyan csúnya, mint amilyenre számított, de mégis sokkal gyönyörűbbnek találja, mint elképzelte.
Egy jelentéktelen udvarhölgy
Ildikó, a gauri király unokahúga, már régen beletörődött abba, hogy csupán érdekházasság szempontjából képviselhet értéket a királyi család számára. Mégis döbbenten értesül arról, hogy nem egy külföldi nemesnek szánják, hanem a kai király kisebbik fiának, vagyis a jövendőbelije még csak nem is ember. De újdonsült férje oldalán elindul az ismeretlenbe, és idővel megtanulja elfogadni a társát, aki bár sötétségbe burkolózik, de lelkét a legragyogóbb fényből kovácsolták.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Egy férfi és egy nő – akiket a kötelességtudat és a politikai játszmák hoztak össze egymással – lassan ráébred, hogy a sors egymásnak szánta őket, miközben egy ellenséges királyság éppen a szétszakításukon mesterkedik.
Egy jelentéktelen herceg
A kai herceg, Brishen Khaskem, már régen beletörődött abba, hogy apja után a bátyja fogja megörökölni a trónt, és ő csupán egy lényegtelen tartalék a család és a királyság számára. Amikor azonban az emberek által lakott Gauri Királyság és a kaiok Bast-Haradis-i Királysága politikai és kereskedelmi szövetséget köt egymással, Brishennek feleségül kell vennie egy gauri nőt, hogy megpecsételjék a megállapodást. A herceg kötelességtudóan beleegyezik a házasságba, és szembesül a ténnyel, hogy menyasszonya épp olyan csúnya, mint amilyenre számított, de mégis sokkal gyönyörűbbnek találja, mint elképzelte.
Egy jelentéktelen udvarhölgy
Ildikó, a gauri király unokahúga, már régen beletörődött abba, hogy csupán érdekházasság szempontjából képviselhet értéket a királyi család számára. Mégis döbbenten értesül arról, hogy nem egy külföldi nemesnek szánják, hanem a kai király kisebbik fiának, vagyis a jövendőbelije még csak nem is ember. De újdonsült férje oldalán elindul az ismeretlenbe, és idővel megtanulja elfogadni a társát, aki bár sötétségbe burkolózik, de lelkét a legragyogóbb fényből kovácsolták.
Véleményem a borítóról:
Annyira szeretem a kiadó által tervezett, saját borítókat! Nem ez az első eset, mikor sokkal találóbbra sikerült a magyar kiadás külseje, mint az eredetié, és már csak ezért is büszke vagyok arra, hogy egyre több külföldi sikerkönyv jelenik meg nálunk is.
Annyira szeretem a kiadó által tervezett, saját borítókat! Nem ez az első eset, mikor sokkal találóbbra sikerült a magyar kiadás külseje, mint az eredetié, és már csak ezért is büszke vagyok arra, hogy egyre több külföldi sikerkönyv jelenik meg nálunk is.
A történetről és a szereplőkről:
Árgus szemekkel figyelem az Anassa Könyvek megjelenéseit, hiszen idén már nem egy kedvencet avattam a repertoárjukból. Ebben a hónapban a Ragyogás volt nálam a porondon a kiadótól, amihez nem tagadom, nagy reményeket fűztem. Nagyon szépen köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!
Már a megjelenés beharangozásakor azt éreztem, hogy ez a könyv kell nekem. Csodás borító, ígéretes fülszöveg, kényszerházasság - kell ennél több ahhoz, hogy jól szórakozzam? Az a helyzet, hogy igen, kell, és ennyi sajnos nem elég. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. :)
A történet középpontjában Ildikó (jaj, de nem szeretem a magyar neveket fantasy könyvekben) áll, akit kényszerházasság útján feleségül adtak Brishennek, a szomszédos uralkodó kisebb fiához. Brishen nem ember, hanem egy kai herceg; az emberekhez képest teljesen eltérően néz ki (szürke bőr, nagy karmok, éles fogak - Ildikó szavaival élve olyan, mint egy angolna), nem mellesleg a kai nép a nappalival szemben az éjszakai életmódot részesíti előnyben. Akárhogy is nézzük, ez már egy erős ütközőpont Ildikó és Brishen kapcsolatában, hiszen teljesen más háttérrel és kultúrával rendelkeznek.
A két karakter eltérései miatt személy szerint abban a hitben kezdtem bele a regénybe, hogy biztos sok súrlódás és vita lesz közöttük, ehhez képest meglepő módon már az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltak. Meglehetősen ritka az ilyen kapcsolat a romantikus regényekben; mostanában inkább olyan fiktív párokról olvashatunk, akik kezdetben mást sem akarnak, mint aláásni a másik felüket, de ez Ildikó és Brishen esetében fel sem merül.
Egy nagyon szép és kedves íve van a romantikus szálnak ebben a könyvben. Szívszorító volt, ahogy Ildikó és Brishen is realizálták, hogy jobb híján, egy szövetség megkötése érdekében kell együtt leélniük az életüket, ez pedig kialakított közöttük egy bajtársias viszonyt, ami a regény előrehaladtával egy sokkal erősebb érzelemmé - szeretetté - alakult. Minden toxikus sallangtól mentes a kapcsolatuk, esetükben nincs szó félrekommunikálásról vagy sunnyogásról, nyílt lapokkal játszanak és emiatt szerintem egy szerethető párost alkotnak. A regény ezen vonala igazán ideális és piros pontot érdemel.
Na de, amivel egyáltalán nem tudtam megbarátkozni, az bizony az írói stílus. A szöveg minősége szerintem hibátlan, nem a fordító munkájával van itt a baj, egyszerűen Grace Draven stílusa nekem nem jön be. Túl tárgyilagos, túlságosan egyszerű és sokszor érzelmektől mentes, nem mellesleg nekem olybá tűnt, mintha nem alakította volna ki a karakterek saját hangját. Nincs eltérés a szereplők megszólalási stílusában, mindannyian kimértek, legyen szó fő- vagy mellékszereplőkről. Emiatt úgy éreztem, nem tudok közel kerülni senkihez, pedig egy külső narrátor esetében ez már alapvetően is épp elég nehéz. Nekem ezek sokat elvettek az élményből, a szöveget magát nem találtam túl élvezhetőnek.
Ha azt mondanám, hogy bánom a regény elolvasását, akkor hazudnék. Érdekes volt, a vége pedig rettentően izgalmas, ráadásul Ildikó és Brishen tényleg kivételes párost alkotnak a romantikus fantasy zsánerben. Ennek ellenére a fentebb felsorolt indokok miatt kicsit rossz szájízzel csuktam be a Ragyogást, és csak reménykedni tudok abban, hogy a folytatás jobban megnyer magának.
Kedvenc idézeteim:
Most nagy bajban vagyok... Szívem szerint valahova 3,5 és 4 csillag közé helyezném ezt a regényt. Meglehetősen mást vártam tőle; több, erőteljesebb érzelmet, egy kis évődést és talán jobb stílust. Bosnyák Edit egy nagyon tehetséges fordító, kétségkívül nem vele van a probléma, sokkal inkább a szerző írásmódja nem szimpatikus számomra - ez persze teljesen szubjektív, nem lehet vele mit kezdeni. Az viszont biztos, hogy ritkán lehet ilyen szép szerelmi történetet olvasni két olyan karakterről, akik a létező összes szempontból különböznek egymástól. Igazi felüdülés volt, hogy Ildikó (jaj, ez a név..) és Brishen kapcsolatát még enyhén sem lehet toxikusnak nevezni, ráadásul nyílt lapokkal játszanak, ami manapság nagyon ritka a zsánerben, éppen ezért becsülendő. Jelen pillanatban nem tudom eldönteni, hogy hányadán állok ezzel a könyvvel, de az biztos, hogy a brutális függővég jócskán felkeltette az érdeklődésemet.
- "– A magány egy sötét űr, és azt a barátot keressük, aki fényt hoz bele."
- "– Királyságokat hódítanék meg a kedvedért, Ildikó, ha megkérnél erre – súgta a nő fülébe."
Most nagy bajban vagyok... Szívem szerint valahova 3,5 és 4 csillag közé helyezném ezt a regényt. Meglehetősen mást vártam tőle; több, erőteljesebb érzelmet, egy kis évődést és talán jobb stílust. Bosnyák Edit egy nagyon tehetséges fordító, kétségkívül nem vele van a probléma, sokkal inkább a szerző írásmódja nem szimpatikus számomra - ez persze teljesen szubjektív, nem lehet vele mit kezdeni. Az viszont biztos, hogy ritkán lehet ilyen szép szerelmi történetet olvasni két olyan karakterről, akik a létező összes szempontból különböznek egymástól. Igazi felüdülés volt, hogy Ildikó (jaj, ez a név..) és Brishen kapcsolatát még enyhén sem lehet toxikusnak nevezni, ráadásul nyílt lapokkal játszanak, ami manapság nagyon ritka a zsánerben, éppen ezért becsülendő. Jelen pillanatban nem tudom eldönteni, hogy hányadán állok ezzel a könyvvel, de az biztos, hogy a brutális függővég jócskán felkeltette az érdeklődésemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése